A világ különböző parlamentáris rendszereiben gerrymanderingnek nevezik a választókerület-manipulációt. Négy fiatalember, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének és a Pannon Egyetem Automatizálás Tanszékének munkatársai hozták létre az EOVk-határoló webes szoftvert (Egyéni Országos Választókörzet generátor) azzal a céllal, hogy a közvélemény számára is kézzelfoghatóvá tegyék, hogy a gerrymandering lehetősége nem absztrakt politológiai érdekesség, hanem mindannyiunkat érintő, valódi probléma. A mindenki számára szabadon elérhető rendszer segítségével bárki megrajzolhatja a politikai szimpátiájának megfelelő manipulált országgyűlési választási körzethatárokat.
Az alapkérdésre, lehetséges-e a választási térkép átrajzolásával jelentős mértékben befolyásolni, akár meg is fordítani a választások végeredményét? – Varga Zoltán azt válaszolta: „Teljesen ellentétes eredményeket csak bizonyos szélsőséges esetekben lehet ilyen módon előállítani, de a térképrajzolók játéktere ettől még óriási marad. Attól függően, hol húzódnak a választási kerülethatárok, nagyon különböző eredmények születhetnek azonos mennyiségű és összetételű leadott szavazat esetén is.”
A legszélsőségesebb példája volt a szoftverkészítőknek, hogy Fejér megyében, pusztán a körzethatárok tologatásával – ugyanazon választási preferenciaarányok esetén – szoftverük egyszer 7:1 arányú győzelmet, majd 1:7 arányú vereséget állított elő bármelyik oldal számára (2006-os választási adatokat használva).
Felmerült a kérdés, vajon nem tartottak-e attól a készítők, hogy a szoftvert bármelyik oldal manipulációra használhatja-e, illetve visszaélhet vele: „…bárki meggyőződhet róla, hogyan lehet ezt az eszközt használni, tehát ez az aggodalom (…) azzal oszlatható el, hogy teljesen transzparenssé tettük azt, bárki játszadozhat vele, vagyis kihúztuk a méregfogát. Ráadásul a szoftver fejlesztésekor leegyszerűsítésekkel éltünk, amelyek alkalmatlanná is teszik arra, hogy bárki, bármely politikai erő nemtelen célra használja. Ez a program csupán illusztrációja az efféle törekvéseknek.”
Vagyis adódik azért félelemre okot adó lehetőség, amelytől a program készítői is tartottak: „Ezzel együtt univerzálisan elmondható, hogy ha hagyjuk játszani a politikusokat, – mondta Varga Zoltán – akkor ebből ők előnyt tudnak kihozni, ha nem is olyan látványosat, mint amit a Fejér megyei fiktív példában láttunk.”
A térképrajzolgatás csakugyan játék a tűzzel, vélik a programkészítők. Mert a köretek, településrések ide-oda tologatása elmozdíthatja az eredményt. Ezért teszi fel a kérdést Varga: „És kinek van igaza ebben az esetben? Senkinek és mindenkinek. Az biztos, hogy ezeket a kérdéseket a nyilvánosság előtt kell megvitatni. Magyarországon most nem ez történik, ehelyett páran összeülnek és rajzolgatnak.”
Hogy min múlik a döntéshozók pártatlansága a mai rendszerben? „Nem tudom megítélni, hogy ma Magyarországon a jegyzők és főjegyzők függetlensége mennyire valóságos. Azt azonban tudom, hogy annak a politikai erőnek, amelynek szándéka, hogy saját érdekei szerint írja át a választási térképeket, mindig lesz lehetősége rá, hogy remek térképeket dugjon a jegyzők orra alá, akik aztán saját hatáskörben döntik el, hogy milyen térképeket rajzolnak.”
