“Választási kampányálmok – Magyarország a pártstruktúra átalakulása előtt áll” címmel terjedelmes elemzést közölt a magyarországi választásokról pénteken a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Reformországból sereghajtó
A konzervatív német napilap cikkírója, Reinhard Olt szerint az idén sorra kerülő hét közép-kelet-európai választás közül a magyarországi a szokásosnál is nagyobb figyelmet kelt. A kommunista “népi demokráciából” a demokratikus köztársaságba való átmenet óta két évtized telt el. A látható fellendülés után azonban az ország – különösen az elmúlt 6-7 évben – nem csupán a reformországok között korábban betöltött vezető pozícióját veszítette el.
Az elmúlt két költségvetési évben a válság miatt kiéleződő helyzetben az EU, az IMF és a Világbank sokmilliárdos hitelére is rászorult, Magyarország tízmillió polgárának pedig komoly gazdasági és pénzügyi gondokkal kell megküzdenie. Bár Bajnai Gordon szűk egy éve hivatalban lévő kormánya kezelni próbálta a válságot, ez komoly terhet rótt a lakosságra, ami felőrli a nemzet öntudatát és érzékelhetően rányomhatja a bélyegét a küszöbön álló parlamenti választásokra.
A Fidesz a favorit
A cikkíró szerint ritkán voltak olyan egyértelműek az előrejelzések mint most. A közvélemény-kutatások szerint a lakosság a 2002 óta kormányzó szocialistákat teszi felelőssé az ország nehézségeiért, ezért a Fidesz – szövetségesével, a KDNP-vel együtt – favoritnak számít. Olt ismerteti a legutóbbi felméréseket, majd megjegyezi: nyitott kérdés még, hogy kire adják majd a voksukat a korábbi MSZP-szavazók.
Beszámol az MDF és az SZDSZ választási szövetségéről is, utalva arra, hogy ezzel az első, szabadon választott magyar parlament meghatározó pártjai ismét politikai együttműködést kötöttek.
Orbán Viktor, az 1998-2002-es időszak miniszterelnöke, aki 1989-ben a demokratikus változás előharcosai közé tartozott, a 176 egyéni választókerületben mindegyikében győzelmet akar szerezni pártjának, és céltudatosan törekszik arra, hogy a következő parlamenti periódusban partner nélkül kormányozhasson. A Jobbikkal deklaráltan semmi esetre sem kíván kormányozni, a szocialistákkal való közös kormányzás pedig az elmúlt évek ádáz táborharcai után tulajdonképpen elképzelhetetlen – írja Reinhard Olt.
A Jobbik és a Magyar Gárda
A Jobbikkal kapcsolatban a cikkíró megállapítja: a 2003-ban alakult nacionalista párt a magyarság idegen hatalmakkal és népellenes erőkkel szembeni védelmezőjének vallja magát. Ez utóbbi alatt kiváltképp a zsidók, a cigányok, a kommunisták és a homoszexuáliisok értendők, azaz mindazok, akiket a Jobbik “‘nem magyarnak” vagy “magyarellenesnek” tart. A párt rasszista uszítása részben okát, részben kifejeződését jelentik annak a gyűlölet jellemezte légkörnek, amely 2007 óta néhány cigányok elleni – részben halállal végződött – támadáshoz vezetett.
A párt külsőségei és az általa irányított félkatonai Magyar Gárda, amelyet betiltottak ugyan, de továbbra is jelen van, a Hitlerrel szövetséges fasiszta nyilaskeresztesekre emlékeztetnek – fogalmaz a szerző, aki szerint a Jobbik nagy támogatottsága a tavalyi európai parlamenti választásokon azt bizonyítja, hogy a párt hasznot húzott a két nagy politikai tömb évek óta tartó árokharcaiból, a számos korrupciós botrányból, valamint a gazdasági válságból.
A Fidesz-dilemma
Orbánnak – mint írja – a közvélemény-kutatók nézete szerint döntenie kell arról, vajon a Fidesz versenybe száll-e a “radikális” szavazókért, vagy átengedi azokat a Jobbiknak. A cikkíró szerint félmillió választásra jogosult személy még nem döntött arról, hogy a Fideszre vagy a Jobbikra adja majd le voksát.
Orbán pártjában ezért bizonyos aggodalom érezhető a “rejtőzködő” szocialista szavazók miatt, akik ” végső soron rácáfolhatnak a közvélemény-kutató intézetek által jósolt szép eredményekre”. A párt vezetői ezért is figyelmeztetnek arra, hogy a szavazás még nem dőlt el – írja Reinhard Olt.
Mesterházy, a derűlátó
Szerinte ez táplálja még a reményt a szocialisták miniszterelnök-jelöltjében, Mesterházy Attilában, aki azt hiszi, hogy Orbán nem szerzi meg az egyedüli kormányzáshoz szükséges 194 parlamenti mandátumot. Sőt 50 egyéni mandátum megszerzésével számol, és mindezt pártja “az utóbbi időben javult választási esélyeivel” indokolja. A derűlátó szocialisták ebből fakadóan már azt a merész előrejelzést is megengedik, hogy nélkülük a dolgok állása szerint nem lehet kormányozni. A Jobbik megerősödése, valamint az MDF és az SZDSZ talán sikert ígérő közös fellépése miatt a Fidesz végül mégis koalícióra kényszerülhet. Akkor pedig választania kellene a “nemzetközileg elfogadhatatlan” Jobbik, az SZDSZ-szel szövetkezett “még kiszámíthatatlanabb” MDF vagy a “stabil és tárgyalóképes” szocialisták között.
Ezért gondolják vezető szocialisták azt, hogy ésszerű mérlegelés esetén koalíciós partnerként csak az MSZP maradhatna. Amire a Fidesz-funkcionáriusai gúnyosan azt válaszolják: “álmodjatok tovább” – írja végezetül Olt.
