A bíróságok működtetéséért felelős testület tagja a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnöke – aki egyben a grémium feje – és kilenc választott bíró, az igazságügyért, illetve a költségvetésért felelős miniszter, továbbá az Országgyűlés igazságügyi és költségvetési bizottsága egy-egy delegáltja, valamint a legfőbb ügyész és az ügyvédi kamara elnöke – emlékeztet a lap. A tanács eddig többségi szavazással határozott például az ítélőtáblák és a megyei bíróságok elnökeinek, elnökhelyetteseinek, valamint kollégiumvezetőinek kinevezéséről, ám ezeket a személyi döntéseket a továbbiakban egyetlen ember, a főbíró hozza meg. Mindezt a bírósági szervezetről szóló, tavaly decemberben elfogadott törvény néhány passzusa tartalmazza – olvasható a Népszabadságban.
Az OIT elnöke más tekintetben is széles körű jogosítványokat kap. Maga irányítja a táblák és a megyei bíróságok elnökeinek igazgatási tevékenységét, s az eljárási szabályok vagy az ügyviteli határidők betartásának ellenőrzésére vizsgálatot rendelhet el, illetve elvégzi a kinevezési jogkörébe tartozó vezetők tevékenységének hatévente legalább egyszer kötelező vizsgálatát. Ha a főbíró indokoltnak tartja, fegyelmi eljárást is kezdeményezhet, de a táblaelnökök vagy megyei elnökök alkalmasságáról a végső szót már nem ő, hanem egy független szolgálati bíróság mondja ki.
Emellett a főbíró dönthet valamennyi bírói pályázat kiírásáról, s bár márciustól a jelentkezőket szigorú – többek között a pályaalkalmassági vizsgálat és a szakvizsga eredményére, továbbá a nyelvtudásra és a korábbi szakmai tevékenységre is kiterjedő – értékelési rendszer alapján kell rangsorolni, nem köteles a legjobbnak tartott pályázót kinevezésre felterjeszteni, hanem mást is javasolhat. Ebben az esetben azonban az elhatározását indokolnia kell, és az OIT az elnök döntését felülírhatja.
De hiába kap a főbíró minden eddiginél szélesebb körű jogosítványokat, a bírák ítélkezési függetlensége attól még – a Népszabadságnak nyilatkozó források szerint – nem sérül. Bárkit nevezzenek ki ugyanis megyei elnöknek vagy kollégiumvezetőnek, a konkrét verdiktekbe senki nem szólhat bele. A szakmailag jól teljesítő – tehát megalapozott döntéseket hozó – bíráknak pedig a hatévenkénti értékeléstől sem kell tartaniuk. Egyelőre senki nem fél attól – hangsúlyozzák –, hogy a minősítésnél szempont lehetne, ha a mindenkori hatalom érdekeivel esetleg nem mindenben egyező ítéleteket hoznak.
