Évek óta gyilkolja a Torna-patak élővilágát a lúg, érdemi intézkedések mégsem történtek – tudta meg lapunk Kovács Lászlótól, a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság veszprémi szakaszmérnökségének vezetőjétől. A szakember elmondta, hogy már a zagytározó építésén, a nyolcvanas években történt egy kisebb gátszakadás, de akkor Kolontárt nem érte el a kiömlő anyag.
Legutoljára pedig két éve érkezett a gyárból nagytöménységű lúgos szennyezés a patakba, elpusztítva ezzel az élővilágot. „Akkor a gyár laborja kénsavval semlegesítette a lúgot” – tette hozzá Kovács László. Az eset kapcsán a Magyar Alumínium Zrt. azzal védekezett, hogy újfajta, Boszniából származó bauxitot használtak a régi technológiával és az egyik hatalmas keverőtartályból kiforrt, kihabzott a matéria – ami így belefolyt a patakba.
KÉPGALÉRIA
Úgy tudjuk, a szakembereknek rendszeresen ezer köbméterszám kell iszapot kimerni a Torna-patakból, de mindig csak a MAL gyára alatt, ennek ellenére a gyár egészen hétfőig zavartalanul működhetett.
Kovács Lászlót egyébként a vörösiszappal elöntött Torna-patak lúgmentesítési munkálatain értük utol, ahol eddig közel 1000 tonna gipszet öntöttek a patakba, hogy csökkentsék a víz pH értékét. A védekezést 13 pH-nál kezdték, kedden már volt, ahol 9,2-es értéket mértek.
Lapunk természetesen kereste a Magyar Alumínium Zrt. illetékeseit, ahol – tárgyalásokra hivatkozva – visszahívásokat ígértek.
Évente vizsgálják
A MAL Zrt-t évente vizsgálta a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség. Az üzemnek jövőre jár le az öt évre kiadott egységes környezethasználati engedélye, melynek megújításához idén október 30-ig kell benyújtaniuk a teljeskörű felülvizsgálati dokumentációt.
A – nem szúrópróbaszerű – éves ellenőrzést a felügyelőség elvégezte a közelmúltban. Zay Andrea, a felügyelőség igazgatója elmondta, hogy az éves ellenőrzés többek között a működés során keletkezett dokumentációk vizsgálatát és területbejárást is jelent.
A területbejárás műszerek nélkül történik, a tározó állékonyságát külön nem vizsgálják tekintettel arra, hogy az az engedélyezési eljárások során vizsgálandó építésügyi szakkérdés.
Volt helyük
A felügyelőség információja szerint a MAL 4 millió 200 ezer köbméterre engedélyezett X.-es kazettája a 2009 évi jelentések alapján 795.000 köbméter szabad kapacitással rendelkezik.
A tározók szabad kapacitását nem mérésekkel vagy műszerekkel vizsgálják, hanem az oda beszállított hulladékok mennyiségéről a MAL Zrt. vezet naprakész nyilvántartást.
“Ezen nyilvántartások elemzésével, vizsgálatával állapítja meg a felügyelőség, hogy a mennyi hulladék került elhelyezésre a hulladéklerakón” – közölte Zay Andrea. Az üzem éves hulladékgazdálkodási bejelentésre kötelezett, mely szerint 2009. év végéig 3 millió 405 ezer köbméter vörösiszap került lerakásra.
Csak kis bírság
A MAL Zrt. részére az utóbbi három évben bírságot nem szabott ki a felügyelőség. 2001 és 2006. között éves levegőszennyezési bírságot szabtak ki, melynek legnagyobb összege 2,5 millió forint volt.
Az iszapkatasztrófa legfrissebb híreit ide kattintva éri el!
már hetekkel korábban is szivárgott
(kommentek fórumokról, közösségi oldalakról /Twitter,Facebook/)
“Már 10 éve tudták hogy ezek a falak nem fogják sokáig bírni! Sőt, állítólag már múlt héten teherautókkal hordták a földet oda.”
“már 2005-ben szivárgott a gát”
“több hete szivárgott, a barátnőm a buszból látta, hogy szivárog a gátból a vörösiszap…”
“Ez egy időzített BOMBA volt! Ha jár valaki Tósokról kifelé Kolontár irányában, az láthatja, hogy a tározók közvetlen szomszédságában “a fű se nő”!”
“Kolontáron még ezen a borzalom előtti napon sokan pont erről beszéltek, hogy át fog törni a gát!!!”
“Állítólag 2 hete eresztett már, és hétvégén is lehetett látni hogy átszivárog az iszap….”
“Ezek a salak- és iszaptárolók közül a legelsők tulajdonképpen bent vannak a városban, a Gyár utca szomszédságában. Régen az ajkai gyerekek játszani is szoktak “benne”, normális időjárási viszonyok között a tárló kiszárad, vagy vékony vízréteg van a tetején. A kolontáriaknak sem jutott eszébe soha, hogy ezek egyszer megindulnak a falu felé… Ráadásul a fél falu ott dolgozott, pontosan tudják mi ez a trutyi és nem félnek tőle – amíg a helyén van. A gond akkor van, ha ennyire át van az egész ázva.”
“Tegnap volt egy éve, hogy fiammal arra jártunk. Addig csak a magas töltéseket láttam, nem tudtam mi van mögötte. Gondoltunk egyet, és megnéztük. Se sorompó, se egy lélek, nyugodtam fel lehetett autózni a gát tetejére. Akkor döbbentünk meg igazán, mikor a látottakból “összeraktuk”, valójában mi is ez. Döbbenetünk csak fokozódott, amikor a rengeteg iszap mellett láttuk a rég elrozsdásodott lépcsőlejáratokat, csöveket, és az egész elhanyagolt, lepusztult környezetet. Lefelé jövet még láttuk a töltés alján körbefutó árkot, telve a szennyes lével, az árok túloldalán pedig a kukoricaföldet…”
