Magyar vonatkozásban több meglepetéssel is szolgáltak az Adult Literacy and Lifeskills Survey (ALL) nevű felmérés adatai. A szerdán bemutatott OECD-vizsgálat a 16-65 éves korosztály próza- és dokumentumolvasási -, számolási – és problémamegoldási készségeit vizsgálta 11 országban, többek között az Egyesült Államokban, Kanadában, Hollandiában, Németországban, Norvégiában, és a régióból egyedüliként, Magyarországon.
Javuló magyar kompetenciák
Kiderült, hogy ha mind a négy kompetenciaterületre a teljes mintát nézzük, akkor Magyarország nem panaszkodhat. A felmérésben a magyar felnőttlakosság alapkészségei javultak a leginkább az utóbbi tíz évben. Míg a számolási készségekben átlagos teljesítményt nyújtunk, addig az olvasást, és szövegértést tekintve különösen látványos pozitív változást mutatnak az ALL-adatok hazánkban.
Ez azért meglepő, mert az iskolai teljesítményméréseken (PISA, kompetenciamérés) rendre a nemzetközi átlag alatti eredményeket produkálnak már egy évtizede a magyar diákok. (Egyötödük funkcionális analfabéta!) Csak a legutóbbi időben volt tapasztalható egy alig észrevehető javulás. Az ALL-felmérés ettől homlokegyenest eltérő értékeit a vizsgálat magyar vezetője úgy magyarázta, hogy egy-egy kompetenciát nem csak az iskolában lehet megszerezni, hanem „az élet kihívásai” is rákényszeríthetnek bennünket, hogy begyakoroljuk azokat. Köpeczi-Bócz Tamás, a társadalmi felzárkóztatásért felelős helyettes-államtitkár ugyanakkor hozzátette, az egyszer megszerzett készségeket, gyakorlás hiányában el is veszthetjük.
Olvasásban 1998-ban még sereghajtók voltunk, mára elértük az Egyesült Államok szintjét, igaz náluk inkább enyhe visszafejlődés figyelhető meg. Ezen a területen a BENELUX államok és a skandináv térség jóval előttünk jár, ott viszont a lassú, de fokozatos fejlődés tendenciózus. A különböző táblázatok, formanyomtatványok, áruházi címkék információ tartalmának megértésében a vizsgált országok között nekünk kellett a legtöbbet fejlődnünk – mondta a szakember, aki szerint ez a külső kényszer lehet az olvasási készségek javulásának oka. Drasztikus különbség figyelhető meg ugyanakkor a 45 év alatti és feletti lakosság körében e tekintetben, az idősebbek rovására.
A nők verik a férfiakat
A kutatás másik nagy meglepetése az, hogy az adatok szerint a magyar nők szinte minden kompetenciájukban erősebbek, mint a magyar férfiak. Ez azt jelenti, hogy a magyar nők jobban olvasnak, jobban számolnak, és ügyesebb problémamegoldók, mint az erősebb nem képviselői. Ezzel szinte az egész világon egyedül vagyunk, hiszen a legtöbb országban a férfiak legalább a számolásban megelőzik nőtársaikat. Köpeczi-Bócz felhívta arra a figyelmet, hogy a fiatalabb korosztályban számos más országban is megfigyelhető a férfiak ilyetén trónfosztása.
Ennek lehetséges okait a sajtótájékoztatón Almási Kitti pszichológus fejtette ki. Mint mondta, régen tudjuk, hogy a nők sokkal rugalmasabbak, mint a férfiak. A rendszerváltás utáni állandó változásokhoz így ők könnyebben tudtak alkalmazkodni. Ezt mutatja az is, hogy egy válás utáni új helyzetre sokkal könnyebben reagálnak, mint a férfiak. Ráadásul a gyengébb nem sokkal erősebb a hosszú távú terhelhetőségben, és egyszerre többfelé tud figyelni. A férfiak csak rövidtávon tudnak kiugró teljesítményt nyújtani, ráadásul azt is „egydimenziósan”, azaz – ahogy a pszichológus magyarázza – „a munkára koncentrálnak, de azt már nem tudják, hol a zoknijuk, vagy mikor van a gyerek szülinapja”.
Szétszakadt társadalom
A teljesítménynövekedés átlagos értéke azonban nagy különbségeket fed el. Kiderült az is, hogy a magyar felnőtt népesség körében ugyanannyian (nagyjából 28 százaléknyian) vannak, akik mind a négy kompetencia hiányával küzdenek, mint amennyinél minden kompetencia magas szinten megtalálható. Ez is hungaricum: ennyire szimmetrikusan kettészakadt társadalom csak Magyarországon figyelhető meg.
A vizsgált országokban általában többségben vannak azok, ahol a mért kompetenciák mindegyikét birtokolják valamilyen mértékben a megkérdezettek. A legjobb eredményt Norvégia érte el, ahol a megkérdezettek fele (tehát csaknem kétszerese a magyar eredménynek) mind a négy kompetenciában magas fokú jártasságot mutatott, és mindössze 17 százalék volt az, aki számára mind a négy kompetencia problémát okozott.
Toleráns magyar munkaadók
Még az a szerencse, hogy a magyarországi munkaerőpiac toleráló munkaerőpiac – mondta Köpeczi-Bócz. A kutató ezt úgy definiálta, hogy azoknak a munkavállalóknak, akik a vizsgált készségek közül akár csak eggyel „jó” szinten rendelkeznek, szignifikánsan jobb lehetőségük van az elhelyezkedésre, mint azoknak, aki mind a négy készség területen nehézségekkel küzdenek.
A többi országban kevésbé növeli az elhelyezkedési esélyeket az egy területen való jártasság. Amíg Norvégia, Kanada, Új-Zéland, de még Olaszország esetében is a munkaerőpiaci veszélyeztetettség egyre alacsonyabb azoknál, akik több és több kompetenciát birtokolnak, Magyarország esetében lényegében nincs különbség a legalább egy kompetenciát magas szinten birtokló és a valamennyi kompetenciát magas szinten birtokló felnőttek esélyei között.
Ha azonban jó minőségű, a megélhetéshez szükséges jövedelemforrást biztosító állasban akarunk dolgozni, akkor nekünk is két vagy több jártassági területen kell bizonyítanunk. Várható persze, hogy a magyar munkaerőpiac is – hasonlóan a fejlett országokhoz – egyre több készséget fog követelni „alapból” a munkavállalóktól. A nemzetközi tapasztalatok alapján viszont arra már jó esély mutatkozik, hogy ha valaki egy kompetenciát eredményesen elsajátít, és ezt követően munkához jut, akkor folyamatosan fel tud zárkózni, és előbb vagy utóbb három vagy akár négy területen is magas szintű eredményeket érhet el.
Kijelölt irányok
Az alacsony kompetenciákkal rendelkező munkavállalók Nyugat-Európában sokkal kevésbé esnek ki a munkaerőpiacról, mint Magyarországon. Száz, a négy vizsgált készségterület mindegyikében gyengén teljesítő magyar nő közül 30-nak van esélye arra, hogy munkát kapjon, Nyugaton minden másodiknak. A magas végzettségű férfiak esetében itt is, ott is közel kilencven százalék az elhelyezkedési ráta.
A munkaügyi programoknak, ebből következően elsősorban az iskolázatlan rétegeket kell megcélozia. „Aktív eszközökkel, mint amilyen a képzés is, az eddigieknél sokkal jobban kell segíteni ezt a társadalmi csoportot. Első lépésként nem formális végzettséghez, hanem hasznos készségekhez kell jutniuk az érintetteknek” – mondta Köpeczi-Bócz Tamás.
