A Felvételi Információs Szolgálat konferenciájának talán az időzítéssel lehetett a baj, hiszen november 2-án hivatalosan is közzéteszik, és nyilvános vitára bocsájtják az új felsőoktatási törvény koncepcióját. Addig azonban – ahogy Dux László államtitkár fogalmazott – annak csak a„különféle apokrif változatai” olvashatók a sajtóban, melyek egyike sem a végleges dokumentum.
Jövő héttől lesz nyilvános a törvénytervezet, addig nem árulhatok el semmi új konkrétumot ezzel kapcsolatban és sajnos a pedagógusok fizetésemeléséről sem tudok nyilatkozni – kezdte előadását Dux László. A konferencia népes – közoktatásból és felsőoktatásból érkező – pedagógusokból álló hallgatósága részéről csalódott moraj nyugtázta a bevezetőt. „Szörnyű, én nem ezért jöttem” – konstatálta mellettem egy tanárnő.
Középkor, Klebelsberg, Bokros
Az államtitkár tehát a várakozásokkal ellentétben nem a reformokról (vagy, ahogy Dux pontosított: a korrekciós lépésekről) beszélt, hanem inkább a magyar felsőoktatás történelmi fejlődéséről a középkortól napjainkig. Nagyjából 10 perc után jutott el a klebelsbergi időkig. Hoffmann Rózsa szinte minden megnyilatkozásához hasonlóan kihangsúlyozta, hogy a legendás oktatási miniszter tevékenységét tekintik ma is követendő példának. A közönség azonban ekkor már nagyon türelmetlenül, és egyre nagyobb morajlás közepette várta, mikor tér már át mégis a közeljövőben várható változásokra a helyettes államtitkár.
Nem részletezve a történelmi ívet, a Bokros-csomag és az előző nyolc év hibái után végül fél óra után ért a várva várt – s előre, a bevezetőben negligált tartalmú – témájára. Mint mondta, az új felsőoktatási törvény az 1993-as, keretjellegű szabályozást tekinti jó mintának. „Nem akarunk mindent részletesen leírni az új jogszabályba, hogy ha az élet úgy hozza, miniszteri rendelettel is lehessen alkalmazkodni az új kihívásokhoz”.
Dux szerint tekintettel kellett lenniük arra, hogy egész más szabályozásra van szükség az állami és az egyházi, valamint magán felsőoktatás területén. Fontos azonban, hogy mindegyik szegmens megfeleljen bizonyos minőségi kritériumoknak. A képzések minőségét továbbra is az akkreditációs folyamat lesz hivatott garantálni, itt annyi változás várható, hogy a túlszabályozási és adminisztrációs terheket megpróbálják csökkenteni.
Kiemelte továbbá, hogy az eddigi ígéreteknek megfelelően osztatlan képzésre áll át a pedagógusképzés. Dux szerint e terület sínylette meg leginkább a bolognai átállást (amit többször csak a „bolognese hungarese” kifejezéssel írt le, ezzel utalva a szerinte félresikerült magyar átállásra). Ugyanakkor azt is hozzátette, nem önmagában Bologna rontotta le a tanárképzést, annak több összetevője is volt. Példaként hozta fel, hogy már ma is alig néhány fizika szakos tanár végez, s ez még nem róható fel a kétciklusú rendszernek.
Többször is elhangzott az „elkötelezett a kormány” szókapcsolat, főleg ott, ahol konkrétumok híján kellett bevetni, például a pedagógusok presztízsének, fizetésének emelése kapcsán. „Nem volt még olyan oktatásvezetés, aki ne ezt mondta volna” – tette hozzá a mellettem ülő hölgy.
Dux László beszélt arról is, hogy a mostani belga EU-s elnökség, mintegy örökségül azt a feladatot hagyják januártól hazánkra, hogy a mi vezetésünk alatt készüljön el egy egységes európai felsőoktatási rangsor kritérium-rendszer, hiszen jelenleg az ázsiai, és amerikai, illetve a különböző újságok által összeállított listák erősen torzítanak.
A Mercedes példája
Hangsúlyozta az államtitkár azt a lehangoló, de az oktatási rendszert erősen érintő demográfiai tényt, hogy évek óta kevesebb gyerek születik, mint ahány felsőoktatási férőhely ma van. Ez azt jelenti, hogy nyolc év múlva legalább 20 ezerrel több hely lesz az egyetemeken, főiskolákon, mint ahány 18 éves diák. (Erről a FigyelőNeten már itt írtunk.) Dux úgy véli, ebből egyenesen következik, hogy ilyen létszámmal nem tartható fenn tovább a felsőoktatás. Nem tervezik ugyanakkor, hogy központilag találjanak ki megoldásokat, mondjuk egy vidéki főiskola helyzetének rendezésére, mint mondta, az volna a jó, ha helyben találnák ki a megoldásokat. Ilyen lehet az emelt szintű, felsőfokú szakképzések beindítása. (Itt is elhangzott, hogy „anyagi lehetőségeink korlátozottak, de eltökélt a kormány.”) Jó és szerencsés példaként említette a kecskeméti Mercedes-gyár műszaki és német nyelvi képzésekre gyakorolt „húzó hatását”. A fennmaradt felsőoktatási férőhelyek átalakítása, átstrukturálása mellett a másik megoldás a külföldi fizetős helyekké alakítás lehet. Ez több egyetemen már most is jelentős bevételt hoz.
Kérdésre Dux László azt is kijelentette, hogy nem tervezik a központból megoldani a felsőoktatási nyelvoktatás elégtelenségének problémáját sem, de arról sincs szó, hogy eltörölnék a diploma feltételeként megszabott nyelvvizsga-kötelezettséget. („Az nem lenne jó üzenet.”) Ma minden második hallgató nyelvvizsgával kerül be a felsőoktatásba, a másik 50 százaléknak pedig meg kell tudnia szerezni a nyelvvizsgát a tanulmányai alatt – jelentette ki Dux.