A magyar kormány és az IMF, illetve az EU közötti tárgyalások hétvégi megszakadását követően a nemzetközi sajtó darabokra szedte az Orbán-kormány tárgyalási politikáját. Igen ritka, hogy egy hitelért folyamodó ország szembeszáll a hitelt nyújtó Nemzetközi Valutaalappal, de az sem elhanyagolható érv, hogy a magyar kormány igyekszik tágítani a mozgásteret, ezzel is csökkentve az állampolgárokra nehezedő megszorítások súlyát, illetve növelni az esélyeit az októberi önkormányzati választások idejére.
A magyar állam ma képes kiadásait a piaci forrásokból finanszírozni és még lehívható hitelkeret is a rendelkezésére áll, tehát nem áll fenn az a vészhelyzet, ami 2008-ban, amikor az IMF segítségével menekült meg az ország az államcsődtől. Ám ahhoz, hogy a sérülékeny, nyitott magyar gazdaság képes legyen a nemzetközi befektetők bizalmának elnyeréséhez, mindenképpen stabil háttérrel kell rendelkeznie. Ezért lényeges, hogy az erre a negyedévre szóló hitelkeret rendelkezésre álljon és a nemzetközi gazdasági hullámoknak kevésbé kiszolgáltatottá tegye a magyar gazdaságot.
Kompromisszumra ítélve
Kiss J. László, a Külügyi Intézet tudományos igazgatója az fn.hu-nak elmondta, közös csomag mindenképp lesz, ebből a szempontból Magyarország kompromisszumra van ítélve. Az IMF azonban nincs hozzászokva az ellenkezéshez, általában a szervezettől hitelkeretet igénylő államok alkalmazkodnak a valutaalap feltételeihez.
A nemzetközi valutaalap (IMF)
A Valutaalapot 1945-ben hozta létre az ENSZ. A nemzetközi monetáris rendszer központi intézményének célja a nemzetközi pénzügyi együttműködés és az árfolyamstabilitás elősegítése volt, valamint az, hogy átmeneti pénzügyi segítséget nyújtson fizetési mérleggel kapcsolatos problémákkal küzdő tagországainak. Története során a szervezetet többször érte bírálat, többek között a fejlődő országokra a szabad piac törvényeit ráerőltető politikája és a zárt gazdaságok erőltetett nyitását sürgető hitelfeltételei miatt. Magyarország 1982 óta tagja az IMF-nek. Azóta az ország többször vett fel készenléti hiteleket stabilizációs programjainak megvalósítására, melyeket sikerrel teljesített és a hiteleket is visszafizette. Legutóbb a 2008-2009-es válság idején jutott hozzá az EU és az IMF által rendelkezésre bocsájtott készenléti hitelkerethez, melynek összege 20 milliárd euró.
A szakértő szerint a magyar kormány ugyanakkor hivatkozhat például arra, hogy az ország jelenlegi helyzetéért, ha nem is az előző kormány, de mindenképpen az előző rezsim tevékenysége felelős. Előhozakodhat ugyanakkor kétharmados felhatalmazásával is, mely erős legitimációt biztosít számára az ország gazdaságpolitikájának formálásában.
Nem lesz regionális együttműködés
Az IMF-el folytatott tárgyalások során a gazdasági mozgástér tágítására irányuló kormányzati törekvések leginkább a jegybankelnök függetlensége és a bankadó kivetése körül ütköztek az IMF álláspontjával. Kiss J. László szerint minden ilyen hírre érzékenyen reagálnak a mai világban a nemzetközi piacok, erre is tekintettel kell lenni, főleg a forint gyengülése miatt.
A Külügyi Intézet igazgatója szerint nem sok esély van régiós összefogásra a gazdasági mozgástér tágítása érdekében, még úgy sem, hogy több szomszédos ország nyögi az IMF által feltételként meghatározott, stabilitást ösztönző intézkedések súlyát. Ez a közös érdekképviselet nem volt sikeres az EU-csatlakozások idején sem, amikor mindenki inkább különalkut kötött.
