Kende Péter akadémikus, a társaság elnöke felidézte, hogy szabályosan
megválasztott magyar Országgyűlés 1946 februárjában iktatta először törvénybe a
köztárasági államformát, amely a békés együttélés folyton vitatható és
javítható, tehát demokratikus kereteit alkotja, melyek között elkerülhető a
„faji gyűlölködés mocsara” és a „szélsőséges önzés
posványa”.
Az akadémikus szerint nyugtalanság érezhető az országban amiatt, hogy mi
történik a két évtizede helyreállított parlamentáris, szabadelvű
köztársasággal. A tudós felvetette: vajon a tavalyi választások számarányában
lenyűgöző eredményére hivatkozással bármi érvényteleníthető, felforgatható-e.
Kende Péter szerint a mai magyar közvélemény nem törődik bele a demokrácia
temetésébe, és bár korai lenne még határozott ellenállásról beszélni, de az már
látható, hogy a társadalom nem nyeli le szó nélkül a történteket. A politológus
szerint lehet számítani európai támogatásra is, de a magyar társadalom fogja
meghatározni a továbblépés irányát. „A magyar nép többsége szabadságban
akar élni” – jelentette ki Kende Péter.
„Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk” – ezzel a Mikes
Kelemen rodostói leveleiből származó idézettel kezdte felszólalását Debreczeni
József közíró, aki szerint azért jelenthető ki a magyar demokrácia és
köztársaság megszűnése, mert a hatalom minden féket és ellensúlyt felszámolt,
ellehetetlenített vagy megszállt, így például az Országos Választási
Bizottságot, az Országos Rádió és Televíziós Testületet, illetve a
Költségvetési Tanácsot.
Mindenhol az első számú vezető emberei ülnek, az ő keze elér mindenhová –
jegyezte meg. A jogállam felszámolását szerinte jól példázza az
Alkotmánybíróság sorsa, hiszen a testületbe csak a kormánypárt jelöltjei
kerülhettek be, amikor pedig a hatalomnak nem tetsző döntést hozott, nyomban
korlátozták hatáskörét. De a mindenféle szakmai, társadalmi egyeztetések nélkül
zajló törvényhozási dömping, vagy az új legfőbb ügyész személye is ebbe az
irányba mutat, egyedül a független bíróságok tevékenysége jelzi, hogy a
jogállam itt-ott még működik – fejtegette a közíró.
A köztársaság és a demokrácia felszámolását jelzi Debreczeni József szerint
a szabadságjogok – például a magántulajdon, a sztrájkjog és különösen a
sajtószabadság – korlátozása csakúgy, mint azok a jelek, amelyek arra utalnak:
a hatalom mindent megtesz azért, hogy megakadályozza versenyképes alternatíva
fellépését a következő parlamenti választásokon.
Debreczeni József szerint azonban ennek a politikának nincsenek gazdasági
erőforrásai, kemény nemzetközi pénzügyi korlátokra számíthat. „Európa
Chavezének” nincsenek venezuelai olajmezői – jegyezte meg a közíró Daniel
Cohn-Bendit európai parlamenti képviselőre célozva, aki Orbán Viktort Venezuela
populista vezetőjéhez hasonlította.
Kuncze Gábor volt szabad demokrata országgyűlési képviselő felszólalásában
arról beszélt, hogy ma minden objektív vélemény szerint Magyarországon
hazárdjáték folyik, az emberekkel újrajátszatják a XX. századot.
„A mai kormányzat hisz az elnyomó rendszer mindenhatóságában” –
jelentette ki az SZDSZ korábbi elnöke, aki szerint feléledtek a „kádári
reflexek”.
Kuncze Gábor ugyanakkor több egykori szocialista ország példájára hivatkozva
úgy vélte: Magyarországon is lehet bízni a civil társadalom megerősödésében, és
a jelenlegi rendszer ideje sokkal hamarabb lejár, mint ahogy azt a hatalom
birtokosai remélik.
