Bal tenyér a homlokra, jobb a tarkóra – ezt az úgynevezett homlok–tarkó-fogást ajánlják a kineziológusok stresszoldásra. A stressz „fészke” ugyanis a hátsó agyalapi területen található, ezzel a speciális fogással viszont a homloklebeny vérkeringését aktiváljuk, amellyel szinte kihúzhatjuk magunkat a stresszhelyzetből.
A lazítás alatt lélegezzünk mélyeket, és idézzük fel azt a negatív képet, amitől a vizsgaszituációban félünk, majd a rossz érzéseket és félelmeket cseréljük le számunkra jóleső, pozitív képekre: hogy kedélyes hangulatban telik a vizsga, kerek és értelmes a felelet, a vizsgáztatók pedig mosolyognak és bólogatnak. A gyakorlatot érdemes hetekkel a vizsga előtt elkezdeni, így a pozitív képek rögzülnek a stressz pedig nyomtalanul eltűnik. Akinek a megszólalás, a szereplés jelent gondot, az még nyugodtan kérheti kineziológus segítségét, hiszen az ilyen blokkok akár egy-két foglalkozással is jól oldhatók – állítja János Alex kineziológus, Hellinger-terapeuta.
Mosoly és szőlőcukor
A terapeuta véleményét osztja Balla Árpád angoltanár, érettségi elnök is. Szerinte az idegen nyelvű vizsga még feszültebb helyzetet teremt, hiszen a mostani érettségirendszerben az már inkább egy nyelvvizsga-szituációhoz hasonlít. Jóllehet a maximum 150 pontból 117 az írásbelin szerezhető meg, azért a szóbeli eredménye sem mindegy, különösen a továbbtanulóknak. Ezért szaktanárként és elnökként is mindig az oldott hangulat megteremtésére törekszik.
„Bár az elnök feladata elsősorban a törvényesség megtartatása, azért a vizsgadrukk feledtetéséért is sokat tehetünk egy szem szőlőcukorral vagy biztató mosollyal” – mondja megnyugtatóan. Ugyanezt tanácsolja a vizsgázóknak is: legyenek természetesek, nézzenek a vizsgáztató szemébe, figyeljék a metakommunikációt, mert ha a tanár szemöldököt ráncol, az jelent valamit. „De a legjobb az, ha a bizonytalanságnak nyomát sem árulja el a vizsgázó, még az is jobb, ha halandzsázik angolul, mert a szaktanáron kívül valószínűleg más nem fog rá felfigyelni. Ez még mindig jobb, mint belezavarodni a mondandóba” – teszi hozzá.
Az évek meg a rutin
“Nálunk a gyerekeknek annyi vizsgarutinjuk lesz az évek során, hogy az érettségi már nem jelenet különösebb próbatételt!” – mondja Járó Katalin, a Radnóti Gimnázium iskolapszichológusa. Az egyik versenyistállónak tartott iskolában ugyanis a gimnáziumi évek alatt több ízben vizsgáznak, előadnak, szerepelnek a diákok. Bár van osztályonként 1-2 izgulós gyerek, náluk nem kifejezetten a vizsgadrukk jelent problémát, hanem inkább egy általánosabb teljesítménykényszer, ami többnyire a nem mindig reális szülői elvárásoknak való megfelelés miatt okoz stresszes állapotot.
Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy a fokozottan izgulós gyerek, – ha nem egészen biztos benne, hogy átugorja a lécet –, meg sem szólal, esetleg elájul, így vonva ki magát a számára éles helyzetből. A minden tárgyból ötös, a rangos bizonyítvány megkövetelése, a nem szűnő mindennapos számonkérés óriási nyomás a szülők részéről, a gyerek pedig a rendelkezésére álló eszközökkel kiutat keres. A szakember szerint a vizsgadrukk, ha időben észlelik, csökkenthető, jóval megelőzve az érettségit. Pszichoterápiával, a szülők és a gyerekek együttes “kezelésével” jó eredményeket lehet elérni.
Milyen a jó felelet az érettségi elnök szerint
– A diáknak joga van 10 percig folyamatosan beszélni, ha csak nem mond eget verő butaságot, a tanár dolga az, hogy kérdezgetés nélkül végighallgassa.
– Mivel a vizsgáztató is ember, érdemes rá is gondolni: a vázlat neki is segítség átlátni, megérteni a mondandót.
– Semmiképp se írja le a vizsgázó szó szerint a feleletet, és ne is olvassa fel, nem ez a feladat, hanem a kötetlen élőbeszéd.
– Kerülje a maturázó a szlenget: fickó, csávó nem nyerő kifejezések, valamint olyan kategória sincs a történelemben, hogy „nép”: földesurak, jobbágyok, polgárság szavak ismeretéről célszerű tanúbizonyságot tenni.
– Az idegen nyelvi vizsgán inkább halandzsázzon a vizsgázó, mintsem hogy korrigáljon, belezavarodjon, bizonytalanságot áruljon el.
– A szemkontaktus azért is fontos, hogy a vizsgázó lássa a vizsgabizottság reakcióit: jó úton halad-e, kihagyjon-e, gyorsítson-e…
