„Csak a pontos mérések elvégzése után lehet dönteni arról, mi történjék a vörösiszappal szennyezett talajjal – nyilatkozta portálunknak Gruiz Katalin, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Alkalmazott Biotechnológiai és Élelmiszertudományi Tanszékének docense, ökotoxikológus. – Mindenesetre a környezetet vélhetően nem érte akkora és olyan maradandó károsodás, mint 2000 februárjában, a tiszai ciánszennyezés idején.”
Gruiz Katalin úgy véli, ahol vastagon áll a tározóból kikerült iszap, ott természetesen össze kell gyűjteni azt. „De ahol csupán vékony réteg maradt vissza, talán nincs is szükség a begyűjtésére, ugyanis a vasvegyületekben dús vörösiszap önmagában, a lúgos árhullám levonulása után nem teszi élhetetlenné a talajt.”
>>” alt=”Még több kép >>>” border=”0″>
Még több kép >>>
A docens asszony úgy tudja, a devecseri tározóban lévő és az onnan kiszabadult anyag nem tartalmaz toxikus anyagot. „A massza színét okozó vasvegyületek nem mérgezőek. Más kérdés, hogy mivel a vörösiszap rendkívül lassan ülepszik, elszínezi a vizet, a halak kopoltyújára tapadva pedig akadályozza a légzésüket. A talajban viszont az átlagosnál nagyobb koncentrációban sem veszélyesek ezek a vasvegyületek. A világban sok helyütt, például Amerikában is egész hegységek jelentős alkotóelemei ezek a vegyületek.”
Komoly problémát – állítja Gruiz Katalin – a vörösiszap lúgos kémhatását okozó nátriumhidroxid jelent. Ennek semlegesítéséhez folyóvizekben megfelelő eszköznek tartja a sósavat, a talaj PH-értékét viszont szerinte ecetsavval vagy foszforsavval célszerű elfogadható értékre csökkenteni. „Azzal persze számolni kell, hogy a semlegesítés során Nátrium ionok keletkeznek, ami a termőföld szikesedéséhez vezet.”
>>” alt=”Még több kép >>>” border=”0″>
Még több kép >>>
Gruiz Katalintól tudjuk, hogy a vörös iszap rendkívül jól tartja a vizet, a megtelt, használaton kívüli tározók akár évtizedek alatt sem száradnak ki. A massza felszíne pár év után ugyan megszilárdul, de a belső részekben pasztaszerű marad az anyag. „Valahol külföldön baleset is származott abból, hogy munkagéppel hajtottak egy kiszáradtnak hitt tározóra – meséli a docens -, ami beszakadt a jármű alatt, és mocsárként nyelte el azt.”
Esős időszakban megesik, hogy szikkadt tározók tetején tó keletkezik. „Hihetetlen, mit kibír a természet – mondja Gruiz Katalin. – Sok évvel ezelőtt az ajkai vörösiszap tározón létrejött tóban növényzetet és halakat láttunk, miközben a devecserihez hasonló, 11,6-es PH-értéket mértünk.”
Kérdésünkre, miszerint tart-e attól, hogy a gátszakadás okozta környezeti katasztrófától sújtott települések bármelyike is lakhatatlanná válik, és lakosai költözni lesznek kénytelenek, Gruiz Katalin határozott nemmel válaszolt.
Az iszapkatasztrófa legfrissebb híreiről itt olvashatnak >>>
