A jelenleg legesélyesebb prognózis szerint a Fidesz nyeri majd a választásokat, amelynek már csak a mértékéről vitatkoznak az elemzők. A párt programja azonban nem ismert. Ennek megfelelően másodlagos forrásokból vizsgáltuk meg, mit is kíván tenni a potenciális kormánypárt a kultúra területén.
Ehhez a muníciót elsősorban Orbán Viktornak a szeptemberi, polgári pikniken elmondott beszéde szolgáltatja, amely a Fidesz pártalapítványa által támogatott folyóirat, a Nagyítás szerint “koncepció, vízió, sőt stratégia a kultúra jövőbeli szerepéről”.
A pártok programjait átnézve elsősorban a nemzeti–egyetemes, valamint a populáris (tömegkulturális) versus elitista (magas kulturális) koordináta-rendszerben lehet elhelyezni mondanivalójukat.
Fidesz: magyar ország viták nélkül
Orbán Viktor beszédében szinte tisztán a nemzeti elitista felfogást képviseli. Amikor Magyarországról beszél, és a kormányzás lényegéhez közelít, akkor ő, mint kötcsei beszédből kiderül, azt kisbetűvel, két szóba írja: „magyar ország”. Szerinte a mindenkori ideális magyar kormányzatot annak a felismerésnek kell vezetnie, hogy “a magyarok közössége s egyáltalán a létezés magyar minősége többek között abból ered, hogy rendelkezünk egy saját, csak ránk jellemző látásmóddal, ahogyan leírjuk, megértjük, érzékeljük és kifejezzük a körülöttünk lévő világot. A kormányzás célja és feladata Magyarország közjogi értelemben vett vezetése, tartalmilag pedig annak biztosítása, hogy a nagybetűs Magyarország kisbetűvel, két szóban írva: “magyar ország” maradjon.
Ugyanebben a beszédben hosszan elemzi az elit szerepét, és hiányolja a “a mintaadó elit kiválasztását igazoló értékelési rendet”, azaz nem működnek a hagyományos elitdefiníciók.
Az eljövendő időkre azt jósolja, hogy a dualista helyett létrejön egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és „ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli”. Emellett azt javasolva, hogy az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát válasszák, ne a másik féllel folytatott folyamatos küzdelmet, hanem bizonyos nemzeti ügyek meggyőző erejű képviseletét. A következő kulturális kormányzatnak pedig az lesz a dolga, hogy a magyarországi kulturális elit számára a nyugodt lelkiállapothoz, a teremtő alkotáshoz, valamint a szép, nemes és választékos élethez szükséges feltételeket megteremtse, biztosítsa.
Persze várhatóan nem a teljes kulturális elit számára biztosítják majd a nyugodt lelkiállapothoz, a teremtő alkotáshoz és a szép, nemes és választékos élethez szükséges feltételeket. A fideszes vezetésű önkormányzatoknál kicsiben már lehetett látni, hogy mi várható majd kormányváltás után országosan. Már több helyen lecserélődtek a kulturális intézmények vezetői, és azok a kulturális szereplők kaptak megbízást, akik közszerepléseikben vagy korábbi presztízsprojektjeikkel a legnagyobb ellenzéki párthoz voltak köthetőek.
MDF: a kiegyensúlyozott
A kultúra ilyen fajta kézi vezérlését az MDF kulturális programja viszont elutasítja: „Tudatában vagyunk annak, hogy a kultúra nem lehet egy politikai párt programjának a függvénye. A parlamentáris demokráciában egyik párt sem mondhatja meg, hogy mit és hogyan alkossanak az alkotók. Nem mondhatja meg, hogy mi a jó és mi a rossz” – szerepel a programban. Ők a korábban említett koordináta-rendszerben az egyensúlyt képviselik. Egyszerre nemzeti és globális, tömegkulturális és elitkulturális.
Konkrét lépéseket ők sem fogalmaznak meg, inkább csak irányokat: a nemzeti, valamint az egyetemes kultúra értékeinek megóvását, a határainkon belül és kívül élő tehetségek támogatását, a magyar anyanyelv, zenei anyanyelv, valamint a vizuális tárgyi anyanyelv védelmét és megőrzését, fejlesztését, a közművelődési intézményhálózat fejlesztését a kulturális esélyegyenlőség elve alapján, a nemzeti értékeink megismertetését és forgalmazását a kulturális világpiacon, a személyi feltételek megteremtését.
MSZP: csak így tovább
Az MSZP programjában nem túl hangsúlyos a kulturális rész, és együtt tárgyalják az oktatással. A felemelkedés, a modernizáció és európai felzárkózás eszközeként tekintenek rá.
A támogatandó alkotások körét igen tágan határozzák meg. Feltételként és így irányként a humanizmust, az értékteremtést, az értékközvetítést, a nemzet felemelkedését, a műveltség gyarapítását, az esélyegyenlőség elősegítését támasztják.
