„A pártok alapvetően úgy működnek mint a kisgömböc, és mindent bekapnak, amit tudnak” – mondta el az fn.hu-nak Bajomi-Lázár Péter médiakutató. A médiatörvény mostani módosítása szerinte arra mutat rá, hogy csak egy külső erő – jelen esetben az unió – képes arra, hogy ellensúlyt vagy féket képezzen, azaz a magyar politikai intézményrendszerből hiányoznak a belső kontrollmechanizmusok.
Csak a csatlakozásig volt fontos a sajtószabadság?
A Freedom House felmérése szerint az Európai Uniónak a csatlakozásukig volt erősebb befolyása az egyes országok médiapolitikájára, ahol addig javult is a médiaszabadság helyzete. 2004, illetve 2007 óta azonban – attól függően, hogy ki mikor csatlakozott – tízből nyolc országban folyamatosan romlik ez az állapot.
A jelen uniós megállapodás azért is lényeges, mert a csatlakozások óta most először fordult elő, hogy a nyomásgyakorlásnak volt valamilyen eredménye. A médiakutató szerint igen komoly eredménynek számít, hogy a kormányzatnak négy ponton módosítania kell a médiatörvényt. Ezek a változtatások ráadásul nagymértékben korlátozzák a hatóság média feletti befolyását.
Az új médiatörvénnyel és a médiaalkotmánnyal az egyik legnagyobb gond a gumiparagrafusok alkalmazása volt. Most az egyik ilyen gumiszabály kikerült, amellyel szinte bárkit, bármikor el lehetett volna „meszelni”, ha túlságosan kritikusan foglalkozott volna valamivel.
A változtatásban a bármely kisebbség vagy többség esetén a gyűlöletre uszítás vagy diszkriminációra való felhívás tilalmát tünteti fel a jogszabály. Ez mindenképpen pontosabban definiált szöveg a korábbinál, amely bármely kisebbség vagy többség nyílt vagy burkolt megsértését rendelte szankcionálni. Így talán nehezebb lesz beleerőszakolni a különböző vélt jogsértéseket, de még mindig megmarad az a lehetőség, hogy a médiahatóság ez alapján eljárjon azokkal szemben, akik nem viselkednek eléggé tisztelettudóan.
A médiahatóság pártsemlegességének a kérdését az EU ugyan eddig nem vetette fel, mert ez nem ütközik semmilyen uniós rendelkezésbe. A médiatörvénynek és a médiahatóságnak azonban az lenne az alapvető feladata, hogy a média függetlenségét biztosítsa a politikával, a kormányzattal szemben, egyfajta pufferként kellene működnie a politika és a média között. Erre azonban így nem alkalmas, mert pártdelegáltak alkotják. A médiatanács tehát továbbra is egypárti, és a médiatörvényben is maradt egy sor olyan rendelkezés, amely teljességgel indokolatlan.
A közmédia megszállása is beindult
Alapesetben az állam csak akkor korlátozhatja a szólásszabadságot, ha arra valamilyen különös indoka van. Azok az okok, amelyek korábban fennálltak – mint a frekvencia szűkössége, a potenciálisan nagy közönség befolyásolása, vagy a passzív hozzáférés érve – az elmúlt tíz évben már nagyon sokat vesztett az erejükből. A kábellel és a digitalizációval már rengeteg frekvencia lett elérhető, a tematikus csatornák esetében már nincs szó passzív hozzáférésről sem, a csatornabőségnek köszönhetően pedig fragmentálódott a közönség. Egy átlagos televíziós csatorna nézettsége pedig ma már jóval kisebb, mint húsz évvel ezelőtt.
Ebből tehát a médiaszakértő szerint annak kellett volna következni, hogy a szabályozás szigora enyhül, de nem így történt. Míg a világ arra halad, hogy a rádió és a televízió szabályozását felpuhítják, és az egyre inkább a nyomtatott sajtó eddig is liberális szabályrendszeréhez közelít, addig a magyar médiatörvényben pont a szigorítás felé léptek.
A sajtószabadságért tüntettek civilek decemberben a Szabadság téren – Fotó: MTI / Mohai Balázs
Bajomi-Lázár Péter úgy véli, hogy a Médiatanács egypártisága mellett a másik komoly gond a közszolgálati média megszállása. Ennek függetlenségét ugyanis gyakorlatilag felszámolták. Részint az MTI-hez, részint a műsorszolgáltatási alaphoz szervezték ki a műsorokat. Ez a hírműsorok politikai függetlenségét fenyegeti, amelyre már vannak is jelek. A Republikon intézet felmérése, amely a Híradóban közel 83 százalék kormánypárti többséget állapított meg.
