„K. István 1995-ben egy társával felgyújtotta a debreceni zsinagóga frigyszekrényét. A tóratekercsek porig égtek. K. akkor mindössze 19 éves volt, büszkén vallotta magát szkinhednek” – így indul a romagyilkosságok hátterének bemutatása. Korábban több eljárás indult ellene, mert cigányházak ablakait betörte. Cs. István ugyancsak szkinhed volt, tudjuk még meg, ő tinédzser korától verte a cigányokat. Mégse gyanakodott rájuk a rendőrség. Miért is nem?
Ennek megértéséhez rajzolja meg a bőrfejűek pályaképét. Megtudhatjuk például, hogy „a Jobbik és a Magyar Gárda nem jelentett új nyitányt a magyar szélsőjobboldal történetében. Nem a semmiből jöttek, elődeik pedig nem tűntek el a semmiben. Elég csak arra gondolnunk, hogy a legnagyobb magyar szkinhedszervezet, a Nemzeti Ifjak Egyesülete egykori elnöke, Sneider Tamás (Roy) ma a Jobbik Heves Megyei Választmányának elnöke, egri önkormányzati képviselő.”
Mit kell tudni Sneiderről? „Sneider Tamásról ezt mondja egy 1992. január 3-án kelt vádirat: „Az üldözés során Farkas Bélát a Sneider Tamás (I. rendű vádlott) vezette csoport utolérte, majd Farkas Bélát Sneider Tamás leütötte. Amikor a sértett földre került, az I. rendű vádlott és a társaságában levő személyek Farkas Bélát kézzel, botokkal és kábeldarabokkal ütlegelni kezdték, majd a földön fekvő sértettet összerugdosták.” A jegyzőkönyvek szerint a Nemzeti Ifjak Egyesületének tagjai a támadás során ezt kiabálták, „büdös cigányok, rohadjatok a kurva anyátokba, büdös tőletek a levegő, mocskos cigányok dögszagúak vagytok”.
Bartus arról tudósít, hogy Horváth Nándor ügyész, az egri szkinhedek akkori specialistája azt mondta, hogy a Nemzeti Ifjak Egyesülete szkinhed tagjai kíméletlenül durva támadásokat intéztek a cigányok ellen, és előre (kilencvenes évek) megjósolta, hogy “ennek halálos áldozatai lesznek”.
Aztán Bartus bemutatja, hogyan emelték be a szkinhedeket a politikába a kisgazdák, majd Csurkáék és az 56-os szervezetek. Csúcspontja a Göncz Árpád elleni akciójuk volt 1992. október 23-án, „a gyűlésen jelen voltak a debreceni szkinhedek, rendőrségi források szerint személyesen K. István és akkori társai is”.
Később a debreceni kisgazdairodába jegyezték be K. István elnökletével a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetséget – a név megegyezett Imrédy Béla hírhedt szervezetének nevével, amely részt vett Szálasi államcsínyében. A bejegyzés után két nappal, 1995. január 6-án, Szálasi születésnapján, a KABSZ meg is kezdte működését: ezen a napon gyújtották fel a zsinagógában a tórát.
K. Istvánt már itt meg lehetett volna állítani. De nem ez történt. A szervezetüket bejegyezték, s a megyei főügyészség illetékese a szervezet programjában szereplő célkitűzésre, „az élősködőktől mentes Magyarország megteremtését” – azt mondta, ez nem jelent rasszista, antiszemita programot. A náci klasszikusok szóhasználatát az igazságszolgáltatás „nem köteles ismerni”. A KABSZ bejegyzésén meg sem száradt a tinta, amikor a tórát elégették.
Ezek után az ügyészi vizsgálat csak annak megállapítására irányult, hogy K. István magánemberként vagy a KABSZ elnökeként használta-e nem rendeltetésszerűen a zsinagógában az öngyújtót.
Azt kell látnunk, állítja Bartus, hogy a Jobbik neve alatt itt valójában a Nemzeti Ifjak Egyesülete él tovább. Egy szkinhedpárt. Akikre 700-800 ezren szavazhatnak.
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
