Gyurcsány formába jött

Kisebbfajta pánik lett úrrá múlt hétfőn a szocialista képviselők körében, amikor meghallották, hogy a Fidesz ismét kezdeményezi az Országgyűlés feloszlatását, s azt javasolja, az előrehozott általános választásokat a nyári európai parlamenti választásokkal egy időben tartsák. „Rögtön hazarendelték Svájcból Kökény Misit, de másokat is, akik külföldön tartózkodtak, hogy meglegyen a szükséges többség” – hallottuk MSZP-s parlamenti forrásból. Annak ellenére kezdtek el kapkodni, hogy közben szinte biztosak voltak abban, hogy a „kivérzés állapotában lévő SZDSZ”, valamint a „szétforgácsolódott MDF” nem fog egy ilyen indítványra igennel szavazni. Igazolódott is a papírforma, hiszen – 197 „nem” szavazattal, 158 „igen” mellett – az Országgyűlés nem vette sürgősségi napirendre a Fidesz javaslatát.

Gyurcsány Ferenc. „Felvillanyozza a kihívás, hogy ő vezesse ki az országot a válságból.” Fotó: MTI

Apatikus képviselők

Mindenesetre úgy tűnik, a kormánypárti képviselőket a hamvába holt ellenzéki kezdeményezés jobban felzaklatta, mint mindaz, ami jelenleg zajlik a világban. Az általunk „megszondázott” szocialista honatyák nem voltak túlságosan tájékozottak a válság Magyarországra gyakorolt makro- és mikrogazdasági hatásait illetően. Mintha nem látnák a veszélyt, hogy a forráshiány és a piacok elvesztése néhány hónapon belül megtizedelheti a vállalkozásokat, nem teljesülnek az adó- és járulékbevételi előirányzatok, az infláció és a GDP felültervezése miatt borul a költségvetés, s az államháztartás külső finanszírozása is veszélybe kerülhet. Úgy tudjuk, a kormányfő által ismertetett válságterv kapcsán több képviselő ugyan konkrét javaslatokat is megfogalmazott, túlnyomó többségük azonban apatikusan követi az eseményeket. Hozzáállásukat jól tükrözik az itt-ott elcsípett kijelentéseik: „Európa más országai is bajban vannak”; „a kormány szakértői csapata teszi a dolgát, ne sürgessenek bennünket”; „honnan tudni, mi lesz másfél év múlva, addigra a Nemzetközi Valutaalap is megszűnhet”.

Így az sem váltott ki zúgolódást a szocialista frakcióban, hogy a válságkezelő terv részleteibe a honatyák nincsenek beavatva, azaz ők sem tudnak sokkal többet az utca emberénél. Szűk pénzügyi-szakmai stáb dolgozik a válságkezelő terven. Mint az egyik MSZP-s képviselő megjegyezte, a két héttel ezelőtti frakcióülésen a miniszterelnök egyáltalán nem beszélt az adócsökkentési elképzelésekről, általában elemezte a világgazdasági és a hazai helyzetet, így ők is csak a sajtóból értesültek a részletekről. Gyurcsány Ferenc a parlament múlt csütörtöki rendkívüli ülése előtt vázolta először a számukra, milyen lépésekben gondolkodik a kormány. A Figyelőnek nyilatkozó politikusok nem tartották tragédiának, hogy a kabinet nem rukkolt elő konkrét cselekvési tervvel és számokkal: mint Suchmann Tamás fogalmazott, sokkal nagyobb baj lenne, ha megint tévesen kalkulálna, s rosszul „lőné be a számokat” a kabinet, mint az, hogy néhány héttel később terjeszti elő javaslatait.

Oszkó Péter, Deloitte. „Csak egy komplex és összehangolt program következetes végig vitele hozhat eredményt.” Fotó: Lakos Gábor

Így egyelőre a kormányfő itt-ott elejtett megjegyzéseiből annyi rajzolódik ki, hogy az Országgyűlés február 16-i ülésére csak a foglalkoztatási rendszerrel kapcsolatos átalakítási tervek készülnek el, a többiről csupán „érintőlegesen” lesz szó. Közben pedig még mindig nem világos – holott a tőkepiacok számára ez a legfontosabb kérdés –, hogy az új makropályával, 2–3 százalékos GDP-csökkenéssel és hasonló mértékű inflációval újratervezett büdzséből hiányzó százmilliárdok honnan teremthetők elő. „A kormányzat határozott cselekvési program helyett egyelőre csak megszellőztetett néhány ötletszerű javaslatot, amelyekből a pontosabb elképzelések ismerete nélkül pillanatnyilag nem sok következtetés vonható le” – kommentálta csütörtökön a parlamentben elhangzottakat Oszkó Péter, a Deloitte Magyarország elnök-vezérigazgatója. Így, bár a forint hektikus kilengéseire a régiós valuták mozgása magyarázattal szolgálhat, nem véletlen, hogy a magyar nemzeti fizetőeszköz a csalódást keltő rendkívüli parlamenti ülés másnapján „kacérkodott” a 300-as árfolyamszint áttörésével az euróval szemben. Elemzők a részletes tervek ismerete nélkül is késlekedést, lemaradást emlegetnek, s rávilágítanak arra, hogy mintha a válságkezelésen belül nem válna szét elég élesen a költségvetési hiány problémája, illetve a gazdasági visszaesés hatásainak tompítása.

