Kell-e félni a Fidesz kétharmadától?

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a Fidesz egyre közelebb kerül ahhoz, hogy kétharmados többséget szerezzen. Ezt a folyamatot sokan aggodalommal figyelik, mondván a demokráciánk kerülhet így veszélybe. Mások szerint viszont nem eszik olyan forrón a kását, hiszen vannak egyéb ellensúlyozó mechanizmusok is.

A kétharmados törvények

A kétharmados törvények Magyarországon azok a törvények, amelyeket az Országgyűlés csak az országgyűlési képviselők minősített többségének, kétharmadának egyetértésével alkothat meg illetve módosíthat. A kétharmados törvények körét az Alkotmány rögzíti, beleértve azt is, hogy a kétharmados követelmény valamennyi országgyűlési képviselőre, vagy csak az adott ülésen jelenlévők kétharmadára vonatkozik. Jelenleg 49 ilyen jogszabály van.

A kétharmados törvények a Magyar Köztársaság 1990 után általában arra jelentettek garanciát, hogy az adott időben fennálló kormány ne tudjon alapvető jogszabályokat megváltoztatni az ellenzék hozzájárulása nélkül. Ez a garancia azonban csak akkor áll fenn, ha a kormány parlamenti többsége kétharmadosnál kisebb. Ha ennél nagyobb, a kormánytöbbség önmérsékletétől függ, dönt-e kétharmados törvény megváltoztatásáról és ezt az ellenzék hozzájárulásával teszi-e.

Túlzott elvárások?

Tény, hogy a magyar közjogi szabályozás sajátos abban a vonatkozásban, hogy kétharmados parlamenti többséggel minden további nélkül átírható az alkotmány, ez más parlamentáris rendszerekben általában további feltételekhez kötött, (például népszavazás vagy felsőházi jóváhagyás szükséges az alaptörvény megváltoztatásához). Ebből azonban nem következik automatikusan, hogy a Fidesz esetleges kétharmados többsége veszélyes a demokráciára, ugyanakkor az sem igaz, hogy feltétlenül ilyen mértékű felhatalmazás kellene az ország problémáinak megoldásához – véli Juhász Attila.

A Politcal Capital vezető elemzője szerint a kétharmados többséggel kapcsolatos viták hátrányos következménye éppen az, hogy ma Magyarországon kezd egyre erősebbé válni az a közvélekedés, amely szerint egyszerű parlamenti többség birtokában nem lehet kellően hatékony kormányzást folytatni. „Pedig lehetne, a legtöbb kérdésben nincs szükség kétharmados többségre: a gazdaság, az egészségügy, a szociális rendszerek, stb. területén akár átfogó reformokat is végre lehet hajtani egyszerű többséggel – ilyen döntésekhez azonban a megfelelő elképzeléseken, programokon és végrehajtáson túl magán a kormányoldalon belül is szükség van a többség megteremtésére. Az elmúlt évek példája azt mutatja, hogy ez sokszor nem egyszerű” – fogalmazott a szakértő az fn.hu kérdésére.

Vannak persze fontos, régóta megoldásra váró kétharmados döntést igénylő ügyek is, ilyen például a párt- és kampányfinanszírozás kérdése, amivel kapcsolatban az a hamis közhely terjedt el, hogy nincs egyetértés a pártok között, ezért nem tudják megoldani, holott sokkal inkább az a helyzet, hogy nagyon is nagy egyetértés alakult ki a pártok között abban, hogy nem kell hozzányúlni ehhez a terülthez. Végső soron tehát mintha mind pozitív, mind negatív értelemben túlzott elvárások fűződnének a Fidesz esetleges kétharmados többségéhez.

Kétharmados kormányzás pro és kontra

Február végén Babarczy Eszter filozófus, művészettörténész és Bauer Tamás közgazdász vitázott a sajtóban arról, hogy káros lenne-e, ha a Fidesz kétharmados többséget szerezne.
Babarczy Eszter szerint kétharmados többség birtokában Orbán Viktor pártja hatékonyan fog kormányozni.

