Komoly tekintetű elemzők magyarázzák nekünk, hogy a miniszterelnök Strasbourgból is hazabeszélt. Nem az európai parlamenti képviselőket akarta meggyőzni, hanem itthoni közönsége előtt akart jól szerepelni. Csavaros kommunikációs fogás, gondolhatnánk. Két tábor, két kommunikáció. De valójában kettő a tábor? Igaz az, hogy nekünk más az elvárásunk a politikával szemben, mint a nyugat-európai választóknak? Ennyire különböznénk mentalitásban, kultúrában, gondolkodásban az európai főáramtól? Szóval csak megjegyzem, hogy a kettős kommunikáció elméletéből annak elismerése is következik, hogy mi „mások” vagyunk. És tényleg „mások” szeretnénk lenni? És az „elemzők” ezt szeretnék erősíteni? -tette fel a kérdést a volt kormányfő.
Azt mondja egy brüsszeli barátom – írta Gyurcsány Ferenc -, hogy ezzel a fellépéssel Orbán végképp kiiratkozott a klubból. Az európai politikusok klubjából. Hogy nem lesz komoly politikus, aki zakót – blézert – hanyagul levetve egy hátradőlős beszélgetésre hívná a magyar miniszterelnököt. Van ilyen klub? Bizony van. Pár mondatban az egyikről. Az Európai Tanács üléseinek esti munkavacsorája előtt egy, a többiek előtt szigorúan elzárt területen találkoznak az állam- és kormányfők. A büfében még megisznak egy italt. Egy pohár bort, egy gin tonikot, közben beszélgetnek. A kavalkádban jól érzékelhető, hogy kinek milyen az elfogadottsága. Kihez lépnek oda, kire figyelnek egy társaságban, kivel beszélgetnek csak a hivatalos ügyekről, kivel anekdotáznak szabadon. Sok „nagy embert” láttam magányosan ebben a körben, és gyanítom, egyik sem bánta, hogy a médiának nincsen betekintése ide, a színfalak mögé.
Tehát nem az a kérdés önmagában, hogy milyen volt Orbán strasbourgi szereplése. (Szerintem egyébként szégyenletes.) – olvasható a blogbejegyzésben. A következmények beláthatatlanok. Ha a magyar miniszterelnök nem érti, hogy elnökségének sikere mások mellett a német kancellár és a francia elnök együttműködési hajlandóságán is múlik, vagy talán elsősorban ezen, akkor csúnya vége lesz ennek a félévnek – jósolja a politikus. De nagy kérdés, hogy Orbán múlt heti performance-a után, talál-e még komoly együttműködő partnert. Vagy inkább mindenki megvárja a lengyel elnökséget, Donald Tusk miniszterelnökkel az élen? Arra a politikusra várva, aki az Ikrek (lásd: Kaczynski fivérek) sok feszültséget hozó országlása után megerősítette Lengyelország európai arcát.
Szégyen ide, szégyen oda, megjelentek az első írások arról, hogy nincs más feladata Európának, csak kibekkelni ezt a félévet (az első hónapnak lassan vége), aztán majd jöjjenek a lengyelek. Az első pofon mindenesetre már megérkezett. A strasbourgi hiszti után szinte azonnal döntöttek az illetékesek: ebben a félévben nem csatlakozhat Schengenhez Románia és Bulgária – pedig Orbán ezt magyar prioritásként jelölte meg. Az Unió visszaütött, magyar diplomáciai kudarc a vége.
Hogy írta a Magyar Narancs a címlapján? „Ütős kezdet”. Valóban. Ütős. Minket üt – zárul a blog.
