Leginkább az 1994-es koalíciókötést jelölik meg ősbűnnek, de szerintem a vég kezdettől be volt programozva – jelenti ki. A tény most persze az, szögezi le, hogy az SZDSZ kiesett az EP-ből, és bár ma még bent van az Országgyűlésben, „de aligha sokáig, és nincs egyetlen tagja sem, akit tisztelet övezne”. Az SZDSZ-t még klinikai halálában is izomból gyűlöli a politizáló népesség nagy része – mondja, hozzátéve, hogy ez nem jelenti, hogy a gyűlölők fikarcnyival jobbak, de attól még tény.
Érdekes módon Lengyelországban ez nincs így. Példaként a tavaly autóbalesetben elhunyt Bronisław Geremeket emlegeti, aki halálának idején egy olyan „Varsó-centrikus, értelmiségi liberális pártot képviselt az EP-ben, amely 2001-ben kiesett a lengyel törvényhozásból, azóta se tudta átlépni a küszöböt, és valószínűleg már sohasem jut a hatalom közelébe. De tudtommal soha egyetlen komoly embernek sem jutott eszébe, hogy Geremeket lekicsinyelje vagy gúnyolja miatta” – teszi még hozzá. És még egy adalék: tavaly őt az egész világon meggyászolták, és róla nevezték el az agorát az Európai Parlament főépületében.
Eközben arra is rámutat Széky, hogy amiket állítanak vagy terjesztenek a szabad demokratákról, vagy rágalmak, vagy nem igazak, vagy éppúgy más pártokról is elmondhatóak. „Pökhendi fölény és arcátlan korruptság” sajna más eddigi kormánypártot is jellemez, kisebbségi politikája a liberálisoknak is van, az ezzel kapcsolatos „jobboldali szabvány” pedig nem kívánatos. És a „neoliberális” a mai magyar közbeszédben egyszerű szitokszó, a számtani alapműveletek bűnös ismeretének fedőneve. Pedig az SZDSZ-nek sem a programja, sem a tényleges gazdaságpolitikája nem volt soha neoliberális.
Vagyis amikért az új elnök bocsánatot kért a világtól, teljesen felesleges volt. Még 2006. őszi rendőri brutalitást is elítélte az SZDSZ több politikusa. De hozzáteszi Széky János: „Viszont egyetlen párt sem vette a fáradságot, hogy összeesküvés-elméleten és az eredendő gonoszság feltételezésén túl felderítse, kik és milyen indítékkal mozgatták valójában az őszödi beszéd lehallgatásától az október 23-i rendőrattakig terjedő eseményeket.”
