A választást korábban nem tapasztalt mobilizáció kísérte, tömegek vonultak az utcákra, a kampány behatolt az iskolafalak mögé, az emberek jelvényeket, emblémákat tűztek ruháikra. Az ország kampányviták háborgó légkörében élt, amely különösen szokatlan volt egy mérsékelt és passzív politikai magatartásra szocializálódott országban. Nehéz volt megjósolni, ki nyeri a választásokat, hiszen a kormányzó tömb, a jobboldali pártok valamint az ellenzék között megközelítőleg egyensúly volt.
Orbán Viktor miniszterelnök és környezete, a média- és közvélemény-kutatások üzeneteiből azt olvashatta ki, hogy gazdaságilag sikeres kormányzás önmagában is biztosítani fogja fölényét a balközép ellenzék fölött. A politikai elit azonban érzékelhetően megosztott volt a kormány megítélésében. Különösen a nagyvárosi középrétegekben halmozódott fel elégedetlenség a kabinet jogilag nem, de morálisan támadható lépéseivel szemben. Ilyen volt például a tűzijáték árának titkossága, Ezüsthajó Kft., vagy a Kisgazdapárttal való szövetség és a radikális jobboldal felé történő elmozdulás.
Orbán Viktor a vereség után (Fotó: MTI)
A ciklus második felében megindultak a támadások Torgyán József ellen: a Fidesz megakadályozta, hogy jelöltethesse magát köztársasági elnöknek, majd politikailag teljesen ellehetetlenítette. A kisgazda politikusok egész sora távolodott el vezérétől, akiket aztán a Fidesz látványosan befogadott, sőt, a választási megállapodásban a Kisgazda Szövetség formálisan is helyet kapott. A Torgyán vezette FKGP népszerűsége rohamosan fogyott, míg a Fidesz folyamatosan hódított a korábban egységes tömbként szavazó kisgazdatáborban.
A MIÉP-et gyökeresen eltérő harcmodorral próbálta semlegesíteni a Fidesz. Informálisan jó kapcsolatot vállalt és parlamenti együttműködésük is konfliktusmentes volt. A nyilvánosság felé azonban ezt az együttműködést Orbán Viktor pártja nem vállalta és kétértelmű nyilatkozatok hangzottak el az esetleges kormányzati szintű együttműködésről, arra az esetre, ha a MIÉP nélkül nem lehetne kormányt alakítani.
A Fidesz vezetői az ország általános állapotára, és a jó gazdasági mutatókra tekintettel bíztak abban, hogy eséllyel indulnak a választásokon, sőt annyira biztosak voltak a sikerben, hogy Orbán Viktor ismét távol maradt a nyilvános kampányszerepelésektől.
Kampány
Míg az 1998-as választásokat az apátia, a távolmaradás jellemezte, addig a 2002-es választást a kiélezett igen-nem típusú döntés, így a politikailag egyébként passzív választópolgárok jelentős része is leadta szavazatát. Az első forduló meglepő eredménye, az MSZP közvélemény-kutatásokat meghazudtoló előretörése a konzervatív tábort arra késztette, hogy a két forduló között hatalmas energiával vesse bele magát a választási küzdelembe. Orbán Viktor és vezérkara eddig nem látott intenzitással rohanta végig az országot: meglátogattak minden olyan választókerületet, ahol a legcsekélyebb lehetőség adódott az eredmény megfordítására.
Orbán beszéde a Kossuth téren (Fotó: MTI)
A kampány a korábbinál jóval nagyobb arányban hívta szimpatizánsait az utcákra, terekre a nagy tömegeket vonzó, lelkesítő kampánybeszédekkel. Ilyen volt a két forduló között a Testnevelési Egyetemen tartott Orbán-beszéd, illetve a Kossuth téri nagygyűlés, amely példa nélküli volt a magyar demokrácia 12 éves történetében.
A mozgósítás sikeres volt: az első forduló 71,3 százalékos részvételét – addig egyedülálló módon – a második forduló 73,48 százalékos részvétele felülmúlta. A hadjáratnak majdnem sikerült megfordítania az eredményt: a második fordulóra a Fidesz-MDF választási koalíció megközelítette a szocialista pártot, de nem győzte le.
