Nem az ünneprontás miatt, de azért érdemes leszögezni, hogy a 2009-es PISA-eredmények szerint, még mindig a magyar tanulók 16,7 százaléka, azaz minden hatodik diák funkcionális analfabétaként hagyja el az általános iskolát, azaz csekély esélye van arra, hogy boldogulni képes állampolgárrá váljon. Ez még akkor is aggasztó, ha ehhez hasonló adatok jellemzik például Németországot (18,5 százalék), az Egyesült Államokat (17,6), Svédországot (17,4), vagy Svájcot (16,8), és jóval nagyobb arányban találunk ilyen diákokat a régiónk többi országában. A PISA „éltanuló országok” – mint Finnország, Kanada, Korea vagy Hongkong – viszont sikerüket többek között annak köszönhetik, hogy a leszakadók aránya 10 százalék alatt van.
Az eddig rossz (OECD-átlag közeli, az alatti) átlagteljesítmények matematikából, természettudományból továbbra is gyakorlatilag stagnálnak, de az olvasás-szövegértés terén a 2000 óta szintén nem mozduló pozíciónk szignifikánsan javult a 2009-es mérésen. (Átlag alattiból átlag fölöttivé küzdöttük magunkat.) Ennek okait felderíteni nagyon fontos volna, különösen az oktatáspolitikai reformok irányának kijelölése idején. Szakemberek, oktatáspolitikusok is megnyilvánultak az eredmények kihirdetése után, ám úgy tűnik, abban sincs konszenzus, mi okozta a sikert.
Ki a siker apja?
Az eredményeket beharangozó sajtótájékoztatón Hoffmann Rózsa azt fejtegette: a pedagógustársadalom felismerte, hogy nemcsak az alsó tagozaton, hanem felsőben is foglalkozni kell a szövegértés fejlesztésével. Kormánypárti képviselőtársa, s egyben kvázi „belső ellenzéke”, Pokorni Zoltán Mark Twaint idézte, aki szerint „a sikernek mindig több apja van, a kudarc mindig árva”. Hozzátette, ő is feliratkozna a siker egyik „apjának”, hiszen az előző Orbán-kormány idején adták ki azokat a kerettanterveket, amelyek alapján vezették végig a most mért tanulók 80 százalékát az általános iskolán. Pokorni ugyanakkor némileg meglepő módon azt is hozzátette, hogy a sikerben az elmúlt nyolc évnek is szerepe van.
A siker egy másik „apja”,Magyar Bálint volt SZDSZ-es miniszter természetesen úgy véli, hogy az általa bevezetett reformoknak, a kompetenciaalapú képzés erősítésének, az ahhoz kapcsolódó pedagógus-továbbképzéseknek volt döntő szerepük az adatok javulásában.
Átlag fölöttivé küzdöttük magunkat
Bármelyik korábbi oktatásvezetőnek van is igaza, az új elképzelések erősen felülírják mindegyikük reformjait. Hoffmann Rózsa készülő törvényei nyomán a kompetenciaalapú képzés deklaráltan a háttérbe szorul, és a kerettanterveket is újraírják. „A tudományos eszközöket használó nemzetközi felmérés ugyanakkor arra nem alkalmas, hogy kizárólag ebből vonjanak le következtetést az oktatási rendszerek hatékonyságát illetően” – mondta mintegy indoklásképp a sajtótájékoztatón Hoffmann Rózsa.
Olvasási hajlandóság, internet
Úgy tűnik tehát, igaza volt Mark Twainnek. De mit mondanak az oktatáskutatók?
A keddi sajtótájékoztatón a vizsgálatot lebonyolító magyar szakemberek azt emelték ki, hogy Magyarország azon kevés országok egyike, ahol nem csökkent a 15 évesek körében az olvasási hajlandóság. (Talán meglepő adat, de a magyar diákok háromnegyede olvas magától naponta. Az OECD-országokban a 2006-os 68 százalék tavalyra még öt százalékkal csökkent.) A magyar gyerekek között kiugróan magasan (40 százalékkal) nőtt az újságolvasók aránya is, ráadásul egyre sokszínűbb írásokat vesznek a kezükbe.
Ezzel kapcsolatban Csapó Benő, a Szegedi Tudományegyetem tanára az MTV reggeli adásában arról beszélt, hogy a javulás annak tudható be, hogy a gyerekek sokat olvasnak a neten, emellett a magyar szülők műveltsége, valamint a családok javuló anyagi helyzete is meghatározó. Rámutatott ugyanakkor arra, hogy a matematika és a természettudományok terén továbbra is változatlan a helyzet, hátul kullogunk a sorban. Ennek legfőbb oka, hogy a magyar gyerekek anyagi, szociális és kulturális téren hátrányban vannak nyugati társaikhoz képest – tette hozzá. Véleménye szerint a szelektív iskolarendszer károsan hat a diákok teljesítményére, vagyis az, hogy a jobban teljesítő gyerekek nem húzzák fel a kevésbé jól teljesítőket. Az olvasási készségek gyorsabban fejlődnek, mert a gyerekek nem csak az iskolában olvasnak.
