Arra a kérdésre, mikor döntötte el, hogy írni szeretne, nemrég még azt válaszolta Békés Pál: „amint letettem arról, hogy hajószakács legyek, mert azt tényleg nagyon szerettem volna”, majd a budapesti a Radnóti Miklós Gimnáziumot méltatta, hiszen ott tanult.
Azután útja az ELTE Bölcsészettudományi Karára, magyar – angol összehasonlító irodalomtörténet szakra vezetett, így 1980–81-ben magyar- és angolszakos tanárként dolgozott.
Ám 1994-1996 között már a Magyar Televízió Irodalmi, Képzőművészeti, Színházi Stúdióját (IKSZ) vezette.
1997-2000-ig mint színházért és irodalomért felelős szerkesztőként dolgozott. 2000-től az IBBY (International Board on Books for Young People Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának elnöke, valamint a PEN Klub, az Írószövetség, és a Szépírók Társaságának tagja. 2004-ben a nagy-britanniai magyar kulturális évad, a Magyar Magic művészeti kurátoraként dolgozott. 2005-ben A Nagy Könyv olvasásnépszerűsítő mozgalom ötletgazdája.
Munkáját számos díjjal ismerték el. Mind felnőtteknek, mind gyerekeknek publikált, fordított, színdarabokat és mesejátékokat írt. Neki köszönhetjük a Kétbalkezes Varázslót vagy Dr. Minorka Vidort.
Mindig prózát szeretett volna írni. Ezt azzal indokolta: „Talán azért, mert sánták voltak a verslábak és ez őrülten frusztrált, de ezen túl is voltaképpen az epika, a mese, a mesélés vonzott leginkább, az volt a legotthonosabb, a legtermészetesebb. A nagy történetek. A görög tragédiákban is ezt láttam, a világteremtő mítoszok „adaptációit”. Tulajdonképpen azóta is a történet és az elbeszélés foglalkoztat. És hálás vagyok, hogy felnőtt fejjel értem meg egy rendszerváltást és egy millenniumot, mert az ilyen nagy fordulók százával termik a valóságos, látható és követhető történeteket – ezek közt élünk”.
