A miniszterelnök-pártelnök ígéretével szemben a szocialista párt nem hogy balra tartott, hanem egyenesen polgári centrumpárttá vált, kiáltó ellentmondásban szavazóinak elvárásával és a párttagság abszolút többségének meggyőződésével – indokolja döntését a Népszabadságban közölt publicisztikájában Krausz.
„Gyurcsány Ferenc (…) beleragadt egy neoliberális értelmiségi csoport értékrendjébe” – írja Krausz.
„Most, amikor már minden veszni látszik, a miniszterelnök úgy mondott le, úgy menekült ki a romok alól, hogy még pártja vezetőségét sem informálta. Beismerte, hogy ilyen fokú népszerűségvesztéssel már nem képes a válság előtti szellemben készült újabb antiszociális, megszorító csomagot végrehajtani. Így azonban megnyitja a kaput a jobboldali fordulat előtt. Most a nagytőke, a banktőke valamely képviselői közvetlenül vehetik át a kormányhatalmat” – prognosztizálja cikkében a történész, aki a másik lehetőséget, az előrehozott választások általi Fidesz-győzelmet sem találja rokonszenvesebbnek.
Krausz szerint „az MSZP (…) jelentős mértékben üzleti egyezkedések, vállalkozók és kisstílű karrieristák prédájává, ‘megélhetési politikusok’ foglyává vált.” A történész úgy véli: a párt valóban baloldali tagsága jelentős mértékben megöregedett vagy kihalt, a fiatalabb generációk pedig nem tudnak mit kezdeni egy olyan szocialista párttal, amelynek nincsen sem szocialista hagyománya, sem szocialista jelene.
Krausz utal a Bajnai-csomagra is, ami szerinte a szocialisták eredeti hitvallásának végső lejáratását jelentené. Krausz szerint a csomag által „újabb százmilliárdokat helyeznek majd át a szociális-jóléti szférából a nagytőke, a pénztőke, a bankok számláira”, de a munkanélküliséget korlátozó gazdálkodási kísérletek nem láthatók. A tőke tehát tovább társadalmasítja veszteségeit és privatizálja az állami támogatásból eredő nyereségeit – véli Krausz, aki megállapítja, baloldaliként nem maradhat tovább az MSZP-ben.