Törvényhozási vágta

Valamennyi kormányzati elképzelés az
Országgyűlés asztalára kerül a tervek szerint február végén, március
elején. A legtöbbjüket gyorsított eljárásban fogadják el, így már
július elsején hatályba léphetnek. Jogászi, alkotmányjogászi körökben
biztosra veszik azonban, hogy mindegyik az Alkotmánybíróság (AB) előtt
köt ki, elsősorban az alaptörvényben rögzített jogbiztonsági
követelmények sérelmére, illetve a szerzett jogok csorbulására való
hivatkozással. A Bokros-csomag kapcsán a taláros testület kimondta,
hogy elegendő időt kell hagyni az új szabályokra való felkészülésre. „A
családi pótlék esetében nem a korábbi rendszer megváltoztatása jelenti
az alkotmányossági problémát, hanem az, hogy a már megszerzett
jogosítványokat minden átmenet nélkül váltja fel egy más alapú
rendszerrel” – szólt a bírák érvelése. A Horn-kormány két hetet
biztosított a hatálybalépésre, az AB azonban kimondta, ez nyilvánvalóan
kevés, annak határát valahol 14 és 300 nap között kell meghúzni. „Ha az
elfogadástól számított 3–4 hónap múlva lépnek hatályba a rendelkezések,
azok minden bizonnyal kiállják az alkotmányosság próbáját” – érvelnek
jogászok.

Szorít az idő

A kormányfő eddigi nyilatkozatai alapján a kabinet által javasolt, még kidolgozás alatt álló jogszabályok legjobb esetben is csak júliustól lépnek életbe. Igaz, a hosszabb előkészület mellett szól egy racionális jogi érv is. A kabinet talán elkerülheti az 1995-öshöz hasonló fiaskót, ha betartja az Alkotmánybíróság határozatát, amely a Bokros-csomag kapcsán kimondta: kellő időt kell hagyni az új szabályokra való felkészülésre (lásd a keretes írást). Ám a legkésőbb tavaly októberben nyilvánvalóvá váló válság tükrében érthetetlen, hogy a kormány miért nem korábban szánta rá magát az adószerkezet átalakítására. Félő, hogy az év második felére tervezett nagy átrendezések a kisebbségi kabinet egyeztetési kényszere miatt egyszerűen kifutnak az időből. A lapunknak nyilatkozó szabad demokrata képviselők például máris jelezték, hogy az 1000 milliárdos adóátcsoportosító program elemei közül biztosan elutasítják az áfa emelésére vonatkozó javaslatot.

Forián Szabó Gergely, Pioneer. „Egy március közepétől meglépett 3 százalékpontos áfaemelés 150–160 milliárdos bevételt hozhatna.” Fotó: Kalló Iván

Márpedig a keletkezett költségvetési hiány eltüntetésére a legegyszerűbb megoldás éppen az áfa és a jövedéki adó emelése lenne. Forián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő közgazdásza szerint, ha a második negyedévtől, vagyis márciustól lépné ezt meg a kormány, akkor 3 százalékpontos áfaemelés 150–160 milliárd forint bevételt hozhat, míg az év második felétől bevezetett emelés már csak nagyjából 100 milliárddal javíthatja az egyenleget. A Citibank egyik elemzése arra is rámutat, hogy ha a kormány áfát és jövedéki adót emel, akkor az infláció csökkenése elmaradhat a várttól. Extrém esetben még az is előfordulhat, hogy az újonnan tervezett 2,0–2,5 százalékos rátánál nagyobb lesz idén a fogyasztói árak növekedési üteme, ami akár többletbevételhez juttatná a költségvetést. (Az elemzés szerint ugyanakkor a belföldi kereslet, a várható lakossági fogyasztás rendkívül alacsony lesz az idén, így elképzelhető, hogy az adóemeléseket a kereskedők nem teljes mértékben érvényesítik az árakban.) A másik kormányzati „csapásirány”, a vagyonadó bevezetése mindenesetre már eleve legfeljebb csak a jövő évi költségvetést gyarapíthatja.

