Mennyiben változik meg a magyar európai parlamenti képviselők munkája most, a – gyökeres politikai változást hozó – választások után?
Az Európai Parlament más, mint a nemzeti parlamentek. Itt egyik politikai oldalnak sincs abszolút többsége. Ahhoz, hogy valamilyen javaslat átmenjen, szükség van különböző összefogásokra a politikai erők között. Leggyakrabban éppen a két nagy frakció, az Európai Néppárt és az Európai Szocialisták Pártja keres konszenzust egyes kérdésekhez. Sok példa van arra is, hogy a néppárttal szemben a szocialisták, a zöldek és a liberálisok fognak össze. E tekintetben a Fidesz képviselőinek van egyfajta kényszerük arra, hogy együttműködjönek az MSZP képviselőivel. Hozzáteszem, nincs olyan nagy különbség az Európai Néppárt és a szocialisták elképzelései között. Ha tehát így nézzük, nem lesz változás a munkánkban, viszont más szempontból lesz.
Eddig a fideszes EP-képviselők folyamatosan, bármilyen kérdéssel kapcsolatban elmondták a brüsszeli üléseken, hogy a magyar kormány mindent elront, tönkretesz satöbbi. Amikor az olaszok felvetették, hogy Berlusconi kontrollálja az egész olasz médiát, akkor felállt Szájer József, és azt mondta, hogy Magyarországon pedig a szocialista párt és a kormány gátolja a média szabadságát. Ha arról van szó, hogy Magyarország jól menedzselte a krízist, akkor feláll egy fideszes és elmondja, hogy az országot tönkretette a kormány. Bármiről van szó, ez történik, és így kialakult egy negatív kép Magyarországról. Ez a hozzáállás ugyanis nem a magyar kormányra, hanem az országra vet rossz fényt. Ez most meg fog változni, hiszen a Fidesz alakít kormányt. Szerintünk egy EP-képviselőnek pedig nem az a dolga, hogy az országát lejárassa, hanem az, hogy európai ügyeket vigyen, és azokat nemzeti szempontok szerint érvényesítse. Ezt egyébként nyílt levélben is megfogalmaztuk, hozzátéve, hogy ha az írott és íratlan demokratikus szabályok sérülnek Magyarországon, akkor megkeressük a megfelelő brüsszeli csatornákat is arra, hogy informáljuk a döntéshozókat.
A kampányban sokszor érte az előző kormányt az a kritika, hogy nem az ország érdekeit képviselte Európa felé, hanem Európa érdekeit képviselte az ország felé. Orbán Viktor is erről beszélt a választások után a nemzetközi sajtótájékoztatóján. Ez elég erős kritika. Mit szól hozzá?
Én azt látom, hogy a fideszes képviselők és még inkább a jobbikosok eddig hazafelé politizáltak. A felvállalt ügyeket és üzeneteket mindig úgy választják ki, hogy azok otthon, a belpolitikában szóljanak nagyot. Amikor Szájer József felvetette a plenáris ülésen, hogy tárgyaljuk meg a magyar kormány „médiaszabadságot sértő” intézkedéseit, egy másodperc alatt szavazta le az Európai Parlament. Egy ilyen felvetés tehát Brüsszelben semmit nem befolyásol, ez csak arra jó, hogy otthon el lehessen mondani: Szájer felállt, és bátran kimondta, hogy a magyar média tönkre van téve. Millió ilyen dolgot tudnék még mondani. Mi ezzel szemben európai kontextusba ágyazott nemzeti érdekképviseletre törekszünk.
Ez mit jelent a gyakorlatban, mondana néhány példát erre?
