Pedig Rajnai is végigkövette a lehetséges helyszíneket, és úgy találta, a dokumentumfilmben bemutatott cselekmények – konkrétan a tollfosztás és a libatömés – azokon a helyszíneken nem történhettek meg, amiket a svédek bemutattak. A nyomozás amúgy nem a filmbeli cselekmények feltárására, hanem állatkínzás vétségének gyanúja miatt – a Fehérkereszt Állatvédő Liga feljelentése alapján indult. A nyomozóknak – a már vágott felvételek ellentmondásai okán – azonban nem sikerült azonosítaniuk a libatolltépésben részt vevők személyazonosságát.
Az ÉS szerkesztősége egyébként megkereste a svéd forgatócsoportot levélben, ám kérdéseikre nem kaptak választ. „Sejtelmes, x-aktákat idéző zene, majd egyre erősödő, vészes libagágogás hallatszik a háttérből, miközben a képernyőn lassított felvételen hullanak az apró, fehér pihetollak. Így kezdődött a svéd TV4 csatorna Kalla Fakta (Rideg tények) című műsorának ez év február 1-jei adása, amelyet a szerkesztők szigorúan erős idegzetűeknek ajánlottak. A műsor témája: a tollimportra szoruló Svédország lakosai vajon tudják-e, párnáikba, paplanjaikba, márkás dzsekijeikbe vajon milyen áron kerül a kitűnő szigetelő hatást biztosító, természetes libatoll? A Kalla Fakta – amely a témával több epizódban foglalkozott – szerint könyörtelen állatkínzás következményeként. Illusztrációként bemutatott egy rejtett kamerás felvételt, ami a libatoll-nagyhatalomként számon tartott Magyarországon készült.”
Rajnai nyomozásához a filmbeli tényekből indult ki, ennek nyomán megtalálta a stáb által bérelt autót, a céget, amelynek neve a filmben is szerepelt, sőt a cég vezetőjét is: csak épp „nem fosztogatnak, hanem osztogatnak” – vagyis ezen a szent helyen 2004 óta nem foglalkoznak libatartással. „Szluka Sándor gazdálkodó (…) azt mondta, soha nem járt nála semmilyen forgatócsoport, sem magyar, sem külföldi. Van egy másik baromfitelep Harkakötönyben, Kocil Lászlóé, de ő hosszú évek óta csak kacsákat tart. A rendőrök szerint sem készülhettek Szluka telepén a felvételek, mert még ha az adott időpontban lettek is volna libák az ólakban, ám Szluka óljai téglaépületek. Hasonlóan nyilatkozott a körzeti állatorvos is, szerinte nincsenek Harkakötöny térségében a svédek felvételein látható favázas ólak, ilyenek leginkább a kiskunfélegyházi tanyavilágban fordulnak elő.”
Vagyis egyszerűen szólva a rejtett kamerával készült leleplező felvételek egyszerű hamisítványok. Mert ahol például tartanak libákat, például Kiskunfélegyháza térségében, azok nem fehérek, hanem szürkék. „A sok rendőrt megmozgató ügyben először azt az ólat sikerült a nyomozóknak megtalálniuk, ahol a libatömést bemutatták. A helyszín Csontos Istvánné kiskunmajsai gazdálkodó tanyája, a felvételeken szereplő idős bácsi pedig az apja. A birtokon csak kacsákat tartanak nagyüzemi módon. Az asszony készségesen elmondta: néhány éve járt náluk egy – németországiként bemutatkozott – forgatócsoport, s kérésükre a papa megtömött egy libát, majd kivette a máját. Emlékei szerint az eset három vagy négy éve történt…”
(A teljes riport az ÉS-ben olvasható!)
