A szlogent a Magyar Tudományos Akadémia minapi tudományos ülésén Csapó Benő vetítette ki. Az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának (KEB) tagja arra az amerikai jelentésre („Egy nemzet végveszélyben”) utalt előadásában, amely az USA oktatási rendszeréről készült 1983-ban, és amelynek alapján végül a tengerentúli közoktatás a különböző, egy irányba mutató intézkedések hatására folyamatos növekedési pályára állt.
Ma Magyarországon van szükség sürgős beavatkozásra – vélik a KEB tagjai. Csapó és kollégái már nem először fogalmazzák meg e drámai tételeket. 2006-ban nyilvánosságra hoztak egy tanulmányt, amely azt bizonyította, hogy a foglalkoztatás növelése nem lehetséges a közoktatás átfogó reformja nélkül. Ugyanezt a tételt bizonyította sokkal részletesebben az Oktatási Kerekasztal által tavaly kiadott Zöld Könyv is. Ellentétben az 1983-as amerikai jelentéssel, mindkét hazai tanulmány szinte visszhang nélkül maradt a szakma körében is, és az oktatáspolitika sem reagált rá.
Elhibázott döntések sora
Csapó drámai megfogalmazásban tárta fel, hogy a közoktatás – az FN olvasóinak már korábban felvázolt – gyenge teljesítménye ma már olyan szintű, hogy veszélyezteti a magyar írásbeliséget, a magyar nyelvet, és a nemzeti kultúrát. Kifejezte aggodalmát a magyar tudomány jövője miatt, szerinte veszélyben lesz az ország gazdasági versenyképessége, a társadalmi kohézió és végül a demokrácia is, ha nem történik sürgősen, tudományos elvekre épülő beavatkozás az oktatás területén.
Elhibázott döntések sorozata vezetett a mai katasztrofális helyzethez, 20-30 éve zajlik mindenféle reform a közoktatásban, de sokszor a deklarált célok szöges ellentétben vannak a gyakorlattal – mondta Csapó Benő. „Elvileg küzdünk az iskolák közötti különbségek csökkentéséért, miközben a – szabad diákválasztássá torzult – szabad iskolaválasztás, s az ezen elven működő 4, 6, 8 évfolyamos gimnáziumok szelektálása pont ez ellen hat. A bolognai rendszer bevezetésével hiába vélik úgy, hogy a pályaválasztás 21 éves korra tolódik ki, ha már a középiskola második osztályában el kell döntenie a fiatalnak, hogy miből érettségizik. Hirdetik például a kompetenciaalapú oktatást, de jelenleg száznál is több érettségi tantárgy között választhatnak a diákok. A tanárképzés egyetemi szintre emelésével mindenki egyetért, miközben ma főiskolán is képeznek már középiskolai tanárt” – ismertette az ellentmondásokat Csapó.
Megbukott az érettségi
Az érettségi reformja szintén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Több problémát is megvilágított Csapó ezzel kapcsolatban. (Bővebben a FN-en: Bukásra áll a kétszintű érettségi) Nem világos például, hogy az emelt és középszintű érettségi között miért pont 40 a pontkülönbség. Mi alapján hasonlítható össze a két teszt? Értelmetlenné vált a diákok számára az emelt szint választása, az érettségi tárgyak túlburjánzása figyelhető meg satöbbi. A felsőoktatás színvonala is drámaian visszaesett, és különösen a tanárképzésé – vélekedett a professzor, aki hangsúlyozta, a közvélekedéssel ellentétben mindezt azonban nem lehet a bolognai rendszerre fogni.
“A magyar közoktatásra jellemző, hogy a reformpróbálkozások többször tovább rontottak a helyzeten, ennek az az oka, hogy tudományosan meg nem alapozott döntéseket hoztak az oktatásirányítók. A demokratikus társadalmakban elengedhetetlen, hogy bizonyítékokra alapozott oktatáspolitikát alkalmazzanak, mint ahogy azt törvényi szintre emelték 2001-ben az Egyesült Államokban is – hangsúlyozta a szakember.
A nyelvi előkészítő sem jött be
Az utóbbi évek közoktatási reformfolyamataiban talán az egyetlen sikertörténetnek a nyelvi előkészítő évfolyamok (NYEK) beindítása tűnt. Nikolov Marianne, KEB-tag azonban ezt a vélekedést is megkérdőjelezte. A Pécsi Tudományegyetem Angol Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének professzora adatokkal bizonyította, hogy a nyelvtanulással töltött évek száma és a tudás között nincs szoros összefüggés.
