A Nézőpont Intézet megállapítása szerint a Jobbikon belüli személyes jellegű, ideológiai, kommunikációs, és a tágabb értelemben vett stratégiát illető nézeteltérések „a jövőben politikai érdekellentétekhez vezethetnek”. A leendő országgyűlési képviselőcsoport tagjai között komoly konfliktus bontakozhat ki a szélsőjobboldali politizálás irányát illetően – hívták fel a figyelmet, utalva arra: jól szimbolizálja ezeket az esetleges jövőbeli konfliktusokat a Jobbik pénteken bemutatott pénzügyminiszter-jelöltjének személye. Nyikos László ugyanis maga vallotta be, hogy az MSZMP tagja volt.
A Nézőpont Intézet a kilenc törésvonal felsorolása közt az első két helyen Morvai Krisztina szerepét és az általa képviselt nézeteket említi. A Jobbik EP-képviselője és köztársasági elnökjelöltje a párt egyik legjobban azonosítható arca, ugyanakkor formális tisztsége, sőt, párttagsága sincs. Morvai Krisztina ugyanakkor elmondta, hogy teljes ötéves brüsszeli mandátumát ki akarja tölteni, ami viszont a tavaly bejelentett köztársasági elnökjelöltségnek mond – formális értelemben – ellent. Ennél a szervezeti ellentmondásnál is nagyobb súlyúnak nevezhetők azonban azok a programbéli különbségek, amelyek eredete vélhetően Morvai Krisztina liberális jogvédő múltjára vezethetők vissza. A Freddie Mercury-díjas politikus – a párt hivatalos programjával ellentétben – például nem pártolja a halálbüntetés visszaállítását, illetve a homoszexualitás megítélésében is kódolt feszültségekre lehet számítani közte és a nála sokkal radikálisabb hangvételt megütő Szegedi Csanád között.
A harmadik és negyedik helyen a törésvonalak sorában az intézet a Jobbik saját szélsőségeseit említi, kitérve arra, hogy a szélsőjobboldali mozgalmak természetéből fakad, hogy idővel a szervezeten belül is kialakul egy törésvonal a „mérsékeltek” és a „saját szélsőségesek” között.
A párt keretein belüli szélsőségesek terén külön szervezeti problémát jelent a kampány idejére közterületi felvonulásait felfüggesztő Magyar Gárda, amelynek időleges háttérbe vonása nem értékelhető meggyengülésként. Erre utalnak Kiss Róbert főkapitány szavai is, mely szerint „saját kezűleg fogják kirángatni az Országgyűlésből a Jobbikot, ha olyanná válik, mint a többi párt”.
Az ötödik törésvonal a „régiek” és „újak” között alakulhat ki – mutat rá az intézet, jelezve: egy olyan, a kispárti státust középméretté fejlesztő szervezetben, mint a Jobbik, az „új” jelöltek beemelése több kódolt konfliktust is magában hordoz, mert az irányítás kézbentartásához ilyenkor a központi vezetés döntése a helyi szervezet érdekeivel könnyen szembekerülhet.
A hatodik és hetedik törésvonal a program kommunikálásában figyelhető meg a Nézőpont Intézet szerint. A Jobbik eddigi retorikájához képest a választási program számos, a párt kommunikációjában erőteljesen megjelenő téma terén mutat jelentős különbséget. A dokumentumban szereplő romaintegrációs program, a Cigánymissziós Alap, a roma pedagógusképzés és -ösztöndíj például erős kontrasztot mutat például Szegedi Csanád „cigánytenyészettel” és az „állami pénzből megvalósuló cigánytámadásokkal” kapcsolatos kommunikációjával.
Az intézet meglátása szerint szintén az inkoherenciára utal az IMF-hitellel kapcsolatos kommunikáció: míg például Vona Gábor pártelnök számos alkalommal a visszafizetés megtagadásáról beszélt, addig Lenhardt Balázs, a párt gazdasági vezetője nemrég azt nyilatkozta: „szó nincs” ilyen szándékról, lehetőségről.
A nyolcadik törésvonalat a Nézőpont Intézet a korrupció, a botrány és a pártfinanszírozás kérdéseinél látja. Ezt azzal magyarázzák, hogy az „új erőt” kommunikáló párt, éppen annak következtében, hogy középpárttá fejlődéséhez folyamatosan új emberekkel bővült, több ponton saját önképével ellentétes ügyekbe keveredett.
A kilencedik törésvonalat az elemzők a Fideszhez fűződő viszonyban látják: szerintük látványos, nem csak árnyalatnyi különbségek vannak a Jobbik politikusai közt a tekintetben, hogy a párt hogyan viszonyuljon a Fideszhez. Míg a hivatalos kommunikáció az utóbbi időben rendszeresen a „lappangó Fidesz-MSZP nagykoalícióról” szól, addig a Jobbik meghatározó politikusai ennél sokkal megengedőbben viszonyulnak a legnagyobb ellenzéki párthoz. Közéjük tartozik Morvai Krisztina és Balczó Zoltán is, utóbbi a 2009. október 23-i rendezvényen „számunkra szimpatikus arcokról” beszélt, miközben ugyanezen a fórumon Vona Gábor a Fidesszel szembeni „harcot” hangoztatta.
