A német hetilap legfrissebb számában Christian Schmidt-Hauer cikkének bevezetőjében felteszi a kérdést: Milyen mélyre tud süllyedni egy ország? Magyarország majdhogynem csődben van, a szélsőjobboldaliak „cigányokat, zsidókat és idegenszívűeket” támadnak meg, és alig néhányan szegülnek szembe velük.
A budapesti keltezésű írás felidézi a Magyar Gárda egyik budapesti masírozását, a felvonulókat a náci idők magyar fasisztáihoz hasonlítva. Majd beszámol arról, hogy a KurucInfo honlapján Tamás Gáspár Miklós filozófus fényképe látható egy sírkereszten, s felidézi a honlapon szereplő, „zsidók és más idegenek” lakcímét, telefonszámát és ismeretségi körét tartalmazó listát. Beszámol az elmúlt két év romaellenes támadásairól, majd megemlíti azt is, hogy az elmúlt hetekben számos MSZP-politikus házát próbálták felgyújtani.
„Ez lenne Magyarország, a legendás emlékek hazája?” – teszi fel a kérdést a cikkíró, emlékeztetve a „szocialista gulyásállamra”, a vasfüggöny 20 évvel ezelőtt történt lebontására, az NDK-s menekültek távozását lehetővé tévő határnyitásra. A cikkíró szerint az országot ma ugyanúgy az összeomlás veszélye fenyegeti, mint a városközponton kívül eső negyedek neoklasszicista belső udvarainak málló angyalkáit.
A cikkíró hangsúlyozza: Európa minden országában masíroznak szélsőjobboldaliak. A legtöbb helyen civil kezdeményezések és jogszabályok azonban karanténba tudják ezeket a mozgalmakat zárni. Magyarországon viszont nincsenek szervezett tiltakozások, a szélsőjobboldallal szemben nem alakult ki demokratikus konszenzus.
