A 2006-os választásokat követően Göncz Kinga külügyminiszterré történő kinevezése nagy meglepetés volt. Akkoriban sokan arra számítottak, hogy Somogyi Ferenc megtarthatja posztját, vagy Balázs Pétert, az MSZP-hez közelálló külpolitikai szakértőt tartották esélyesnek.
Szintén sokan rebesgették Dobolyi Alexandra, MSZP-s európai képviselő nevét, akinek közeli kapcsolata Gyurcsány Ferenccel közismert, ám végül politikai ambícióit derékba törte, hogy kiderült: jogtalanul használta a doktori címet.
Göncz Kinga kinevezését legtöbben azzal magyarázták, hogy a miniszterelnök a baloldalon jól csengő „Göncz” nevet a kormányban akarta tartani. Az sem tűnt mellékesnek, hogy Gyurcsány elképzeléseivel összecsenghetett: egy, az MSZP-n belül kevés bázissal és minden szakmai háttér nélküli miniszter súlytalansága nem okozhat belpolitikai rivalizálási gondot.
Szakmai kritikák és népszerűség
A magyar külügyminiszter a tökélyig fejlesztette a „konfrontációk elkerülésének” a stratégiáját. Gyakorlatilag megállapítható: a miniszter elhárított szinte minden olyan nyilatkozatot és interjút, mely esetleg vitát válthatott volna ki. Ennek egyik legékesebb példája, hogy Koszovó elismerését sem a magyar diplomácia vezetője, hanem a külügyminisztérium államtitkára jelentette be, amivel vélhetően egyedülállóak voltunk az EU-ban.
Szintén jellemző volt, ahogyan a magyar külügyminiszter gyakorlatilag eltűnt a 2009-es ukrán-orosz gázvita idején. Ez a stratégia azonban konkrét eredményt hozott: Göncz Kinga népszerűsége Gráf Józsefével együtt a kormányban a legmagasabb. Ez vélhetően a konfrontációmentes sajtómunkának , a család nevének és Jan Slotának is köszönhető, aki a miniszterre tett igen primitív és személyeskedő megjegyzéseivel komoly szolidaritást ébresztett idehaza Göncz Kinga iránt.
Ez a viszonylagos népszerűség azonban nem mentette meg a külügyminisztert a szakmai körök kritikájától. Az köztudott volt, hogy Göncz Kinga közigazgatási szempontból a minisztérium irányítását a kezdeti időszakban gyakorlatilag teljes mértékben átengedte államtitkárának, Horváthné dr. Fekszi Mártának.
Az elmúlt hónapok fejleménye, hogy a minisztériumban új „erős ember” bukkant fel Faller Jenő személyében, aki a gazdasági ügyekért felelős szakállamtitkár lett. „Stratégiai fontosságát” bizonyítja, hogy egykoron Gyurcsány Ferenc üzlettársa volt, majd a miniszterelnök családja számára fontos Bulgáriában lett nagykövet.
Külföldön nem tudta elismertetni Gyurcsányt
Göncz Kinga azonban nem tudta végrehajtani az egyik legfontosabb küldetését: nem tudta elérni, hogy a kormány a hazai népszerűtlenségét külföldi elismeréssel ellensúlyozhassa. A legfájóbb pont, hogy a sokak által különutasnak vélt Oroszország-politika különösen az Egyesült Államokban nyílt kritikákat váltott ki. Ezzel ráadásul kiengedték a nemzetközi „karanténból” a Fideszt is, mely az elmúlt időszakban komoly hangsúlyt fektetett amerikai kapcsolatainak újjáépítésére.
Göncz Kinga – a népszerűség nem elég? (Fotó: MTI)
Ezek a tendenciák azt eredményezték, hogy a magyar külügyminisztert egyre élesebben bírálták az MSZP-n belül is, így Göncz Kinga egyre inkább arra kényszerült, hogy az SZDSZ-es Eörsi Mátyás személyében keressen szövetségest.
Bakik és kritikák
Göncz Kinga tevékenységét az elmúlt időszakban konkrét kritikák is érték. Az egyik esetben a magyar külügyminiszter egy szerb napilapnak azt nyilatkozta, hogy a vajdasági magyarok autonómiaigényei nem aktuálisak. A vajdasági magyar pártok tiltakozása után a külügyminisztérium azt állította, hogy a miniszter ilyet nem állított. Az interjút készítő szerb újságírónő viszont jelezte: magnófelvétellel tudja bizonyítani Göncz Kinga szavait.
Ennél is nagyobb visszhangot váltott ki, amikor nemrég a szlovák kollégájával történt egyeztetés után Göncz Kinga azt nyilatkozta, hogy érdemes megfontolni a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumáról (KMKF) szóló országgyűlési határozati javaslat esetleges megváltoztatását. A kijelentés miatt a határon túli magyar szervezetek tiltakoztak. Ezúttal azonban szocialista politikusok nyíltan is elhatárolódtak a külügyminisztertől.
Először Szili Katalin nyilatkozta, hogy a miniszter személyes véleményét mondta el, majd – sajtóértesülések szerint – maga Gyurcsány Ferenc tette szóvá a nyilatkozatot kormányülésen. Végezetül pedig a minisztérium államtitkára határolódott el a parlamentben saját miniszterétől egy, a fideszes Németh Zsolt által elmondott interpellációra adott válaszában (külügyi témában először fordult elő, hogy az SZDSZ sem fogadta el a minisztérium interpellációra adott válaszát, az igen szavatok csakis a Fidesz és az MDF frakció igazolatlan hiányzásai miatt kerültek többségbe).
Presztízsveszteség
Ezek az események is közrejátszhattak abban, hogy végül is Göncz Kinga Brüsszelbe távozik. A belpolitikai kommunikációban feltehetően a viszonylagos népszerűséggel fogják magyarázni a lépést, illetve hangsúlyozni fogják a választások fontosságát.
Ám szakmai körökben közismert: aktív külügyminiszter számára EP-képviselővé válni komoly presztízsveszteség, hiszen az Európai Parlament súlya még a szerepét növelő Lisszaboni Szerződés elfogadása esetében is jóval kevesebb mozgásteret biztosít, mint egy tagállami külügyminiszterség. És az is tény: így tudott a magyar miniszterelnök a „legelegánsabban”, és a legkevesebb belpolitikai hátránnyal megválni az egyre több problémát okozó Göncz Kingától.
Ki jöhet Göncz Kinga után?
Gyurcsány Ferenc április 20-án fogja megnevezni Göncz Kinga utódját. A miniszterelnök előtt három lehetőség van. Egyrészt választhat egy „Somogyi”-típusú utódot a jelenlegi nagykövetek közül, amivel egyrészt megnyugtathatja a minisztérium apparátusát, másrészt ismételten nem engedné egy erős politikus megjelenését a minisztérium élén. Ha egy belső jelölttel teljes mértékben kézben akarja tartani az apparátust, akkor leginkább Faller Jenő jöhet szóba.
Ha viszont Gyurcsány Ferenc számára az a legfontosabb, hogy jelenlegi helyzetében gesztust tegyen saját pártjának, akkor legtöbben Mesterházy Attilát, az MSZP-frakció külügyi szóvivőjét tartják a legesélyesebbnek. A fiatal MSZP-s politikus az elmúlt időszakban tudatosan építi külpolitikai imázsát. Ellene szólhat viszont, hogy a hírek szerint nem tartozik azok közé, akik sose fogalmaznak meg kritikát a miniszterelnökkel szemben, illetve támadási felület lehet nevének gyakori szereplése a Zuschlag-ügyben.