A Nagy Könyv is segített
Halász Gábor oktatáskutató szerint azért nem volt váratlan a siker, mert az elmúlt egy évtizedben kiépült egy olyan rendszer, az úgynevezett Országos Kompetenciamérés Magyarországon, amely lehetővé teszi minden tanulónak és iskolának a nyomon követését. Több évfolyamon évek óta – a PISA-szellemiséghez hasonlóan a felhasználható tudást mérő – teszteket íratnak, és ezeknek az eredményeit visszajuttatják az iskoláknak. Beépült a szabályozásba, hogy ha egy iskola tartósan rossz eredményt mutat fel, akkor beavatkoznak. A másik ok szerint, hogy az iskolai kudarcok által a leginkább fenyegetett csoportok esetében fejlesztési programokat indítottak el – mondta Halász a Klubrádió műsorban.
Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesülete alelnöke úgy véli, sokkolta a közvéleményt és az oktatáspolitikát is a sorozatos PISA-kudarc, ezért az utóbbi években beindult a rendszer korrekciója. Az Educatio Kft. által kifejlesztett kompetenciaalapú programcsomagok több ezer pedagógushoz, az iskolák tíz százalékához értek el, akik tovább terjesztették annak – a gyakorlati tudást előtérbe helyező – szellemiségét. Sok szakanyag, kiadvány is megjelent ezekkel kapcsolatban. Fenyő azonban úgy véli, az iskolán kívüli világot is elérte a változás igénye, olyan programok is segíthettek a javulásban, mint a Nagy Könyv, a lapkiadók által indított kezdeményezések vagy Az olvasás éve program. Az alelnök szerint nagy hatása lehetett az egész oktatási rendszerre az új érettségi tartalmi változásának. Nemcsak a két szintre való áttérést jelentette ugyanis az érettségi reform, hanem a gyakorlatközeli feladatok megjelenését is a matúrán. A kimeneti követelmények pedig hatottak a tankönyvekre, módszertani anyagokra is.
Európa egyik legszelektívebb oktatási rendszere
Az OktpolCafé friss bejegyzésében Radó Péter értékeli az eredményeket, aki a magyar közoktatáshoz rengeteg tekintetben nagyon hasonló teljesítményprofilt mutató közép-európai régió országait tekinti referenciának. Mint felhívja a figyelmet, a régióban két ország, Szlovákia és Magyarország javított a teljesítményén, miközben Szlovénia és Ausztria teljesítménye sokat romlott, az utóbbié közel nagyjából húsz pontot.
A bejegyzésben bebizonyítja Radó, hogy az átlagos teljesítmények azért javultak, mert csökkent az alulteljesítők száma. A 2009-es vizsgálat adatai szerint a kudarcot valló tanulók arányát tekintve a régióban Szlovákia tette meg a legnagyobb lépést, 5,5 százalékkal csökkentette a funkcionális analfabéta 15 évesek arányát. Mi is szignifikáns mértékben javítottunk, ez az arány Magyarországon 3,1 százalékkal csökkent, amivel egyszeriben a fejlett országok átlagánál kevesebb kudarcot termelő országok csoportjában találtuk magunkat. E tekintetben tehát elszakadtunk saját referenciacsoportunktól – jó irányba.
Magyarországon a tanulók gazdasági-kulturális háttere által magyarázott teljesítménykülönbségek ugyanakkor kiemelkedően magasak, s ez 2003 óta lényegében nem változott. A hátránykompenzációs képesség javulása tehát nem járulhatott hozzá az átlagos teljesítmények javulásához. A másik méltányossággal összefüggő alapvető összefüggés a szelekció hatása. Tudnunk kell, hogy az átlagos teljesítmények heterogén összetételű osztályokban mindenhol (így Magyarországon is) jól dokumentálhatóan magasabbak, mint a homogén összetételű osztályokban – írja Radó. Finnország és Lengyelország közoktatása, amely a 15 éves tanulókat még egységes („komprehenzív”) iskolában tartja, csekély mértékű társadalmi háttérrel összefüggő iskolák közötti különbségeket generál. Mi viszont változatlanul Európa egyik legszelektívebb oktatási rendszerét működtetjük, ami tehát nem hogy nem javítja az átlagos eredményeket, de egyik legfontosabb forrása azok relatíve alacsony szinten tartásának. (A magyar közoktatás szelektivitása a korábbi PISA-vizsgálatok óta nem változott.)
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy az olvasás-szövegértés eredmények némi javulása nem az oktatás méltányosságának javulásával magyarázható, e tekintetben az előző két kormányzati ciklusban az ezt erősen középpontba állító oktatáspolitika lényegében kudarcot vallott – mutat rá az OktpolCafé. Másfelől azonban, a gyenge méltányosság átlagos teljesítményeket erősen lerontó hatása ellenére bekövetkezett teljesítményjavulás azt valószínűsíti, hogy az oktatás minőségére az elmúlt időszak oktatáspolitikája (ezen belül fejlesztéspolitikája) pozitív hatást gyakorolt.
