A magyar celebvilágban a politikai szerepvállalás egyelőre még inkább valamiféle devianciának vagy utolsó lehetőségnek számít, ha az embert már két hete nem kereste meg egyetlen bulvárlap sem.
Kevesebb vélemény, kevesebb rizikó
Míg az Egyesült Államokban például kifejezetten általános, hogy színészek, zenészek, művészek nagy nyilvánosság elé tárják politikai véleményüket, addig hazánkban ez valamiféle diszkreditációt jelent. Nem is beszélve arról, hogy itthon, ha egy nagy közönséggel rendelkező művész állást foglal konkrét politikai kérdésekben, akkor megkockáztatja, hogy elveszíti rajongóinak legalább az egyik felét.
A magyar politikai életben megmártózó celebek nagyjából három részre oszthatók a nagyközönség megítélése alapján. Az apolitikusnak vélt közéleti szereplők egyáltalán nem nyilvánítanak véleményt ilyen téren, legfeljebb ab ovo elítélik a jelenlegi elkeserítő politikai helyzetet, és az egész elitet teszik felelőssé, de a felelősség ennél részletesebb elemzésébe nem mennek bele.
A másik csoportba tartoznak azok az ismert emberek, akik nyíltan vállalják politikai hovatartozásukat és tevékenyen kampányolnak kedvenc pártjuk mellett, néha akkor is, ha erre semmilyen konkrét felkérés nem érkezett.
A harmadik átmeneti csoport nem foglal állást egyetlen hazai párt mellett sem, viszont kiforrott véleménnyel rendelkezik egyes szakpolitikai témákkal kapcsolatban és ezek alapján a közönség igyekszik beskatulyázni őket valamelyik politikai szegmensbe.
Suszter a kaptafánál
Sokan úgy vélik, hogy a művész ne foglalkozzon politikával, hanem érvényesüljön saját pályáján tehetségével. Éppen ezért a politikailag aktív celebekre könnyen rásütik a bélyeget, hogy ezzel csupán lefelé ívelő pályájuk útját szeretnék módosítani.
Az ellenoldal szerint viszont éppen a hazai politikai kultúra sivárságnak az egyik oka, hogy az ismert közéleti személyiségek ritkán politizálnak, hiszen többek között az ő feladatuk lenne példát mutatni a demokrácia egyik alapkövének számító tevékenységben, a véleménynyilvánítás szabadságának alkalmazásában.
Juhász Attila, a Political Capital igazgatóhelyettese és politikai elemzője szerint történt elmozdulás. A rendszerváltozás után leginkább 2002-ben vettek részt a legnagyobb számban sportolók, énekesek, színészek a pártok kampányaiban. Ebben az időszakban a rendkívül éles politikai ellentétek ösztönözték az ismertebb művészeket és közszereplőket az egyes pártok értékrendje melletti kiállásra.
A 2006 és 2009 között bekövetkezett politikai attitűdváltás következtében viszont a választók jelentős részén úrrá lett a politikai apátia és ez bizonyos mértékben távol tartja a közéleti szereplőket is a politikai állásfoglalásoktól.
Az elemző szerint a politikában, kampányokban részt vállaló közéleti személyiségek egyik része maga is politikusi pályára törekszik, például képviselőséget, polgármesterséget vállal, egy másik része tartósan letette voksát az általa választott párt mellett és közismert, hogy mik a politikai preferenciái, de nem kíván politikussá válni. Egy harmadik csoportba sorolhatóak ugyanakkor azok közszereplők, akik alkalomszerűen bukkannak fel egy politikai szervezet mellett kampányolva.
Fideszes színészek és MSZP-s vadászpilóták
A mai politikai paletta egyik nagyágyúja, a Fidesz a múltban is előszeretettel használta fel hírneves szimpatizánsait. A 2002-ben a két forduló között a Kossuth téren tartott nagygyűlésen az akkor még regnáló miniszterelnök beszéde és az egész rendezvény ideje alatt sportolók, színészek, zenészek tömege foglalt helyet Orbán Viktor mögött ezzel is nyilvánosan támogatva a párt akkori irányvonalát.
Sokan eltűntek már abból a tömegből, de az egyszer vállalt szerepet nehéz lemosni később. Kovács ‘Kokó’ István már régóta nem szerepel a politikában, de még mindig egyértelműen jobboldali érzelmű sportolóként könyveli el a közvélemény.
