Szerdán az LMP frakcióülésén való részvétele után Orbán Viktor miniszterelnök sajtótájékoztatón jelentette be az új alkotmány elkészülésének tavaszi időpontját. Az LMP frakcióvezetője, Schiffer András kifogásolta, hogy így túl kevés idő lesz arra, hogy a pártok közös munkával alkothassák meg, vagy legalább egyeztetések során követhessék az alaptörvény születését. A politikus népszavazással is megerősítené azt.
Helyesírási hiba az alkotmányban
Kolláth György alkotmányjogász szerint a jelenlegi alkotmány intézményrendszerével nincs baj, de struktúrája rosszul szervezett. Szükség lenne az alapjogi rendszer frissítésére. Hungarikum például, hogy a magyar alkotmányban helyesírási hiba is van, a rendőrség ugyanis nagybetűvel szerepel, de ez csupán formai apróság. Nagyobb probléma, hogy az alkotmány bevezetésének, azaz preambulumának szövege is idejétmúlt és gyenge. Az alkotmányjogász szerint valóban újra lenne szükség, de ez a teljes szövegnek mindössze 2 százaléka.
Egy új alkotmány összeállítása rendkívül összetett feladat, melyhez komoly szakembergárda és idő kell. Az alaptörvény nem lehet légből kapott, viszont igen fontos lenne az elmúlt 20 év alkotmányjogi tanulságainak átültetése, állítja az alkotmányjogász.
Kolláth György kifejtette, hogy elsősorban az 1990 óta hozott alkotmánybírósági határozatok gyakorlatának, az új uniós szerződéseknek, a modern nemzetközi egyezményeknek az irányvonalai kaphatnának helyet a dokumentumban, a magyar viszonyokra alkalmazva. A preambulumba az elmúlt 1000 év közjogi hagyományai ugyanúgy illenének, mint az Európai Unió alapelveinek feltüntetése. Hangsúlyozza viszont, hogy a Szent Korona-tan egy az egyben nem emelhető át, hiszen nem a Szent Korona az alkotmányozás alapja, hanem a népszuverenitás.
800 éve alkotmányozunk
A magyar alkotmányozás történelme egészen II. András királyig nyúlik vissza. Az ő nevéhez fűződik az 1222-ben született Aranybulla, azaz a nemesi alkotmány, mely a király egyeduralmával szembeni ellensúly szerepét biztosította a nemesi rendeknek. A következő fejezetre az alkotmánytörténetben több mint hat évszázadot kellett várni.
1848-ban Magyarországon a polgári forradalom után törvényes úton változott az államforma abszolút monarchiából alkotmányos monarchiává, korlátozott parlamentarizmussá. Itt jelentek meg először az olyan politikai szabadságjogok, mint a választójog, a sajtószabadság és a vallásszabadság.
Az első világháborút követően egy átmeneti állapot, úgynevezett közjogi provizórium következett, mivel a királynak az uralkodói jogok gyakorlásáról történő lemondásával a történeti alkotmány összeomlott. A tiszavirág életű Károlyi-rendszert követő Tanácsköztársaság az első szovjet alkotmányt követve megszervezte a tanácsválasztásokat, összehívta a tanácsok országos gyűlését, amely törvénybe iktatta az alkotmányt.
A Horthy-rendszer a forradalmak előtti közjogi rendszerhez kívánt visszatérni, ám ez nem jelenthetett jogfolytonosságot, erre hivatkozva fogadták el a közjogi provizórium intézményeit (Friedrich, majd Bethlen választójogi rendelete, egykamarás nemzetgyűlés, kormányzói funkció.)
Az 1946. I. törvény, az ideiglenes alkotmány legfontosabb intézkedése a köztársaság kikiáltása volt. Ez a törvény azonban nem sokáig volt hatályban. 1949-ben váltotta az 1949. évi XX. törvény, mely alapja mai alkotmányunknak is, ám ennek rendelkezései a proletárdiktatúra és a szocializmus felépítése, a szabad választások helyett zárt listás választások mind egy újabb diktatúra útjait egyengették.
Ez a törvény nem az a törvény, vagy mégis?
A sok bírálat ellenére az 1989. évi XXXI. törvény bár jogilag az 1949. évi alkotmány módosítása, ám a régi szerkezet ellenére teljesen új alkotmányos értékeken nyugvó normatartalom található benne. A rendszerváltás egyik legfontosabb alkotmányjogi vívmánya az Alkotmánybíróság létrehozása és ezzel az alkotmány, valamint a jogalkalmazás magas szintű szakmai ellenőrzése volt.
1990-ben újabb alkotmánymódosító törvényt fogadott el az Országgyűlés. Ennek eredményeként alakult ki a mai közjogi rendszer, melyben az egyik oldalon egy rendkívül stabil kormány, a másikon pedig egy a végrehajtói hatalomhoz képest erős ellenzék van, amely közjogi eszközökkel korlátozhatta a törvényhozásban a kormány felelősségét és cselekvőképességét. Ezt árnyalja, hogy 2010-ben olyan parlamenti erőviszonyok alakulhattak, melyek törvényesen változtathatnak a 89-es és a 90-es megállapodásokon.
Alkotmánymódosító és alkotmányozó kezdeményezésekre a rendszerváltást követően is több példa volt. Az 1994-es választásokon induló szinte összes párt egy új alkotmány megalkotása mellett érvelt. A Horn-kormány alatt létrejövő 1995. évi XLIV. törvény pedig úgy rendelkezett, hogy „az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges”. Ez a törvény azonban az Országgyűlés megbízatásának lejártakor, 1998-ban lejárt. Történt még alkotmánymódosítás a NATO- és az uniós csatlakozás apropójából is.
Kolláth György szerint mindenesetre a jelenlegi alkotmányra ráférne a modernizáció, ám ezt mindenképpen az 1989-es demokratikus értékekre és az elmúlt 20 év joggyakorlatára kell alapozni. „Az úgy nem megy, hogy összehívok pár embert, hogy akkor most csináljatok új alkotmányt ekkorra meg ekkorra, ez komolytalan” – mondta az alkotmányjogász. Összegezve úgy vélte, a kérdésfelvetés jó, de egyelőre úgy tűnik, rosszak a válaszok.