A párt programjában hangsúlyos szerepet kapnak a nyolc év eredményei is, és a jövőt is ennek folytatásaként írják le. Itt elsősorban az intézmények felújításait, a programokat és a múzeumi tömegrendezvényeket sorolják. A kormányzás elején Bozóki András kinevezésével nagy hullámokat kavart, hogy a politológusból politikussá (majd vissza) avanzsált miniszter a magas kultúra mellett hangsúlyos szerepet szánt a tömegkultúrának is. Ekkor jelent meg például a könnyűzenét is a kultúra értékének tekintő PANKKK program, amely a jelenlegi anyagból már teljeséggel hiányzik. Bozókit az előző kurzus intézményeinek vezetői támadták is sokat. Hiller István minisztersége alatt aztán sokat szelídült a kultúrkampf, nem történtek nagy botrányok sem, de a tömegkultúra is leginkább a nagyszabású kiállítások és a múzeumi tömegrendezvények képében jelent meg. Az új miniszter zászlajára pedig az Art & Business került, azaz a magánmecenatúra intenzívebb bevonása. Erre a jelen programban a gazdasági válság elmúltával igyekeznek majd ráerősíteni.
Jobbik: Turulmadártól a letöltésekig
A legkonkrétebben a Jobbik fogalmaz a programjában. Ők egyértelműen a tömegek és a nemzeti értékek felől fogalmazzák meg a cselekvés irányát. Nem nyolcéves előző periódusról, hanem 20-ról beszélnek, amelyet teljesen meg kívánnak változtatni.
Főfeladatként az állam kötelességévé tennék a nemzeti kultúrához való széles körű hozzáférés biztosítását a szegénységben élők számára is. A kultúra szerves részéve tennék a nemzeti büszkeség, a családi élet és az egészséges, környezettudatos életmód népszerűsítését, elsajátítását.
Konkrét lépésként többek közt Magyar Nemzeti Vándorszínházat állítanának fel, a falusi iskola funkcióját osztrák példa szerint bővítenék kulturális, informatikai, népoktatási, házi- és kézműipari központtá. Alkotmányban védenének olyan jelképeket, mint a Szent Korona, a történelmi zászlók vagy a Turulmadár, és létrehoznák a Magyar Őstörténeti Intézetet, amely őstörténetünk megismerését, az erre irányuló kutatások támogatását és eredményeinek ismertetést szolgálná. Erre azért lenne szükség, mert úgy vélik, az utóbbi 20 évben őstörténetünk meghamisítása folyt, a finnugor származáselmélet hivatalos egyeduralmával, valós származásunk és rokonságunk elhallgatásával.
A budapesti városkép, szobrok, elnevezések külön hangsúlyt kapnak a párt ideológiájának megfelelően. Az általuk negatívnak tartott történelmi személyekhez vagy korokhoz kapcsolódó köztéri elnevezéseket megszüntetnék, szobraikat eltávolítanák, a „megfelelő helyre”. Így tennének a Szabadság téren a szovjet emlékművel is. A helyére pedig a Magyar Szabadság és Függetlenség Emlékművét építenék. Mellé az Ereklyés Országzászlót állítanák vissza. A Kossuth térről a Károlyi-szobrot haladéktalanul eltávolítanák, a Regnum Marianum templomot újjáépítenék. A Roosevelt tér gróf Széchenyi István nevét kapná. Országos köztéri szoborállítási programot hirdetnének Horthy Miklós, Wass Albert, Teleki Pál, Prohászka Ottokár, Tormay Cecile, Hamvas Béla emlékére.
A pénzügyi háttér megteremtésére kormányra kerülésük esetére a Jobbik a kulturális járulék differenciált visszaállítását ígéri. Az állami forrásokat decentralizálná, adókedvezményekkel segítené a magánpénzek bevonását, csökkentené a miniszteri és egyéb központi keretek nagyságát. Állami, kormányzati programot indítanának nagy költségvetésű, nemzetközi piacon is versenyképes, a magyar történelem dicső időszakait bemutató történelmi nagyjátékfilmek készítésére.
A párt programja külön kitér a szerzői jogra és az internetes letöltésekre is. Teljes körűen támogatnák az internetes fájlcserélő rendszerek szerzői jogokat nem sértő szabadságát, ezzel együtt az anyagi haszonszerzést szolgáló letöltések további tiltása mellett dekriminalizálnák a saját felhasználásra szolgáló letöltést.
A pártok kulturális programjait átvizsgálva azért leginkább az derül ki, hogy kevesen fordítanak arra nagy figyelmet. A Fidesz programelhallgató stratégiájától eltekintve az MSZP és az SZDSZ többnyire csak sokadrangú kérdésként kezeli a területet, míg az LMP honlapján szinte semmit nem is találni erről a legfontosabb céljaik között. A legtisztábban tehát a Jobbik mondja el, hogy mit tenne a kultúra területén. Az ő cselekvési terveikkel tehát még a választások előtt tisztában lehetünk.