Még ha az áfaemelést sikerülne is a kormánynak keresztülvinnie, az egyenleg szükséges mértékű javításához akkor is elkerülhetetlen a kiadások csökkentése. Komolyabb megtakarítás vagy a költségvetés tartalékai terhére valósulhatna meg – ez 200 milliárd forintra tehető –, vagy a szociális és jóléti juttatásokhoz kell hozzányúlni. A kormányfő a múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján a GDP 1 százalékára, nagyjából 250–300 milliárd forintra tette az idén szükséges pótlólagos kiadáscsökkentés mértékét, ám azt nem árulta el, milyen előirányzatokat kívánnak megkurtítani. A választék nem túl nagy. A minisztériumok dologi kiadásainak lefaragása legfeljebb 10 és 20 milliárd közötti megtakarítást hozhat. A szociális és jóléti kiadások indirekt csökkentéséhez vezetne az a javaslat, amely bruttósítaná a családi pótlékot és a szociális segélyeket, s így adót kellene ezek után fizetni. E mögött az az elképzelés áll, hogy ily módon a magasabb jövedelműek többet fizetnének „vissza” az államkasszába a támogatásból. Mindenesetre az ellentételezés, az szja, illetve tb-járulékok pár százalékpontos mérséklése várhatóan inkább a helyes irányban tett jelképes gesztus lesz, mint a foglalkoztatásra ténylegesen kiható kezdeményezés. „Hosszabb távon csak egy határozott vágás gyakorolhat érdemi hatást” – figyelmeztet Oszkó Péter, aki szerint minden ilyen lépésnek csak komplex és összehangolt program következetes végig vitele esetén lenne értelme.

Mi lesz a csomagban?

Előzetes találgatások alapján valószínűnek
látszik, hogy megszűnik a magánszemélyek és a vállalkozások 4
százalékos különadója. Az szja-terhek csökkentését a kormány a sávhatár
megemelésével képzelné el. A 18 százalékos kulcs határa ma évi 1,7
millió forint. Ezen túlmenően az is elképzelhető, hogy a 36 százalékos
kulcsot kismértékben csökkentenék. A sávhatár emelésének a legális
foglalkoztatást erősítő hatása lehetne. A jelenlegi helyzet ugyanis az,
hogy 140–150 ezer forint bruttó havi fizetésnél csúszik át a 18
százalékos kulcs alól a magasabb alá a jövedelem, így a munkáltatónak
egész egyszerűen nem éri meg legálisan fizetést emelni ezen a határon
túl, mert nagyon nagy elvonás terhel minden többletjövedelmet. A
kormányzati tervekről kiszivárgott az is, hogy az szja-módosítások
mellett a tb-járulék pár százalékpontos mérséklését is tervezik. Suppan
Gergely, a Takarékbank közgazdásza szerint az szja-ra vonatkozó
változtatásokat várhatóan csak a jövő év elejétől vezetik be, mert a
bérelszámoló rendszereket év közben átállítani vállalhatatlanul nagy
adminisztrációs terhet okozna. A tb-járulék csökkentése viszont gond
nélkül megoldható lenne év közben is. A foglalkoztatást segítő elemek
ellentételezéseként a legvalószínűbb lépés az egészségügyi hozzájárulás
növelése lenne. Ennek ma havi összege 1950 forint, s valószínűleg
legalább 5–6 ezer forintra kellene emelni ahhoz, hogy kompenzálja az
szja- és tb-terhek csökkenését.

Közjogi javaslatok

Ennek esélyét azonban csökkenti, hogy bár Gyurcsány Ferenc is a szociális, a foglalkoztatási és az adórendszer átalakítását tartja a válságból kilábalást kínáló stratégia fő csapásirányainak, a hétvégén mégis kétharmados többséget igénylő közjogi előterjesztésekkel állt elő. A 199 fős parlament, valamint a jelenlegi 26 ezer önkormányzati képviselői hely megfelezése kiadási szempontból nem sokat hozhat a konyhára (szakértők szerint az önkormányzatok évente 3500 milliárd forintból gazdálkodnak, s ennek az összegnek csupán a 0,4 százaléka spórolható meg így), viszont a javaslat újabb politikai frontot nyit a gazdaságpolitikai cselekvésre való koncentrálás helyett. Erősen kérdéses, hogy a kisebbségi kormánynak lehet-e elég társadalmi hitele olyan nagy ellátórendszerek reformjaira, amelyekre erős felhatalmazással rendelkező kabinetek is legfeljebb a ciklus kezdetén szoktak vállalkozni.

Gyurcsány önbizalma a környezetéből táplálkozhat. Szocialista forrásaink – a tavaly őszi helyzettel ellentétben – egyetértenek abban, hogy senkit nem tudnának a helyébe állítani. Ezért a kritikus hang olyannyira eltűnt a pártból, hogy ma bármilyen bizalmi szavazás esetén sem voksolnának ellene – nemhogy nyílt, de még titkos lebonyolítással sem. „Teljes fizikai és szellemi erejében van, felvillanyozza a kihívás, hogy ő vezesse ki az országot a válságból” – adott magyarázatot egy szocialista forrásunk a szünetmentes ötletelésre. Egy kormány közeli szakember pedig visszakérdezett: ha távozna posztjáról a jelenlegi kormányfő, „talán a golyóstoll-pattogtató Kiss Péter lenne az ideális utód?”