Nyílt levél Farkas Melindához, a Magyar Nemzet újságírójához és közvetlen vezetőjéhez címmel szokatlan írás jelent meg az Oktatási Minisztérium honlapján. A tárca főosztályvezetői egy szerdai Magyar Nemzetben közölt cikket kifogásolnak, amely szerint a szocialista kormányzat „gőzerővel folytatja a kormányzati pártkáderek bebetonozását, zsírosabb állások osztogatását”. A cikk szerint például az oktatási tárcánál a március 1-jén életbe lépő kinevezési moratórium előtt Hiller István miniszter az összes osztályvezetővel, valamint ötven, a tárcához tartozó intézmény vezetőjével a kormányzati cikluson jócskán túlnyúló megbízási szerződést kötött.
„Nem kis meglepetéssel olvastuk az Angelika és Angyalka napján megjelent lapszámban, hogy pártkatonákat betonoznak be a Szalay utcába, ráadásul megbízási szerződéseket használnak hozzá kötőanyagként” – kezdődik a szarkasztikus hangnemű nyílt levél, amelyben kifejtik többek között, hogy köztisztviselőként, közalkalmazottként vagy munkavállalóként egyiküknek sem lehet megbízási szerződése saját munkáltatójával. Kitérnek arra is, hogy a minisztériumi főosztályvezetők a törvény alapján 6 évre, a költségvetési intézmények közalkalmazotti magasabb vezetői általában 5 évre, a közhasznú társaságok munkaviszonyban álló első számú vezetői szintén gyakran 5 évre kaphatnak jogszerűen bizalmat. „Amiből egyszerű matematikai tudással kiszámítható, hogy a 4 éves választási ciklus kevesebb, mint a korábban jelzett időszakok, így minden határozott időre szóló vezetői megbízás vagy kinevezés túlnyúlik egy adott cikluson” – írják a főosztályvezetők.
A sajtóban közölt pontatlan, elferdített tények miatt általában helyreigazítást kérnek a minisztériumok, erre többször volt példa az OKM – Magyar Nemzet viszonylatban is. Éppen egy nappal a nyílt levél közreadása után, pénteken „Balliberális újságírók Hiller tanácsadói” című cikkükben lévő tévedéseiket ismerik el. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy milyen hatásfokkal bírnak az ilyen helyreigazítások.
A nyílt levélben külön szólnak az újságíróhoz, Farkas Melindához, és külön a szerkesztőhöz is. A Farkasnak szánt részben többek között ez olvasható: „cikkében számos tévedés van, amelyek csak és kizárólagosan tájékozatlanságából, esetleges restségéből vagy emlékezete akadozásából adódhatnak, hiszen rosszindulatot, tudatos rémhírterjesztést, hazug mocskolódást nem feltételezünk Önről.” A szerkesztőt viszont így inti a levél: „Kérjük, végezze jól munkáját, legyen méltó posztjához, és akadályozza meg a felületesen megírt, téves adatokat és tényeket tartalmazó cikkek megjelenését. Majd hozzáteszik, hogy ők is igyekeznek a saját posztjukhoz méltóak lenni és jól végezni vezetői munkájukat, amíg még hagyják. Végül meghívják a szerkesztőt és a kollégáját személyes beszélgetésre, valamint „kávéra és sütire, természetesen szigorúan saját költségünkre, munkaidőn kívül”.