2007-ben Magyarországon a 9. évfolyamos diákok kétharmada kezdő vagy álkezdő nyelvi szinten volt – jelentette ki. Hozzátette: “Nálunk több nyelvóra az EU-ban csak olyan többnyelvű országokban jellemző, mint Belgiumban, Luxemburgban vagy Máltán.” 2005-ben Dániában hat évig és 510 órában, a finneknél és a svédeknél 6, illetve 9 évig 456, valamint 480 órában tanultak nyelveket a fiatalok, mellyel szemben Magyarországon minimum 9 évig 984 órában tanultak. Hiába magas azonban az óraszám Magyarországon, ha a kutatási eredmények szerint a heti óraszámok, a nyelvtanulással töltött évek száma és a tudás között a korreláció nagyon alacsony, szinte a nullával egyenlő (0,4-es; 0,2-es korrelációs szám).
A pécsi professzor szerint a nyelvtanulásban a mennyiségi szemléletről a minőségi szemléletre kellene átállni. A problémák megoldására jelentene egy lehetőséget, ha a szaktantárgyakon keresztül sajátíthatnák el a fiatok a nyelveket. Ehhez azonban ma még nincs meg a megfelelő tanári gárda – számolt be.
Az egyciklusú tanárképzés
Szabó Gábor, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke „Utolsó szögek a természettudományos oktatás koporsójában” címmel vázolta a rendszer egyik legégetőbb kérdését. „Programozott kudarcként” értékelte, hogy a középiskolákban a fizika-, kémiaórák száma csökkent, a tananyag absztraktabbá vált. Javasolta, hogy a gyerekek életkorához kell a tananyagot illeszteni. A newtoni fizika alapjait csak a diákok 17 százaléka érti meg, emellett pedig az érdeklődés hiányához vezet, ha a fiatalok életéből kiszorul a manualitás, a kísérletezés – vázolta a nehézségeket. A technikatantárgy eltűnésével a nebulók csak a számítógépen és papíron keresztül találkoznak az emberi alkotásokkal, ha pedig a motiváció eltűnik, a tanári gárda is megszűnik.
Jelezte, hogy például a szegedi egyetemen tavaly megörökítették az utolsó fizika-kémiai szakos hallgató tenyérlenyomatát: megszűnt ez a szak. A többi természettudomány-tanári szakra sem jelentkeznek a hallgatók, ha mégis, akkor sokszor elégséges középiskolai osztályzatokkal is felveszik őket. Ez oda vezethet, hogy szinte írástudatlanok fogják tanítani öt év múlva a gyerekeket
Véleménye szerint egy egységes, a bolognai rendszerből kivett és egyciklusú képzés nyújtaná a megoldást. Felhívta a figyelmet: nem a korábbi rendszert kell visszaállítani, hiszen a kétciklusú képzés előtt is már jelentkeztek a problémák.
Lakást a fizikatanároknak!
Csépe Valéria, a KEB elnöke, az MTA főtitkárhelyettese Nemzeti Oktatási Panel létrehozását sürgette. Példaként hozta fel a hasonló amerikai, 1997-es programot, amely pszichológus-szakemberek bevonásával készült. Miután ezt elfogadta az amerikai kormány, az országban 50 százalékkal csökkent az analfabetizmus. Úgy vélte, a tanítás tartalmának meg kell őriznie a konzervatív elemeket is, ugyanakkor a korszerű oktatásnak kell megvalósulnia.
„A magyar iskola problémáit az okozta, hogy engedtünk a tudományos és kvázi tudományos műhelyek kísérleteinek” – jelentette ki a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke. Pálinkás József szerint az oktatási rendszernek az inspiráció és a kényszer ésszerű egyensúlyát kellene megvalósítani. A mai iskola viszont nem inspirálja a fiatalokat, mert nem figyel az életkori sajátosságokra, és a tantárgyak túlságosan tudományoskodók. Az egészséges kényszer hiánya miatt pedig az iskola nem tudja közvetíteni a megfelelő viselkedési mintákat, és a felelősségre sem tanítja meg a diákokat. Ugyanakkor Pálinkás határozottan kijelentette, hogy nem tartja jó ötletnek a kötelező etikaoktatás bevezetését, mint mondta, „nonszensznek tartom, hogy valamiféle elvi állásfoglalások mentén tanítsák meg a diákokat a tisztességes viselkedésre. Ezt a feladatot a számtan-, a fizika-, vagy éppen a történelemtanárnak kell ellátnia.”
Az elnök élesen bírálta továbbá a drága, de nem hatékony pedagógus-továbbképzési rendszert, amelynek keretében sokszor happeningjellegű összejöveteleket tartanak a tanároknak, továbbá a tankönyvpiacot, amely rengeteg rossz minőségű tankönyvet bocsát ki évről évre.
Ő is úgy véli, hogy a legnagyobb baj a természetismeret területén tapasztalható, ahol a tanárképzés azonnali beavatkozást igényel. “A kormánynak kell döntenie. Olyan jelentős anyagi juttatásokkal kellene növelni a fizika-, kémia-, biológiatanárok helyzetét, mint például az állam által átvállalt lakáshitel-törlesztés.” Ilyen és hasonló milliós kölcsönökkel kellene beavatkozniuk a végrehajtó szerveknek – jelentette ki.
