Azt is elárulta, hogy nagyon nehezen éli meg, hogy igazgatósága, január 1. óta öt temetést élt meg. „Pont most, július 20-án temetjük Horkai Jánost. Számomra a hozzájuk mérhető, színházi mogulok távozása egy-egy lezáruló korszakot jelez” – tette hozzá.
Őze Áron elmondta: utoljára 2009 őszén beszélt Kállai Ferenccel, azóta – a színész betegsége miatt – csak a feleségével tudta tartani a kapcsolatot.
„A Magyar Színház központi személyiségének számított és nyugodtan mondhatom, bárhova ment, hiteles és súlyos egyénisége volt bármelyik előadásnak” – emlékezett, majd fölidézte azt is, hogy először 1993-ban, főiskolásként találkozott Kállai Ferenccel, aki sok tanáccsal segítette a pályán.
„Nagy-nagy humorral és bölcsességgel állt mindenkihez. Amikor rólam volt szó, a cinikus és epés megjegyzésektől sem riadt vissza” – tette hozzá.
Őze Áron felidézte: számára a Gyulai Várszínházban Macduffként nyújtott alakítása a legemlékezetesebb. „Mindössze egy monológja volt. Hátborzongató volt látni, ahogy ezzel az egy monológgal helyre tett mindent az előadásban” – emlékezett vissza.
Az igazgató felidézte, hogy többször volt alkalma Kállai Ferenccel egy darabban játszani. Ezek közül kiemelte Csiky Gergely A nagymama című darabját, amelyben a Kossuth-díjas színész egy katonatisztet alakított, és mint Őze fogalmazott: „a feje búbjától a lábujjáig hozta a karaktert”. Őze Áron szívesen emlékezett vissza Alan Bennett Kafka Farka című színművére is, amelyben Kállai Ferenc a nagypapát alakította.
„Csoda volt látni, hogyan hitelesíti a személyiségén keresztül a szerepét” – emlékezett, majd mint fogalmazott a sok-sok színházi szerep ellenére neki mégis mindig Pelikán, a gátőr ugrik be, ha Kállai Ferencre gondol.
