– Kejjé má fel!
– Nem bííírok!
– Mondom, kejjé fel!
– De, nem bíííííírok!
– Azt mondtam, felkelsz!
– Fáj a hátam, nem érted?
– Akkor is felkelsz!
A lány két csuklóját összefogva, elkezdi húzni majd, úgy megrázza, mint francia pincér a morzsás abroszt. A lány visít.
– Áááá, haggyáááá!
Nyúlok a kilincsért, de hátulról rendőrautó érkezik. Megáll!
– Jó estét! Mi történik itt?
– Jó estét biztos úr! Előre leszögezem, én már ültem ezért.
– Maga miért fekszik a földön?
– Fáj a fejem. Belém rúgott!
– Ne hazudj a biztos úrnak. A hátadba rúgtam, a fejedre az öklömmel kaptál.
– Miért tett ilyet?
– Mer hisztizik. Nem akar felkelni.
– Maga, miért hisztizik?
– Mert el akar hagyni.
– Persze, hogy elhagylak, folyton hisztizel.
– De, nem akarom! Nem érted, hogy szeretek! Én csak azt akarom, hogy ellegyünk egymással békében, de, te el akarsz menni.
– El is megyek. Megmondtam, ma még hazamegyek, de reggel összepakolok és elmegyek.
– Na, erre akartunk mi is kilyukadni. Keljen fel kisasszony és menjenek haza! Jól van! Maga meg segítsen neki. Ne! Ne úgy, mint az előbb! Aztán békében hazamenni! Ne hívogassanak minket a taxisok!
– Áhááá…