Reviczky Gábor és Balázs Péter színművészek, Pataky Attila (aki az SZDSZ és az MSZP kampányrendezvényeit is megjárta korábban), Szikora Róbert és Varga Miklós (aki szintén énekelte az Európát az MSZP-nek is régebben) énekesek, valamint Kudlik Júlia, a nemzet háziasszonya és Rákay „Philip” Kálmán azóta is a jobboldali párt holdudvarához tartoznak. Van, aki hírTV műsorvezetőjeként, van, aki a párt rendezvényeinek állandó zenei kísérőjeként vesz részt, és van akinek egyszerűen csak
foglalt helye van az elsősorban a párt kongresszusain.
Az MSZP viszonylag gyakrabban váltogatta celeb gárdáját. A szórakoztató ipar élmunkásai közül egyedül a Korda György-Balázs Klári kettős szolgáltatja már évek óta a talpalávalót a szocialista párt tömegrendezvényein. Mellettük néha sikerül megnyerni egy megasztárt, vagy a Padödö vállalja a műsort.
A baloldali érzelmű színészek ritkábban vállalják teljes mellszélességgel, hogy az MSZP mellett kampányoljanak, bár Pécsi Ildikó azért 1994-től négy évig az MSZP képviselője volt. A szocialisták azonban sokkal szélesebb spektrumon találtak ismert embereket, akik vállalták a párt nyilvános támogatását. Vári Gyula vadászpilóta és Doszpot Péter sztárnyomozó is sikeresen kitöltött egy-egy ciklust a párt képviseletében.
A 2010-es választásokon induló pártok közül ugyanakkor az LMP igyekezett leginkább, hogy közismert személyiségekkel, művészekkel reklámozza a fiatal, a régi nagyoknál általában kevésbé ismert pártot.
Juhász Attila szerint az ismert emberek támogatásával az LMP a karakteres vezető hiányát próbálja ellensúlyozni. Az elemző szerint azonban ezzel is nehéz a párt már meglévő szimpatizánsi körén túllépni. Ezt a szerepet a többi pártnál már általában bejáratott politikusi gárda teljesíti. Az ismert emberek neve egy párt mellett csak egy és nem is a legfontosabb szempont a választók meggyőzésével kapcsolatban.
Cserhalmi György és Szabó Győző színművészek, Kukorelly Endre, író, Novák Péter, zenész és műsorvezető, Hankiss Elemér szociológus, Bakács Tibor Settenkedő, rádiós műsorvezető, Kürti Gábor a Critical Mass kerékpáros felvonulás szervezője mind arról igyekeznek meggyőzni a szavazókat, hogy lehet más.
A 2010-es választások egyik legnagyobb nyertesének predesztinált Jobbik viszonylag kevés radikális nemzeti celebbel rendelkezik, hacsak nem vesszük ide a Magyar Gárda egyik alapítóját, Usztics Mátyás színészt. A pártrendezvények némelyikén verset szavalt Dörner György és a közelmúltban helyet kapott a párt listáján Pörzse Sándor újságíró, műsorvezető is.
A radikális jobboldal ugyanakkor talán az egyetlen olyan politikai erő, mely önálló zenei műfajt is a háta mögött tudhat. A nemzeti rock szubkultúra minden nevesebb képviselője fellépett már a Jobbik által szervezett, vagy a párt által támogatott rendezvényen a Romantikus Erőszaktól kezdve a Kárpátián át az azóta már feloszlott Egészséges Fejbőrig.
Civilnek lenni szerény reklám
Itthon tehát egyelőre még igen óvatosan kezelik a politikai szerepvállalás kérdését azok a közéleti szereplők, művészek, médiaszemélyiségek, akiknek nem tartozik munkakörébe a politizálás. A magyar közönség érzékenyen reagál minden a témában tett nyilatkozatra, kijelentésre.
A közvélemény érzékenysége azonban könnyen ki is használható. A kevéssé ismert művészek, előadók jelentős népszerűség növekedésre számíthatnak, ha ügyesen választják ki, melyik ismertebb párt kampányrendezvényein hajlandóak megjelenni. Magyarországon így egyelőre háttérbe szorul azoknak a közéleti személyiségeknek a szerepe, akik a civil társadalmi szervezetek kezdeményezései mellé állnak és például egy bicikliút felújítása, vagy az óvodai oktatás reformja mellett kardoskodnak.