Már az is gond, hogy eleve hatalmas összeget költenek a közszolgálati médiára, amely így megterheli a költségvetést, és nem igazán indokolható, hogy egy ilyen kis nézettségű médiumra, mint a Magyar Televízió ilyen sokat áldoznak.
Emellett azonban az is kérdés, hogy ezek a pénzek milyen „független” produkciós cégekhez vándorolnak, és azért cserébe ők milyen szívességeket adhatnak majd.
Itt fennáll annak a veszélye, hogy az a nagy összeg, amely felett a Médiatanács rendelkezik, olyanoknál köt ki, akik a Fidesznek szívességeket tettek vagy tesznek majd. Így tehát klientúraépítésre és burkolt pártfinanszírozásra használhatják fel.
Csak plasztikai műtét
Polyák Gábor médiajogász szerint azonban a médiatörvény mostani megváltoztatása nem érintett lényegi témaköröket. Szerinte most gyakorlatilag nem változott semmi, és itt csak egy szépészeti beavatkozás történt.
Az egyetlen érdemi jogorvoslatra csak az Alkotmánybíróságtól lehet számítani. Bár konkrét esetben az Emberi Jogok Európai Bíróságágához is lehet fordulni Strasbourgban, de például a függetlenség témaköre és például a Médiatanács egypárti összetétele nem ilyen. Egyedül az Alkotmánybíróság van abban a helyzetben, hogy az összes problémát orvosolja, a függetlenség kérdésétől kezdve az online és a printmédia túlszabályozásáig. A világ 97-98 százalékában ugyanis az ilyen szigorú szabályokat csak televíziós világra alkalmazzák.
A médiajogász úgy véli, hogy az Európai Bizottságtól ennyit lehetett várni, talán egy kicsit lehettek volna határozottabbak is.
Ilyen értelemben Polyák Gábor szerint az sem várható, hogy az új alkotmánnyal orvosolják majd a most kifogásolt véleményszabadságot sértő passzusokat. Ha ugyanis minden alkotmánysértő lépést alkotmányossá tesznek egy új alkotmánnyal, akkor az tényleg kiírja Magyarországot a kulturált országok köréből.
Éppen a véleményszabadságra vonatkozó szabályozás változik, de attól függetlenül az Alkotmánybíróság ugyanúgy fog dönteni, mint ezelőtt. A jogi szakértő szerint egy másik lépés még elképzelhető, amely néha kormányzati körökből el is hangzik, hogy a kétharmados törvényeket kiveszik az Alkotmánybíróság hatásköre alól, de ez is a jogállamiság végét jelentené. Ebben az esetben ugyanis nem lesz képes érdemi döntéseket hozni.
Mit hiányolt az Európai bizottság?
1. A módosítás értelmében a kiegyensúlyozott tájékoztatást csak a műsorszórásra fogják előírni, a lekérhető médiaszolgáltatásokra nem. A műsorszórók esetében a kiegyensúlyozottság követelményének úgy kell majd eleget tenni, hogy egyben tiszteletben tartják az arányosság elvét is.
2. Az eredeti magyar törvény vonatkozik a más EU-országokban alapított médiavállalkozásokra is, beleértve a bírságolás lehetőségét. Márpedig az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelv az „eredetország elvének” alapjára helyezkedik, vagyis azt vallja, hogy a médiavállalkozásnak – nagyon szigorúan meghatározott kivételektől eltekintve – csak azon ország médiajogszabályaihoz kell igazodnia, ahol azt megalapították. A végrehajtandó változtatás értelmében a más uniós tagországban alapított és bejegyzett médiavállalkozás nem lesz bírságolható, ha megszegi a magyar médiatörvénynek a gyűlöletkeltés tilalmát kimondó intézkedéseit.
3. Az eredeti törvényszöveg olyan benyomást kelthet, mintha a regisztráció a szolgáltatásnyújtás megkezdésének előfeltétele lenne, ami ellentmond a vállalkozási szabadságnak. A módosítás világossá teszi, hogy a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatást nyújtó vállalkozásoknak, médiatermékek közzétevőinek, illetve kiegészítő médiaszolgáltatást nyújtóknak csak azután kell – 60 napon belül – regisztráltatniuk magukat, hogy megkezdték a szolgáltatásnyújtást.
4. Az eredeti médiatörvény nagyon tágan értelmezhető fogalmakat használ, amikor tilalmazza egyének, kisebbségek, illetve többségek akár ráutalásszerű „megsértését”. A módosítás értelmében a tilalmat a gyűlöletkeltés, illetve a diszkriminációra való felszólítás eseteire korlátozzák.
