A 2006 novemberében létrehozott kormányzati bizottság vezetője azt hangsúlyozta, hogy jogértelmezésük szerint konkrét ügyeket nem tárhattak fel, személyes meghallgatást sem tartottak, egy kivétellel. A kormányhatározattal létrehozott testület elsősorban folyamatokat vizsgált alkotmányjogi, történelmi, emberi jogi és tömeglélektani megközelítésben.
„Alkotmányos bilincsben éreztük magunkat”, „óvakodtunk a kategorikus felelősség-megállapítástól” – mondta Gönczöl Katalin.
A jogász, társadalomtudós az általa vezetett bizottságot az angliai börtönlázadások nyomán a tanulságok levonására létrehozott testülethez hasonlította, amit azonban Morvai Krisztina, a Jobbik EP-képviselője nyomban visszutasított azzal, hogy 2006. őszén Magyarországon a „történelmünk legszebb napjaira” emlékező, azt ünneplő emberek ellen követtek el tömeges hatósági jogsértéseket, Gaudi-Nagy Tamás, a testület jobbikos alelnöke pedig az 1972-es ír „véres vasárnap” tanulságaival vont párhuzamot, amikor brit katonák 30 tüntetőt lőttek le, az ott létrehozott bizottság pedig „természetesen” azt állapította meg, hogy ezért a tüntetők a felelősek.
Gaudi felvetette: a Gönczöl-bizottságnak az azt létrehozó kormányhatározat szerint is különös figyelemmel kellett volna vizsgálnia az emberi jogi jogsértéseket, ám e helyett jelentésében hosszadalmas történelmi fejtegetésekbe bocsátkozott például arról, hogy a Turul madár nem is létezett, illetve, hogy 1956 emléke egy fekete lyuk a magyar társdalomban.
Ezzel összefüggésben Gönczöl Katalin azt hangsúlyozta, hogy minden tőlük telhető módon vizsgálták az emberi jogi jogsértéseket, például a gyülekezési jog terén, továbbá a rendőrségi gyakorlatban, az azonosíthatatlan rendőrök bevetésétől a nem rendszeresített eszközök alkalmazásán át a rendőri intézkedések elleni panasz lehetőségéig. Elmondta, hogy számos konkrét személyi felelősség megállapítására alkalmas tényt rögzítettek és ebben a körben nevesítették Budapest akkori főkapitányát, Gergényi Pétert, és egyik munkatársát is, továbbá ők szorgalmazták először a rendőri jogsértéseket vizsgáló Független Rendészeti Panasztestület létrehozásának szükségességét.
„A bírói függetlenség nem érinthető, ezzel ombudsmanként én is sokat kínlódtam” – mondta Gönczöl Katalin, hozzátéve, hogy az alkotmányos hierarhiában az állampolgári jogok biztosánál sokkal alacsonyabban álló kormánybizottság kénytelen volt megelégedni azzal, hogy rögzítette az előzetes letartóztatások 2006. őszi gyakorlatával kapcsolatos tényeket.
Önöket Gyurcsány Ferenc nevezte ki és fizette – fakadt ki Wittner Mária (Fidesz) a Gönczöl-bizottság objektivitását és függetlenségét jellemezve.
A bizottság Gönczöl Katalinnal együtt hallgatta meg Morvai Krisztinát és Völgyesi Miklós nyugalmazott legfelsőbb bírósági bírót, mint a Civil Jogász Bizottság (CJB) társelnökeit.
Morvai Krisztina elmondta, hogy azért hozták létre a CJB-t, mert nem bíztak a kormánytisztviselő által vezetett, és az igazságügy-minisztériumban működő Gönczöl-bizottság függetlenségében, objektivitásában, hiszen a testületnek elsősorban éppen az őt létrehozó végrehajtó hatalom jogsértéseit kellett volna vizsgálnia.
Völgyesi Miklós elmondta, hogy a 2006. őszi eseményekkel kapcsolatos letartóztatások, illetve érdemi bírói döntések miatt azt javasolták a bírósági vezetőknek, hogy sorozatos, szisztematikus jogsértéseket elkövető bírákat küldjék továbbképzésre, ám ez nem történt meg.
Az albizottság ülésének Gönczöl Katalin távozását követő szakaszában gyakorlatilag saját magát hallgatta meg a CJB három tagja, ugyanis Gaudi-Nagy Tamás kérdezte Morvait és Völgyesit, akik közül egyébként Morvai eddig is teljes jogú tagként rendszeresen részt vett az albizottság ülésein.
Völgyesi Miklós megjegyezte, hogy Baka András főbírónak sem ártana vizsgálódnia, hogy a bírói kar megőrizhesse tisztességét, és „azokkal szemben, akik gyengének bizonyultak, fel kell lépni”.
Wittner Mária azt hangoztatta: az egykori népbírák leszármazottai, a régi nomenklatúra tagjai ott ülnek a bíróságokon, és „ahogy figyelem a politikai folyamatokat, ezek még mindig ott vannak és működnek (…) rendet kéne tenni végre ebben az országban”.
Morvai Kriszitina azt mondta, hogy az a Tóth Éva, ítélőtáblai tanácselnök semmísítette meg Budaházy György egyik büntetőperében az elsőfokú felmentő ítéletet, aki a rendszerváltás előtt a „Legfelsőbb Bíróság pártközpontból küldött büntetőkollégium-vezetőjének jobb keze volt”.
Morvai Krisztina a bírói-ügyészi kar „átvilágítását” szorgalmazta, mert addig „garázdálkodhatnak” és „folytathatják a koncepciós eljárásokat”. Leszögezte: a hatalmi ágak szétválasztása nem eredményezheti azt, hogy semmi lehetőség nincs a szisztematikus jogsértések kivizsgálására.
Völgyesi Miklós ehhez kapcsolódva a bírói életpálya és az egész intézményrendszer „alapos reformját” sürgette, és felvetette, hogy szükség van-e egyáltalán az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsra, nem lenne-e célszerűbb a bírósági igazgatást visszahelyezni az igazságügyi tárcához, vagy éppen a Köztársasági Elnöki Hivatalba tagolni. Ugyanis az egykori legfelsőbb bírósági bíró szerint az tarthatatlan, hogy a bírák „bármit tehetnek”, „a törvény főlé helyezhetik” magukat, és ennek még sincs következménye, mert aztán a „bírói függetlenség köpönyege mögé bújhatnak”.
Völgyesi Miklós azt is megjegyezte, hogy reményei szerint a jelenlegi legfőbb ügyész távozását követően megkezdődhetnek a 2006. őszén tevékenykedő rendőrparancsnokok, illetve az állomány felelősségének vizsgálata.