Az MSZP állta a sarat. Az első 100 napra beígért programjában például kezdeményezte az alkalmazotti bérek, a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók javadalmazásának 50 százalékos emelését és a 13. havi nyugdíjat. Emellett a szocialisták a fővárosra és a nagyvárosokra összpontosították kampányerőiket. A „Szociális fordulat” mellett a „Magyarország mindannyiunké, a jogállam is mindenkié” szlogennel rukkoltak elő. Az MSZP decembertől frontális támadást indított a Fidesszel, illetve az Orbán-kormány addigi működésével szemben. A szocialista párt minden kérdést érintő negatív kampányra alapozott és azt meglepő következetességgel vitte végig. Igyekezett félelmet kelteni (ez megint nem tárgyilagos állítás így!) az Orbán-kormány esetleges hatalmon maradása kapcsán, utalva egy esetleges Fidesz-MIÉP koalíció lehetőségére.
Az SZDSZ a kampányában már 2001 decemberében és 2002 januárjában a Fidesz és kormánya veszélyességét, vezetőinek sajátságos emberi attitűdjét hangsúlyozta. A lop stop jelzőtáblák mellett megjelentek az Orbán Viktor miniszterelnöknek kezet csókoló idős nénit ábrázoló óriásplakátok, szembe állítva egy idős hölgy előtt meghajló Kuncze Gáborral. Nem véletlenül választotta az SZDSZ jelmondatának a „nem csak polgár, ember is” szlogent. A kampány célkeresztjében Orbán Viktor állt: erőszakosság, vezérkedés, az érzelmek felcsiholásának vádjával illették a miniszterelnököt és diktatórikus emberi tulajdonságokkal ruházták föl.
Választási eredmény
Az MSZP 178, az SZDSZ (a szocialistákkal közös jelölttel együtt) 20, a Fidesz és az MDF összesen 188 mandátumot szerzett az összesített eredmények alapján. A kisgazdáknak és a MIÉP-nek nem sikerült bejutnia a törvényhozásba: az FKGP fényévekkel maradt le, de a MIÉP-nek mindössze 36 ezer szavazatra lett volna szüksége még ahhoz, hogy újra tagja lehessen a Parlamentnek. Az SZDSZ-szavazók aránya 2002-ben érte el a mélypontot: a pártnak mindössze 5,4 százalékot sikerült szereznie, éppen átbillenve a bejutási küszöb fölött.
Kovács László pártelnök és Medgyessy péter miniszterelnök-jelölt a 2002-es választások éjszakáján (Fotó: MTI)
Az MSZP győzelme mellett a 2002-es választásokat egy másik meglepetés is tarkította: a pár hónappal korábban alapított Centrum Párt váratlan és hirtelen sikere. Bár a Kupa Mihály egykori pénzügyminiszter vezette párt végül mégsem érte el az ötszázalékos küszöböt, mindenképpen nagy eredmény, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora népszerűségre tett szert. A választások első fordulójában a Centrum Párt 219 ezer szavazatot szerzett, ez az összes szavazatok 3,9 százalékát jelentette, amellyel az ötödikek lettek a pártok rangsorában.
Orbán Viktor és Dávid Ibolya, a két szövetséges (Fotó: MTI)
Kampány a választások után
Az eredmények alapján az MSZP-SZDSZ koalíció alakíthatott kormányt, mindössze 10 mandátumos előnnyel. Ám az eredményhirdetéssel itt nem ért véget a kampány. Április 21-én este Orbán Viktor ugyan elismerte vereségét és gratulált Medgyessy Péternek, a szocialista miniszterelnök-jelöltnek, de rögtön elültette a kétséget híveiben. A Fidesz szimpatizánsai nem hittek a vereségben és választási csalásról beszéltek. Ennek eredményeképp egy, a szavazatok újraszámolását követelő csoport blokád alá vette az Erzsébet hidat. A rendőröknek több órájába telt, míg mindenkit leterelt a hídról.
Tüntetők lezárták az Erzsébet hidat (Fotó: MTI)
Létrehozták a demokráciavonalat a választási visszaélések kivizsgálására, Orbán Viktor pedig a Várban meghirdette a Polgári Körök létrehozását. Ekkor mondta el ismert beszédét: „sokan voltunk, többen mint valaha, mégsem voltunk elegen”.
