Az utóbbi időben, s különösen az elmúlt tanévben egyre többet hallhattunk az iskolai erőszak különböző megnyilvánulásairól. Hol diák aláz meg, ver meg diákot, hol diák tanárt, hol a szülők fordulnak a pedagógusok ellen agresszíven.
Bár az iskolai zaklatásos esetek általában kevésbé érik el a sajtó ingerküszöbét, de tény (és korábban az FN-en olvashatták), hogy e téren minden hatodik diák válik áldozattá. A fiatalkori agresszió megfékezése mára a közoktatási diskurzus egyik központi témája.
A megoldásokat a politikusok bizottságok felállításában, munkacsoportok beindításában és a jogszabályok szigorításában látják, sok iskola biztonsági őrök és beléptetőrendszerek felállításába kezdett.
Számos alkalommal halljuk, hogy a renitens tanulókat eltanácsolják az adott iskolából. A szakemberek inkább a pedagógiai módszertan megváltoztatását, a különböző gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó intézmények együttműködését jelölik meg célként.
A probléma azonban mindeddig csak a pedagógusok, a szülők szubjektív beszámolója és a sajtó – a jelenséget valószínűleg erősen torzító – tükre alapján került terítékre.
Az állampolgári jogok és az oktatási jogok biztosa közösen indított egy kutatást a jelenség objektív, tudományos feltérképezésére. Az eredmények egy része már olvasható az Országgyűlési Biztos Hivatala honlapján. A további eredményeket novemberre ígéri az oktatási ombudsman.
A válságkezelés válsága
Szabó Máté ombudsman ezzel kapcsolatban az FN kérdésére elmondta, hogy a vizsgálat szerint számos pozitív intézkedésre – a jogszabályi környezet megváltozására, alap- és továbbképzési programok kidolgozására, a pedagógiai tervezés erősítését támogató pályázatokra, az erőszak problémakörét feltáró kutatásokra, az iskolai alapdokumentumok megújítására – került sor e területen, ám a megfelelő források hiányában ezek jó része a gyakorlatban nem tudott megvalósulni.
Ez igaz az oktatási miniszter által felállított „Az Iskola Biztonságáért” Bizottság ajánlásaira is. Noha a bizottság februárban például még azt állapította meg, hogy megteremtették a jogi és a pénzügyi feltételeket a kistérségi szintű iskolapszichológusi hálózat kiépülésére, ez mind máig nem valósult meg.
Ráadásul a jobb kondíciókkal rendelkező iskolákban (ahol kevésbé jelentkezik az iskolai erőszak is) sok helyen van lehetőség iskolapszichológus fenntartására, viszont ott, ahol a legnagyobb szükség volna ilyen szakemberre (szakiskolák, az ország szegényebb területein működő iskolák), nincs rá forrás. Ahol egyre több a probléma, és egyre nagyobb szükség volna a segítségre, onnan (is) von el forrásokat a kormány – mondta ezzel kapcsolatban Szabó Máté, aki ezt a jelenséget a „válságkezelés válságának” nevezte.
Mit tehet az ombudsman?
Az állampolgári jogok biztosa ezért felhívta az oktatási miniszter figyelmét, hogy segítse elő az iskolapszichológusi rendszer hatékony működtetését, a pedagógusok továbbképzésének minél szélesebb körű biztosítását, és a pedagógus-alapképzés olyan tartalmú kiegészítését, amely a jövőben a jelenleginél jobban segítheti az iskolai erőszak megelőzését és a konfliktusok eredményes kezelését.
Persze az ombudsmani ajánlásokhoz nem köthető szankció. Szabó Máté abban bízik, hogy ha a nyilvánosságon keresztül felhívják a figyelmet a problémákra, akkor lehet hatása a javaslataiknak. Az oktatási tárca is tett már lépéseket az ombudsmani ajánlások alapján, igaz, nem ez a jellemző.
