Belföld

Összevesznek a kórházak az állammal

Többmilliárd forint kártérítést követel az államtól négy megyei kórház, miután a Leg­felsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a szakminiszter 2007-es ágyszám-leépítési rendeletét - írja a Figyelő.

Pereljék a parlamentet! – sommásan így kommentálta Székely Tamás miniszter a Legfelsőbb Bíróság (LB) döntései nyomán előállt helyzetet azon a szűk körű találkozón, amelyen a Békés Megyei Önkormányzat, a megyei Pándy Kálmán Kórház vezetői és jogi képviselőjük, Varga István ült szemben vele és a tárca jogászával. Az LB ugyanis az elmúlt fél évben – legutóbb áprilisban – három olyan határozatot is hozott, amelyekben hatályon kívül helyezte a volt szabad demokrata miniszter, Molnár Lajos 2007-es ágyszámrendeletét. Székely arra hivatkozott, a döntést a parlament hagyta jóvá, végső soron tehát a legfőbb törvényhozó testületet „terheli a felelősség”.
Tüntetés Gyulán 2007-ben. Keresztbefeküdtek a rendeletnek. Fotó: MTI

Tüntetés Gyulán 2007-ben. Keresztbefeküdtek a rendeletnek. Fotó: MTI

Per-dömping

A résztvevők hallgattak, nem tudták, viccként vagy cinizmusként értékeljék-e a miniszter szavait. A magyar parlament ugyanis nem perelhető. Annyi persze kiderült, hogy a minisztérium hallani sem akar semmiféle kártérítésről. A Figyelő megkeresésére a szaktárca közölte: nem tudnak arról, hogy bárki is benyújtott volna ilyen keresetet, de ha megtörténne is, álláspontjuk szerint annak nem lenne jogalapja.

Márpedig a kártérítési igényt a napokban benyújtották a Fővárosi Bíróságnál – értesült a Figyelő Varga István orosházi ügyvédtől, aki a Pándy Kálmán Kórházat, a debreceni Kenézy Gyula Kórházat, a megyei fekvőbeteg-intézménybe beolvadt gyulai tüdőkórházat, s az időközben megszüntetett nagyszénási drogambulanciát képviseli. A törvénysértőnek minősített miniszteri rendelet miatt 2,7 milliárd forint kártérítést követelnek az Egészségügyi Minisztériumtól.

A vitatott rendelet

Óriási politikai-szakmai vita után az országgyűlés 2006-ban fogadta el
a fekvőbeteg-ellátás átalakításáról szóló törvényt, amely 60 ezerről 44
ezerre csökkentette az aktív ágyak számát, ugyanakkor a krónikus
ágyakét 20 ezerről 27 ezerre emelte, három kórház pedig bezárt. Arról,
hogy az egyes intézményekben mely részleg hány ággyal működhet, a
regionális egészségügyi tanácsoknak kellett volna dönteniük, ám ahol
nem született konszenzus, ott 2007-ben Molnár Lajos egy személyben
rendelkezett.

Annak idején, 2007 tavaszán, amikor az ominózus miniszteri intézkedés megszületett (lásd a keretes írást), mintegy 80–100, főleg fideszes vezetésű önkormányzat kezdeményezett pert az ágyszámkapacitások ilyetén szabályozása ellen. A csökkentett ágyszámok alapján ugyanis az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) jelentősen mérsékelte a finanszírozásukat. A Fidesznél külön jogi kabinet alakult a keresetlevelek megszerkesztésére, amelyeket az első körben „futószalagszerűen” utasított el a Fővárosi Bíróság (FB). Ezt követően csupán öt intézmény – a felsoroltak mellett még egy Pest megyei kórház – kezdeményezett rendkívüli jogorvoslatot. Az LB viszont hatályon kívül helyezte az FB határozatát, és kimondta, hogy a miniszter nem tett eleget tényállás megállapítási kötelezettségének. Valamennyi fekvőbeteg-intézmény tekintetében ugyanis általános szempontok alapján mérlegelt, s nem vette figyelembe az adott régió ellátási igényét, demográfiai mutatóit. Így mostanra olyan helyzet állt elő, hogy például a Kenézy Gyula Kórház ellátási körzetébe 264 268 fő tartozik. A 10 ezer lakosra jutó ágyszám a belgyógyászat és a társszakmák esetében 3,78, miközben a karcagi Kátai Gábor Kórházban 10,80, a szolnoki Hetényi Géza Kórházban pedig 22,40.

Leálló önkormányzatok

A Fidesz jogi kabinetje lapzártánkig nem reagált arra a kérdésünkre, hogy miért álltak le sorra a jogérvényesítésben az érintett önkormányzatok. Rácz Jenő volt egészségügyi miniszter, a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház főigazgatója azonban arra hivatkozott, hogy az első elutasító bírósági döntést követően kilátástalannak érezték a küzdelmet.
„Több év pereskedés után érhettünk volna el valamilyen eredményt. Ezért inkább új stratégiát dolgoztunk ki a megyében működő kórházak életben tartására” – mondta.

Tény, hogy az eredeti állapot valóban nem állítható helyre. Az átszervezések miatt osztályok zártak be, százával bocsátottak el orvosokat, ápolókat. A debreceniek a jogerős LB-határozat alapján mégis a 2007. eleji állapot visszaállítását követelik, s új szerződés megkötését az OEP-pel. Rácz Róbert, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat fideszes elnöke lapunknak küldött írásos válaszában közölte: mivel az LB hatályon kívül helyezte a miniszteri rendeletet, az OEP-pel az alapján kötött szerződés is semmis. A kártérítési igényről egyelőre nem döntöttek, ám nyitottak arra, hogy peren kívül egyezzenek meg a minisztériummal.

Kin kérhető számon?

A helyzet korántsem egyszerű. Hiába nyert pert ugyanis a két kelet-magyarországi megye önkormányzata, időközben kikerült a vonatkozó törvényből az a passzus, amely szerint a miniszter dönt a kórházi kapacitásról, ez regionális szintre testálódott. A miniszternek tehát már nincs jogosultsága, sem lehetősége a korrekcióra, s nincs kin számon kérni a korábbi hibás határozatot.

Varga István a kártérítési per mellett azonban alkotmánybírósági normakontrollt is kér az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló – a kórházi ágyak számát szakmacsoportonként meghatározó – 2006-os törvény I-es számú melléklete ellen. (Egyébként az ügyvéd 1995-ben tagja volt annak a jogi szakértői csapatnak – Balsai István egykori igazságügyi miniszterrel együtt – amely az Alkotmánybíróságnál megtámadta a Bokros-csomagot, s beadványuk nyomán azt a testület több ponton az alaptörvénybe ütközőnek találta.)

Jogi szakértők szerint ezúttal bizonytalan, hogy mikor és milyen eredménnyel végződik az ágyszám körüli csata. Ám függetlenül attól, hogy mindössze öt fekvőbeteg-intézmény vállalta a küzdelmet, az ágyszámrendelet megbukott. Más kérdés, hogy további évekbe telik, mire eldől, hogy az öt intézmény esetében mekkora ágyszám a reális, s a kieső évekre jár-e számukra kártérítés.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik