A nagyobb közösségi oldalak politikai kampányban betöltött hatékony szerepét először Barack Obama bizonyította, ám a 2008-as demokrata kampány óta a világ minden táján a politikai kampányhadjáratok meghatározó részévé vált a web 2.0. A magyar törvények alapján azonban a kampány során van 43 óra, amikor a közösségi oldalakon folyó politikai életnek meg kellene állnia. Az 1994. évi III. törvény, az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításának és kiegészítésének 8. paragrafusa szerint “A szavazást megelőző nap 0 órájától választási kampányt folytatni tilos.”
Jelentem, befolyásoltak!
De mi a helyzet akkor, ha az én politikai tartalmú üzeneteimet kizárólag az ismerőseim látják, vagy ha csak politikai szöveggel kommentálok egy, még a kampánycsend beköszönte előtt felkerült politikai tartalmú státuszt?
László Róbert, a Political Capital választási szakértője szerint a kampánycsend törvénybeli meghatározása eleve meglehetősen szűkszavú, és számos értelmezésre ad lehetőséget. A törvényt később kiegészítették az Országos Választási Bizottság időközben kiadott állásfoglalásai, továbbá a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete a választások előtt szokta kiadni a tartalomszolgáltatókra vonatkozó kampánycsendajánlását, illetve a választási etikai kódex aktualizált, módosított változatát.
A közösségi oldalaknál rögtön felmerül a kérdés, hogy kinek a felelőssége a sugárzott üzenet: a szolgáltatóé vagy az üzenetküldőé? László Róbert szerint abban azért létezik valamiféle konszenzus, hogy ilyenkor a posztoló állampolgár sara a kampánycsendsértés. Ha hasonlót tapasztalunk, akkor módunk van jelenteni az esetet a helyi, az egyéni választókerületi, a területi választási vagy az Országos Választási Bizottságnak. Ezután az értesített bizottság a kampánycsendsértőt eltiltja a további cselekménytől, de szankciót nem alkalmaz.
Az állampárttal szemben hozták létre
A választási szakértő elmondta, a kampánycsend intézménye még a rendszerváltás szülötte, amikor a törvény létrehozásában részt vevő demokratikus pártok joggal tartottak attól, hogy a sokkal kifinomultabb infrastruktúrával rendelkező és a médiát is részben kezében tartó állampárt komolyan befolyásolhatja a választások eredményét.
Ma már azonban kevésbé életszerű a rendelkezés, hiszen nem teszi tisztábbá a kampányt magát sem, sőt adott esetben lehetetlenné teszi, hogy egy korábban megjelent közleményre, esetleg rágalomra reagáljon a meggyanúsított fél.
Státuszom politikai
Halmai Gábor, az OVB elnökhelyettese lapunknak elmondta, az OVB-nek hivatalból kötelessége minden kampánycsendsértéssel kapcsolatos bejelentést kivizsgálni. A közösségi oldalak problémájára reagálva kifejtette, az aznapi frissítés már kampánycsendsértő, de a régebbi tartalmakat nem kell levenni az oldalról. Hozzátette, a politikai tartalmú státusz nagyközönség (még ha ismerősök is) előtti közlése elektronikus úton kampánycsendsértésnek számít.
Az OVB elnökhelyettese szerint a legutóbbi választásokon az automatizált SMS-ek okozták a legtöbb fejtörést, hiszen a küldők lenyomozása szinte lehetetlen volt minden esetben. Végül az OVB névtelenül tiltotta el a küldőt a további kampánycsendsértéstől.
Mikor sért kampánycsendet a status update?
Az OVB 2007-ben közzétett állásfoglalása szerint: „A kampánycsend megsértésének minősül az olyan magatartás, amikor jelöltek, jelölő szervezetek vagy mások szervezetten – a kampánycsend időszaka alatt – a választópolgárok részére azok külön kérése vagy előzetes felhatalmazása nélkül a választáson történő részvételre, egyes jelöltek vagy jelölő szervezetek támogatására buzdító SMS-t, e-mailt vagy automatizált hívásmódú üzeneteket küldenek.”
Ez azonban nem említi külön a közösségi oldalak témáját, így legfeljebb normatív irányelvnek számíthat. Az állásfoglalás ugyanakkor hozzáteszi: „A közszereplő jelöltek vagy jelölő szervezetek listáin szereplő személyek által írt internetes napló, és a jelöltek vagy jelölő szervezetek honlapjai a kampánycsend alatt nem frissíthetők, azok adattartalma nem változtatható meg.” Ez már egyértelműen a web 2.0-ra vonatkozik, azaz az említett személyek nem tehetnek közzé politikai tartalmú státuszokat.
A fülkén belüli csönd is elég lehetne
László Róbert szerint az angolszász országok megoldása lenne a legcélszerűbb itthon is. Az Egyesült Államokban csak a választóhelyiségben és annak 20-30 méteres körzetében él a kampánycsend. Ezen a területen kívül nyugodtan lehet kampányolni, zászlókat lengetni, a szavazófülke magánya azonban szent és sérthetetlen. A szomszédos Ausztriában egyáltalán nincsen kampánycsend, ez leginkább a közép-európai országok jellemzője, melyhez különös módon ragaszkodnak is.
A kampánycsend eltörléséért eddig egyetlen parlamenti párt sem tett különösebb erőfeszítéseket. László Róbert szerint ugyanakkor vannak a kampánycsendnél jóval fontosabb változtatni valók is a törvényben, mint például az egymáshoz képest aránytalan népességszámú választókerületek problémája, a külképviseleti szavazás lebonyolítása (csak az szavazhat külföldön, aki legalább egy héttel a szavazás előtt még ott van), vagy az ajánlószelvények segítségével történő jelöltállítás. Ezek a szabályok mind a nagyok érdekeit képviselik, rengeteg visszaélésre adnak lehetőséget, és mind megelőzik a kampánycsenddel kapcsolatos gondokat.
A parlamenti pártok eddig inkább egy új választójogi törvény létrehozása mellett kardoskodtak, elsősorban a kisebb parlamenti létszám hangzatos jelszavával. Ehhez azonban 2/3 kell. A választási ígéretek alapján a Fidesz valóban át fogja alakítani a választójogi törvényt, hiszen korábban is hangoztatták, hogy az országgyűlési helyek számát 200-ra kívánják csökkenteni. Hogy megmarad-e továbbra is ez a kelet-közép-európai unikum az új választójogi törvényben, azt ma még nem lehet tudni.