Bauer Tamás szerint „a kétharmados törvények az államszervezet alapvető szabályait, valamint az emberek alapvető jogait szabályozzák avégett, hogy a mindenkori parlamenti többség ezekhez ne nyúlhasson, hanem ezeket illetően csak széles parlamenti többséggel, a különböző – kormányon és ellenzékben levő – politikai irányok egyetértésével lehessen változtatni”. Hozzátette: a rendszerváltó atyák úgy ítélték meg, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét, amire a demokrácia épül, meg kell védeni a mindenkori többség túlhatalmi törekvéseitől, ezért kerültek ide az állami intézmények viszonyát szabályozó törvények.

Bauer Tamás úgy véli, hogy az elmúlt két évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy igazuk volt, a jobboldali kormányok rendre hajlottak arra, hogy ellenőrzésük alá vonják a független intézményeket. A közgazdász ráadásul azért is aggályosnak tartaná mindezt, mert szerinte a Fideszben nincs semmiféle önkorlátozás.

Babarczy Eszter válaszában viszont kifejtette: nincs bizonyíték arra, hogy a Fidesz esetleges kétharmados többségét a demokratikus választások, vagy általában a demokrácia korlátozására használná fel. A filozófusnak afelől is vannak kétségei, hogy egyáltalán lehetne-e radikálisan módosítani az alkotmányt, hiszen ebben az esetben – mint fogalmazott – az „Alkotmánybíróság felvonná kollektív szemöldökét”. Ráadásul egy új alkotmány bevezetéséhez nem elég a kétharmad, ahhoz négyötödös többség kell.

A politikai józanságról szólva Babarczy Eszter hangsúlyozza: bármilyen szabályt alkot is a maga megerősítésére a következő kormány, az a szabály a következő választások után is érvényben lesz. Tehát ha netán nem a Fidesz nyerné a választást, a következő kormány ellenzékeként éppúgy szenvedne tőlük, ahogy most szeretné sanyargatni – Bauer szerint – jövendő ellenzékét. Azt ugyanakkor a filozófus is elismeri, hogy a kétharmadnak lehetnek torzító hatásai, például a választási törvény egyes passzusainak – így a választókörzetekre vonatkozó kitételek – módosításával.

Alkotmányos korlátok a rendszerben

Kedden A kétharmad és az Alkotmány címmel rendezett konferenciát az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet. Itt Bragyova András alkotmánybíró azt mondta: aki új alkotmányt akar, valójában forradalmat, azaz alkotmányellenes hatalomváltást akar. Hozzátette, ez nem értékítélet, de fontos hangsúlyozni, hogy alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását sürgetni alkotmányellenes törekvés.

Miklósi Zoltán filozófus az alkotmánymódosítások korlátairól kifejtette: amíg az alkotmányozáskor lényegében szabadon alakítható az ország alkotmányos alapszerkezete, a későbbi módosítások alkalmával annak lényeges elemein – a kormányzati rendszeren, a bírói függetlenségen, a törvények alkotmánybírósági kontrolljának lehetőségén – véleménye szerint már nem lehet változtatni.

Illegitim lenne az „alkotmányos einstand”

Tóth Gábor Attila alkotmányjogász három forgatókönyvet vázolt fel. Az első az “alkotmányos einstand”, amikor valamelyik politikai erő egyedül rendelkezik az alaptörvény átalakításához szükséges kétharmados többséggel. Ez esetben nincs formális akadálya a módosításnak, csakhogy az így létrejövő alkotmány legitimitása éppúgy megkérdőjelezhető lenne, mint a jelenlegié – mondta Tóth Gábor Attila.

A második lehetőség, amikor az alkotmányozó többséggel rendelkező politikai erő a közjogi rendszert csak kiigazítja, de alapjaiban megváltoztatja az Alkotmány szimbolikáját, azaz saját történelem- és nemzetfelfogását, erkölcsi ítéleteit teszi uralkodóvá. Tóth Gábor Attila szerint ez belső feszültségekhez vezetne. A harmadik forgatókönyv – amely Tóth Gábor Attila véleménye szerint egyedüliként az Alkotmány szélesebb körű elfogadottságát eredményezheti -, hogy az alkotmánymódosítás a politikai erők együttműködése révén történik meg.