Polgárháborús viszonyok helyett meglepő nyugalom fogadja az érkezőt Tatárszentgyörgyön. A lakók – romák és nem romák vegyesen – kisebb csoportokban keresik az árnyékot, miközben idegenkedve méregetnek bennünket. „Félünk, persze, hogy félünk. Biztos, hogy maradtak még szabadlábon is gyilkosok vagy a támadások finanszírozói” – mondja egy asszony. Társa inkább egy-két helyi fiataltól tart, akik jogosítvány nélkül száguldozva tartják rettegésben a falut.
A falu nem felejt (Fotó: MTI)
Berente Imréné, Tatárszentgyörgy polgármestere is a helybéli huligánokat említi, amikor a közbiztonsági gondokról kérdezzük. „Most jöttem vissza három hét szabadságról, és rám szakadt a sok panasz. Egyesek már fegyverrel védenék a saját kukoricájukat, másokat azok a roma fiatalok aggasztanak, akik lejárt műszakival, jogosítvány nélkül versenyeznek a frissen burkolt utcáinkban” – idézi az eseteket a falu első embere, hozzátéve, hogy ezeket nem etnikai, csupán helyi ügynek tartja, ráadásul a roma sofőröket panaszlók egy része maga is roma.
Félelemben élni
„A gyilkosság előtt nem a közbiztonság volt a falu legfőbb gondja, azóta azonban nincs nyugalom. A romák egy része fél, de van közöttük, aki úgy érzi, neki többet szabad, mert őt „üldözik” – mondja a polgármester. A kétezer lelkes Tatárszentgyörgyön nincs rendőrőrs, mindössze egy körzeti megbízott teljesít szolgálatot, ha épp nincs szabadnapja vagy nem hívják át más településre rendet tenni.
„Ha folyamatosan több rendőrünk lenne, és a pár renitenst kiemelnék, akkor talán túl tudnánk lendülni a történteken. Mi nem az okozói, hanem az áldozatai vagyunk a támadásnak, mégis magunkra hagytak bennünket” – fakad ki Berenténé.„Rendőrigénylésükkel” megkeresték a miniszterelnököt is, aki a levelet (és az ügyet) a rendészeti miniszterhez továbbította, aki azóta sem válaszolt a kérésre.
A lyukas háló
A romák elleni támadássorozatra reagálva egyébként a rendőrség egy Közbiztonsági Háló fedőnevű programmal válaszolt, amely fokozottabb rendőri jelenlétet ígér a – főképp romák lakta – kiemelt kockázatú településeken. Kérdésünkre, hogy ebből mit érzékel Tatárszentgyörgy, a polgármester azt válaszolja, hogy semmit, bár a dabasi rendőrkapitány szerint éjjelente megfordul egy-egy járőr a faluban.
A lakók azonban így is rettegnek, több idős helybéli is nosztalgiázva emlékszik, hogy volt idő, amikor nem kellett zárni a kapukat, most pedig sokan rácsok és kutyák őrizete mögé bújva élik a mindennapjaikat.
Különbusz magyaroknak
A településen kétszáz iskoláskorú gyermek járhat a helyi általános iskolába, ahol integrált oktatás folyik, ám az osztályokban egyre több a roma tanuló, a nem roma gyerekekért ugyanis a közelmúltban busz kezdett járni a közeli Sári katolikus iskolájából. „Több szülő is úgy döntött, nem járatja a gyerekét romákkal, pedig az iskolánk nem rosszabb színvonalú, mint a többi, környékbeli intézmény” – mondja Petrányiné Kocsis Márta iskolaigazgató.
Szerinte a roma gyerekekkel az az egyedüli gond, ha nem járnak be az iskolába. „Volt diák, akit a saját kocsinkkal vittünk el felvételizni egy középiskolába, majd pár hónapra rá bejelentette, hogy terhes. Nem tanult tovább.”
Csorbáék nyomora
A települést járva megoszlottak a vélemények arról, hogy a romák elleni támadássorozat véget ért-e azzal, hogy a rendőrség elfogta a feltételezett tetteseket, abban azonban egyetértett a többség, hogy Tatárszentgyörgyön nincs konfliktus romák és nem romák között, csak a renitensekkel van baj.
A februárban megtámadott – faluszéli – Csorba-ház felé tartva egyre kevesebben állnak szóba velünk. A két áldozatot követelő gyilkosság helyszíne egyébként szinte érintetlen, ugyanaz a látvány fogad, mint közvetlenül a támadás után. Úgy tudjuk, a 28 éves férjét és 4 éves kisfiát elvesztő asszony egyelőre a szüleinél húzta meg magát, a tízmillióra biztosított ház után ugyanis most kevesebb, mint három milliót fizetne a biztosító. Annyiból pedig még Tatárszentgyörgyön sem kapna portát, pedig most rengeteg az eladó ház.
