Mobilitásra alapvetően két dolog késztetheti az embert, a kényszer és a pénzben, ismeretekben és kapcsolatokban mérhető lehetőség – nálunk egyelőre ehhez a kényszerek nem elég erősek, vagy ha mégis, akkor a lehetőségek hiányoznak. Ráadásul, talán mert a migráció megítélése sem túl pozitív, a szabályokat is úgy alakították, hogy azok inkább gátolják, semmint ösztönözzék a migrációt, „mintha az volna a kiindulópont, hogy legjobb, ha mindenki ott marad, ahová született” – olvashatjuk rögtön a bevezetőben.
„Én nem nagyon hiszek a néplélekben, így ezt az állítást nehezen tudom értelmezni. Közgazdászként azt gondolom, hogy ha elég erős az ösztönzés, akkor az emberek bármely országban mobilak lesznek. (…) Eddig a magyarok valóban nem mentek tömegesen külföldre, de ez a jövőben még változhat, és ennek szerény jeleit érzékelhetjük is. Mihelyst az életszínvonal vagy a megélhetés biztonsága egy adott szint alá süllyed, és a szociális juttatásokat is drasztikusan megnyirbálják, akkor a külföldi munkavállalás lengyel vagy román mintája nálunk is megjelenhet” – teszi még hozzá.
Hogy eddig nem tettük, annak több okát is látja. Az egyik ilyen a második gazdaság léte, vagyis a feketén megszerezhető jövedelem, a másik a viszonylagos árubőség. „A nyolcvanas években a második gazdaságnak „köszönhetően” a magyaroké volt a leghosszabb tényleges munkaidő Európában, de az így megkeresett pénzből meg lehetett élni és azt itthon is el lehetett költeni. Volt tehát miért hajtani.”
Magyarországon még mindig nem olyan erős a kényszer. A migráció pedig nem a legszegényebbek lehetősége, a külföldi munkához azért szükség van pénzre és valamilyen tudásra, ismeretre, kapcsolatra is. S hogy miért van az, hogy Magyarországon a belső mobilitás is kisebb a szükségesnél?
„A migrációnak költségei vannak. Ez a költség lehet pénzben mérhető, de az otthon vagy a biztonság elhagyása is költséget jelenthet. Mielőtt az egyén döntést hoz, meggondolja, milyen arányban áll egymással a költség és a várható haszon, mit tud megtenni, és az megéri-e számára.” Győr és Komárom környékén volt kísérlet arra, hogy az ott felbukkanó munkaerőhiányt Kelet-Magyarországról toborzott munkaerővel oldják meg. De hiába van az ingázásnak hagyománya, nem sikerült.
A legfőbb akadály, hogy nincsenek mobilizálható ingatlanok. „Szinte teljesen eltűntek az állami bérlakások, és a kelet-magyarországi ingatlanért nem lehet ingatlant vásárolni Nyugat-Magyarországon, ahol esetleg adódna munkalehetőség.”
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
