A programiroda idén januárban a helyismerettel rendelkező kistérségi koordinátorokat kérte fel az információgyűjtésre, de ez volt teljes, mert több település elzárkózott az adatközléstől. Volt olyan is, ahol testületi határozatot hoztak arról, hogy náluk nincs se szegény- se cigánytelep, annak ellenére, hogy a falu szélén vagy attól ugrásnyira düledeznek a viskók.
A felmérésre azért volt szükség, hogy kidolgozhassanak olyan programokat, amelyekkel el lehet érni az európai uniós forrásokat. Az adatfelvétel nehézségei ellenére a koordinátorok 1.633 szegregátumot számláltak össze az a ország 823 településén és a főváros tíz kerületében.
A városokban azt tekintették szegregátumnak, ahol a háztömbök 15-59 év közötti lakóinak több mint fele legfeljebb nyolc általánost végzett, nincs rendszeres jövedelme, a lakások nagyobb része nem magántulajdonú és a segélyezettek aránya meghaladja az ötven százalékot. A nagyobb városokban ez akár egyetlen háztömb is lehet, de léteznek ezer fős szegénynegyedek is. Ezek hivatalosan nem minősülnek gettónak és cigánytelepnek sem.
Domokos Veronika a cikkben megjegyzi, hogy az adatok többsége még utóelemzésre vár, de az már most is látszik, hogy a szegregátumok és a hátrányos helyzetű gyerekek területi sűrűsödése jelentős átfedést mutat.
A programiroda projektmenedzsere arról tájékoztatta a Népszabadságot, hogy az összegyűjtött adatokat tartalmazó tanulmányt megküldték a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium illetékes államtitkárának.
