Tóth
Imre 1921-ben Szatmárnémetin született, és ott magyar-zsidó-román
környezeben nevelkedett. Az egyetemen matematikát tanult, majd az
ötvenes években a bukaresti egyetemen tanított, 1969-ben Németországba
távozott és a regensburgi egyetemen a tudományfilozófiai tanszék
vezetését bízták rá. Élete utolsó éveit Párizsban töltötte. Könyvei
világszerte ismertté tették a nevét. Műveinek egy olasz nyelvű kötetben
kiadott jegyzéke kétszáz oldalt tesz ki.
A Pont Kiadónál
2001-ben jelent meg Zsidónak lenni Auschwitz után című esszéje,
amelyben – mint a kiadó közleménye fogalmaz – „nem pereskedik, nem kér
számon, hanem értelmez”. Az antiszemitizmus, mint disszonáns alaphang a
nyugat-európai hagyománynak éppúgy egyedi sajátja, mint az emberi
méltóság, a lelkiismereti szabadság vagy a szociális jogok elvei –
vallotta esszéjében Tóth Imre.
Utolsó nagy munkáját, Az
irracionális számok Platón életművében címűt nem tudta befejezni.
Néhány hónapja azonban írt egy 50 oldalas összefoglalást Platon: La
dyade infinie et l’Un – fondement logique et ontologique du nombre
irrationnel címmel, márciusban pedig leadta a kiadónak másik nagy, 350
oldalas munkáját, a Fragmente und Spuren Nichteuklidischer Geometrie in
Aristoteles címűt.
Egész életében, az utolsó pillanatokig
sokat dolgozott, írt, olvasott, előadott. Tóth Imre halála a magyar és
az európai kultúra nagy vesztesége – szól a Pont Kiadó közleménye.
