Nyilvánvaló, hogy a párttagság nélküli, egyéves szakértői pénzügyminiszterkedésnek inkább előnyei vannak ahhoz képest a tipikus pályához képest, amikor a kormányon illetve párton belüli és kívüli politikai konfliktusok felemésztik az adott pénzügyminiszter minden támogatottságát és reputációját, s előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné teszik a lemondását. Miután az elmúlt éveket nézve a pénzügyminisztereknek szinte mindig a ciklus lejárta előtti lemondás jutott osztályrészül, a saját határozott idejű miniszterkedésem feltételeinek még akkor is képes voltam előnyeit látni, ha arra éppen a lehető legnehezebb gazdasági környezetben és egy végtelenül kiszolgáltatott és nyilvánvalóan vesztes politikai helyzetben került sor. Így legalább azzal sem vádolhatott senki, hogy önös politikai érdekből, a hatalomhoz való közelség vágyától hajtva vállaltam ezt az egyébként sem különösebben hálás feladatot.
Az viszont egyre inkább látható, hogy az egyéves kormányzásnak – történjen az bármely politikai feltételek mellett is – egy hátránya mindenképp van. Miután ugyanis a kormányzati munka jellegénél fogva időben elhúzódó eredményeket hoz, s sikere nem csupán az adott időszak kamatfeláraiban, árfolyammozgásában, hanem később kialakuló gazdasági eredményekben lehet mérhető, az egyéves kormányzás elkerülhetetlenül arra kárhoztatott, hogy elődje hibáiért is viselje a kritikákat, amennyiben kritikák jogosan merülnek fel, miközben utódjának hozza az esetleges sikereket, már ha képes hozni.
Már a kormányzásunk idején is ez az érzésem alakult ki, különösen, amikor a korábbi időszakok során elkövetett és a mi működésünk alatt feltárt korrupciós botrányok árnyéka a közvélemény előtt ránk is vetült, amit persze egyes speciális médiumok és sajtóorgánumok torz hírszolgáltatása is felerősített, hiába voltam én magam is egyike azoknak, akik minden eszközzel felléptek a korrupció ellen, ráadásul tekintet nélkül bárki politikai hovatartozására. De ezen meggyőződésemet erősítették az olyan fejlemények, amikor az új kormány saját érdemeként mutatta be a még általunk előkészített nagyberuházásokat, legyen szó akár az Audi, akár a GM, akár más esetéről.
Forrás: Oszkó Péter blogja
Az elmúlt napok azon jelentései pedig, amelyek még a 2009-2010-es kormányzás és gazdálkodás eredményeit értékelik, bizony felületes bemutatásuk esetén sokakban ugyancsak a jelenlegi kormány sikereiként csapódnak le. Nem mintha bármiféle sikert irigyelnék a jelenlegi kormánytól, de tegyük világossá, hogy amikor a Világban azon jelentésében, ami az üzleti környezet javulását méri a világ minden országában, és Magyarországot – ahogy az az alábbi táblázatban is látható – egyebek mellett az adórendszerbeli változások miatt a legnagyobb mértékben fejlődő 10 ország közé sorolja, azt még az általunk meghozott intézkedések eredményeként teszi.
