Balogh Zsolt elmondta azt is, hogy azóta tudja: 15 millió forint fér el egy Nokia-dobozban, mert egyszer abban adta át az összeget.
Arról is kérdezték, hogy honnan szerzett ennyi pénzt és hogy miért vállalja nyíltan, amit tett. “A BKV-nál adták össze a Hagyóhoz közel álló vezetők, akik a BKV körüli cégektől szerezték a pénzt. Gondolhatja, hogy nem kellemes érzés ország-világ elé állni ezekkel az ügyekkel” – mondta és elárulta, hogy a lelkiismerete az első ügylet óta nem hagyta nyugodni, és csak idő kérdése volt, hogy mikor derül fény rájuk. Azzal, hogy nyilatkozik arról, amit tud, hatástalanítani szeretné az őt ért – állítása szerint – halálos fenyegetéseket is.
Balogh felidézte, hogy 2007 áprilisában került a közlekedési vállalathoz, és akkor találkozott először a politikával, amikor 2007. szeptember végén–október elején, Hagyó Miklós berendelte az irodájába, és azt mondta: legyen kemény, “mert itt végre kell hajtani a dolgokat, és aki nem teszi, annak nincs kegyelem, annak el kell vágni a torkát”.
Arra a kérdésre, hogy mikor jött az első telefon, 2007 novemberét jelölte meg. Az hangzott el, hogy a “győztes cég majd jelentősen árat fog emelni, és a vállalt határidőt is kitolja”. A vonal túlsó végén Hatvani Szabó János volt, aki bemutatta őt Hagyó Miklósnak, és akiről a volt főpolgármester-helyettestől tudta, hogy keresni fogja.
Eleinte nemet mondott a kérésre, ekkor kellett Hagyóhoz mennie. Úgy fogalmazott: “Hagyónak van egy bosszantó eljárása. Szokása, hogy nyakon ragadja az embereket, mintha barátkozna, de ezt elviselni igazi fizikai tehertétel.” Hozzátette: neki is elkapta a nyakát Hagyó, így sétált vele az irodája előtti folyosón, s közben a főpolgármester-helyettes elmondta, hogy “a szerződésmódosítást márpedig meg kell csinálni, és a többletpénz teljes összegét ki kell fizetni még karácsony előtt, azaz napokon belül”.
Ezután a módosított szerződést továbbengedte, a teljesítést elismerte, mert úgy gondolta, nem tehet mást, és féltette az állását.
Elmondta azt is, hogy ő írta alá Szalainé Szilágyi Eleonóra visszafoglalkoztató szerződését. Ez úgy történt, hogy Szalainé odament hozzá, hogy elmenjen-e, mert lejárt a szerződése, ő pedig megkérte, hogy maradjon, segítsen, szükség van a tudására a sztrájk miatt, de állítása szerint nem tudta, hogy akkor már Szalainé “csillagászati összegű” végkielégítést kapott.
Szólt arról is, hogy megbízott vezérigazgatóként sűrűbben találkozott a politikával, és Hagyó Miklóssal minden apró szervezeti és személyi döntésről egyeztetnie kellett.
Később Hagyó meghívta őt Gödöllőre. “Egy lakásban közölte velem, hogy ezentúl konkrét utasításokat fog adni, és azt mondta, éves tagdíjat kell fizetnem neki”, összesen tizenötmillió forintot készpénzben.
Arra a kérdésre, hogy miért nem fordult a rendőrséghez Balogh Zsolt azt mondta: ekkor már félt, és tudta, hogy az első eset miatt zsarolható.
A volt BKV-s vezető elmesélte, hogy ő soha egy forintot sem kapott a pénzből és a cégtől is végkielégítés nélkül távozott.