Nem minden iskolát érint ugyanúgy
Épp a napokban kerültek nyilvánosságra a koloknet.hu által a témában megrendelt kutatás eredményei. Ebből kiderül, hogy az agresszív viselkedések messze nem egyenletesen érintik az iskolákat. A legsúlyosabb helyzetben a szakiskolák, ezen belül is a nagyvárosi (megyeszékhelyen, fővárosban működő) intézmények vannak.
Valamivel kevésbé érintettek az általános iskolák, de itt is találhatunk jelentős különbségeket a területi megoszlás alapján. (Kelet-Magyarországon sokkal rosszabb a helyzet, mint Közép- és Nyugat-Magyarországon). Az iskolai agresszió szempontjából a legnyugodtabb helynek országszerte az érettségit adó középiskolák számítanak.
A Lannert Judit és Földes Petra által jegyzett tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az iskolai agresszió tükrében is ugyanazt tapasztaljuk, mint az iskolai eredményesség terén: közoktatásunk működésére markánsan rányomja bélyegét a szelekció és a szegregáció.
Az agresszív viselkedés a többnyire rossz társadalmi körülmények közül érkező szakiskolások körében jellemző, az általános iskolások érintettsége pedig leképezi a gazdasági fejlettség országrészek szerinti eltéréseit. Tehát azokban az iskolákban, ahová a rosszabb helyzetű családok gyermekei járnak (a közoktatási rendszer oda „válogatta le” őket), ahol a rossz tanulmányi teljesítmények a jellemezőek, ott tör felszínre leginkább az iskolai agresszió is.
Mit kívánnak az igazgatók?
A koloknet.hu-kutatás a megoldási javaslatokról is megkérdezte az intézményvezetőket. Az általános iskolák és a gimnáziumok inkább „belső”, míg a szakiskolák inkább „külső” erőforrásokat keresnek.
A „belső” megoldások között komoly népszerűségnek örvende(né)nek az úgynevezett szociális kompetenciát fejlesztő programcsomagok, ám az uniós forrásokból – az úgynevezett HEFOP 3.1 keretében – kifejlesztett taneszközökhöz csak az érdeklődő iskolák harmadrésze jutott hozzá. Ráadásul a diákok részéről leginkább örömmel fogadott sport- és szabadidős programok pontosan a legérintettebb intézményekben, a szakiskolákban a legkevésbé jellemzőek.
A súlyosan érintett iskolák kifejezetten igénylik – s ez megegyezik a szakemberek elképzeléseivel és az ombudsmani állásfoglalással – a gyermekjóléti szolgálattal, nevelési tanácsadókkal, védőnőkkel és a többi társszervvel való együttműködést, és szívesen vonnának be külső konfliktuskezelő szakembereket a problémák megoldásába. Ennek egy része persze pénzbe kerülne, amiből épp ezeknek az iskoláknak a fenntartóinál van a legkevesebb.
Az adatok és a tapasztalatok
A koloknet kutatásának szerzői azonban felhívják a figyelmet arra is, hogy a jelenség objektív és szubjektív megítélése között jelentős ellentmondás feszül. Miközben az egyik legkirívóbb magatartás, a zaklatás gyakoriságában a gyerekek mentálhigiénéjét vizsgáló nemzetközi kutatás (HBSC) 2006-os adatai szerint a legkedvezőbb helyzetben vagyunk, eközben a pedagógusok és a közvélemény rendkívül súlyos problémaként éli meg az iskolai agressziót.
A TALIS nemzetközi tanárkutatás tanúsága szerint a magyar tanárokat sokkal jobban zavarja a diákok csúnya beszéde, mint a többi ország tanárait (70 százalék kontra 40 százalék), és a vandalizmust, a verekedést is kétszer annyian tartják problémának nálunk, mint a kutatásban részt vevő országokban.
Felvetődik, hogy a rossz közérzet mögött nem kis részt a jelenséggel szemben eszköztelenül álló pedagógusok tehetetlensége áll – áll a tanulmányban. Épp ezért fontos tisztán látni, hogy milyen módszertani és szolgáltatói segítség erősítheti meg az agressziótól különösen érintett iskolákban dolgozó pedagógusokat, és milyen adottságok szükségesek a megelőzéshez, a megfelelő iskolai klíma biztosításához.