Én most raportőre voltam például egy uniós mikrofinanszírozási programnak. Ennek lényege, hogy olyan európai kisvállalkozások és polgárok is kapjanak bankhitelt, akik amúgy nem hitelképesek, mert tartósan munkanélküliek, romák, fogyatékosok vagy roma vállalkozók, satöbbi. Ez egy fontos eleme a válságkezelésnek, és – noha Európáról beszélünk –, ez egyértelműen az új belépő országoknak, benne Magyarországnak segít. Ezek a mikrovállalkozások ugyanis ezekben az országokban vannak nagy számban, nem Nagy-Britanniában vagy Németországban. A másik ügy, amiben én szintén erősen benne voltam, a nyugat-balkáni országok vízummentessége. Nem azt mondtuk, hogy vízummentességet kérünk a vajdasági magyaroknak. Az nem egy európai viselkedés, diszkriminálni nem lehet. Nem lehet azt mondani, hogy csak a vajdasági magyarok kapjanak vízummentességet és a szerbek ne. Viszont amit képviseltünk, az igenis a magyar érdekeket szolgálja, hiszen arról, szól, hogy a vajdasági magyarok vízummentesen jöhessenek az anyaországba.
Voltak azért olyan ügyek, amelyben összeálltak a néppárti és a szocialista magyar képviselők, hogy közösen képviseljék az ország érdekeit?
Volt. Például az előbb említett hitelprogramot Őry Csabával közösen vittük véghez, hiszen egy bizottságban dolgozunk. Ő ugyanúgy gondolkodott, mint én, abszolút támogatta ezt az ötletet, annak ellenére, hogy a néppárt elég tartózkodó volt a források tekintetében. Ilyen típusú szakpolitikai együttműködés van közöttünk. Akkor élesedik ki a helyzet, ha a hazafelé szóló üzenetekről, a belpolitikai jelentőségű ügyekről van szó. Akkor egyből mást gondolunk a krízisről, a médiaszabadságról vagy másról.
A jobbikos képviselőkkel milyen a kapcsolatuk?
Az Európai Parlamentben a frakciók döntenek arról, hogy kik kapják a jelentéseket, s ez lényege a munkánknak. A nagy frakciók természetesen több lehetőséget kapnak. A jobbikosok nincsenek frakcióban, így ők nem tudnak érdemben beleszólni szakpolitikai ügyekbe. Igazából az a három ember nem fontos a szavazáskor sem, a több mint 730 képviselő mellett. Én egyébként nem szeretnék együttműködni a jobbikosokkal. A Jobbik egy neofasiszta pártnak van elkönyvelve Brüsszelben. Noha sok szélsőséges erő jelent meg Európában a krízis következtében, s sok szélsőjobboldali párt is van, de ezek közül messze a legelfogadhatatlanabb a Jobbik. Antiszemitának lenni Európában nem lehet. Lehet migrációellenesnek lenni, lehet a migránsokat kritizálni. Amikor a jobbikosok megjelentek itt Magyar Gárda-egyenruhában, az elnökök értekezlete összeült, és házszabálymódosítást hajtott végre, hogy ne lehessen félkatonai egyenruhában bemasírozni ide. Ezek az ügyek nem tesznek jót Magyarországnak.
Egyébként a fideszesek is tartanak egy távolságot a Jobbiktól. Otthon eddig nem ezt láttuk, bár most már, hogy a szavazóikat veszik el, már otthon is megvan ez a távolság. Itt azonban addig is megvolt, amíg otthon még nem. Itt teljesen elfogadhatatlan, amit a Jobbik képvisel. Nem fontosak a súlyuknál fogva, és a szélsőségesek nem is tudtak frakciót alakítani, mert egymást is utálják. A Nagy-Románia Párt és a Jobbik képviselői egymás mellet ülnek a parlamentben, de a kirekesztő gondolkodásra nem lehet együttműködést építeni. Nincs semmilyen súlyuk, nem szólnak bele a tényleges döntésekbe semmilyen módon. Hogy a plenáris ülésen egy percet beszélhetnek, annak nincs jelentősége, ilyen értelemben ezek a felszólalások megint csak haza szólnak.
