A Mal ügyvédje, Ruttner György, arról számolt be, hogy a társaság privatizációját követően az állam által kötelezően előírt
környezetvédelmi beruházások során a tározók körül olyan résfalat
kellett kialakítani, amely a vízzáró rétegig – 8–18 méter mélységig –
megakadályozta a tározóban lévő lúgos folyadék elszivárgását.
Azzal azonban senki nem számolt, hogy az átlagosnál jóval csapadékosabb időben a tározók alatti talaj megtelhet vízzel, a „mesterséges medencében” pedig megváltozhat a talaj szilárdsága. Ruttner szerint amennyiben bebizonyosodik, hogy talajtörés történt, akkor a támfalszakadást természeti katasztrófának kell tekinteni.
A Népszabadságnak ezt megerősítette, egy egyelőre névtelenséget kérő szakember, aki
szerint az ajkai timföldgyár tizes zagykazettája alatt több tízméteres
mélységben elcsúsztak egymáson a különböző földrétegek, és emiatt
szakadt ki a támfal.
Illés Zoltán szerint egy ipari létesítmény esetében ez sem számíthatna elháríthatatlan természeti katasztrófának.
