A honvédelmi miniszter pénteki bejelentése szerint körülbelül 100 katona vehet majd részt afrikai műveletekben, őket más, jelenleg is tartó missziókból csoportosítják át. Az afrikai szerepvállalás tervét már a 2015-ig szóló honvédelmi minisztériumi stratégia is tartalmazza, a kérdésben pedig az egyeztetések alapján a parlamenti erők is egyetértenek – jelentette be Szekeres Imre az Európa kül- és biztonságpolitikai kihívásai a XXI. század elején című konferencián.
Hatalmas anyagi teher
A FigyelőNet katonai körökből származó információi szerint hazánk elsősorban víztisztító egységeket és katonai rendészeket küldhet Afrikába. Az országnak anyagilag azonban nem éri meg alakulatokat kiküldeni, ugyanis nem tudnánk viselni az ezzel járó költségeket, inkább törzstisztek és szakértők delegálásával tehetünk eleget az afrikai szerepvállalásnak.
Azért is be kell kapcsolódnunk az afrikai műveletekbe, mert 2011-től hazánk lesz az Európai Unió Tanácsának soros elnöke, és a soros elnökséget betöltő országnak valamennyi misszióban szerepet kell vállalnia. Az afrikai műveletekhez elsősorban a Balkánról és Afganisztánból tudnánk erőket felszabadítani, azonban lapunk által megkérdezett katonai szakértők szerint nem árt több tényt szem előtt tartani. Egyrészt míg Afganisztánban körülbelül 600 évre „megyünk vissza”, addig Afrika elmaradottsága legalább 1000 éves. Másrészt csak légi szállítás lehetséges. Harmadrészt pedig már most el kéne kezdeni a felkészítést (ez pedig még egyáltalán nem történt meg) ahhoz, hogy a 2011-es szerepvállalásunkat teljesíthessük.
2011-től már Afrikába indulnak? (fotó: MTI)
Arabtudás is kell
Figyelembe véve a jelenlegi afrikai műveleteket és a franciákkal való megállapodásunkat a magyar katonák Csádba és Kongóba mehetnek, ha pedig más téren, például az EU-missziókba akarunk csatlakozni, akkor Szudán (Darfúr) és Szomália – ahol jelenleg a kalózok ellen folyik harc – jöhet számításba. Ezekhez a szerepvállalásokhoz az angolon kívül legalább alapfokú francia és arab nyelvtudás (ezek elérése minimum egy-egy év) szükséges, valamint nem árt a törzsi nyelvek alapszintű ismerete (például Kongó esetében) sem. A megfelelő nyelvi képzés mellett az adott területekről már most minél több információt kellene beszerezni, szakembereket hívni, akik százszázalékosan ismerik a térséget, valamint komoly logisztikai felkészülés is indokolt. Sőt a katonák megfelelő felszerelésének a beszerzése sem megy egyik napról a másikra, hiszen jelenleg közbeszerzés útján történik minden.
Az afrikai kontinens ráadásul nem éppen a sikeres műveletekről ismert. Szomáliában már volt két békemisszió (UNOSOM, az ENSZ Szomáliai Missziója és az AMISOM, az Afrikai Unió szomáliai békefenntartó missziója), Szudánban a felajánlott erők (AMIS, az Afrikai Unió Szudáni Missziója; UNMIS, az ENSZ Szudáni Missziója; Darfúrban az UNAMID, az ENSZ és az Afrikai Unió közös békemissziója) 60 százaléka hiányzik, Csádban pedig a nemzetközi ENSZ-erők (MINURCAT) állományának csaknem a fele nincs meg.
