Az igazgató A rendszerváltás két évtizede című konferencia megnyitóbeszédében kiemelte: a magyar társadalomban az utóbbi időkben úrrá lett a „valahol megint utat tévesztettünk” hangulata, ami nem egyszer kétségbe vonja a rendszerváltás eredményeit.
Arról, hogy mit sikerült és mit nem véghezvinni a rendszerváltás óta, nincs megegyezés a társadalomban, de a tudományos életben sem. A rendszerváltáskor illuzórikus várakozás volt jellemző a társadalomra abban a tekintetben, hogy „minden rendszerből a lehető legjobbat vesszük át”. A csalódás – hogy ez nem így történt – vezetett a kudarcélmény megéléséhez, valamint ahhoz, hogy a radikális jobboldal a „rendszerváltás elsikkasztásáról” beszél most is – mutatott rá.
Az eltelt húsz év nem elegendő „az események mértékadó értékeléséhez” – mondta Bayer József. Az 1789-es forradalom megítéléséről a francia társadalomban is csak kétszáz év elteltével született konszenzus, ám ez még mindig kevésnek bizonyul a kínai történelem léptékéhez képest – fogalmazott.
Beszélt arról is, hogy a rendszerváltásról számos „önigazoló írás” jelent meg, amelyek „nézőpontja a tudományos tárgyilagossággal szemben áll”. Tárgyszerű elemzésekre is szükség volna – tette hozzá.
A szakember kitért arra, hogy Magyarországon még az 1989-1990-es események elnevezése körül is vita van, és abban sincs közmegállapodás, hogy melyik évre teszik a rendszerváltás megtörténtét. A rendszerváltás ugyanakkor nem lehetett teljes, mert „nem létezett uralkodó osztály a sajátos történelmi okok következtében”. Ezzel együtt Magyarország betagolódott az akkor kialakuló újfajta globális kapitalizmus kereteibe – mondta.
Bayer József szerint Magyarország gazdasága kettészakadt: működnek hazai vállalkozások és vannak multinacionális cégek. Egy dologban azonban megegyeznek: „mindkettő az államot pumpolja továbbra is”. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy Magyarországon több évtizeden keresztül nem ment végbe tőkefelhalmozás, ami meghatározta az ország gazdasági lehetőségeit.
