Gyurcsány Ferenc a csütörtöki rendkívüli ülésen elhangzott beszédében már kisebb parlamentet és új választási rendszert sürgetett. Vasárnap mindezt konkretizálta: javaslata szerint a 199 parlamenti képviselőből 176-ot listán, egy fordulóban, megyénként választanának meg, 23-at pedig a mandátumot nem eredményező megyei szavazatok alapján. „A választás egyfordulós, arányos és olcsóbb lesz” – tette hozzá.
A Fidesz nem fogadná el
Szakértők szerint azonban aligha tud majd a kormány konszenzusra jutni, a Fidesz érdeke ugyanis az egyéni kerületi rendszer megtartása. A legnagyobb ellenzéki párt erőssége ugyanis, hogy szavazói a megszokott, ismert arcokra szavaznak. Gyurcsány javaslata azonban éppen ezt az elemet iktatná ki.
A Fidesz a parlament létszámának megfelezése mellett fenntartaná a jelenlegi vegyes – egyéni választókörzeten és listán alapuló – választási rendszert – közölte Navracsics Tibor, az ellenzéki párt frakcióvezetője. A Fidesz kisebb parlamentről szóló javaslata megfelezné a listán és az egyéni körzetben megszerezhető mandátumok számát, így körülbelül 193 fős parlament jönne létre.
Olcsóbb és egyszerűbb rendszer
A mostani, meglehetősen bonyolult, három lépcsőből álló (egyéni kerületek, pártlisták, és maradékszavazat-visszaosztás), kétfordulós szisztéma helyett a kormányfő egy egyfordulós, arányos pártlistás rendszert szeretne. Ennek lényege, hogy az emberek nem személyekre, hanem pártlistákra szavaznak, és a pártokra leadott voksok arányában osztanák szét a 199 főre lecsökkentett parlamenti helyeket. A megyénként fel nem használt töredékszavazatokat pedig szintén arányosan osztanák el.
A kormányfő szerint az általa javasolt választás olcsóbb lenne: a mai kétfordulós választási rendszer 8 milliárd forintos költsége 4 milliárd forintra csökkenne.
Gyurcsány Ferenc és felesége szavaz 2006-ban – a régi rendszerben győzött (Fotó: MTI)
Előnyök és hátrányok
Az arányos választási rendszer célja, hogy a pártok közötti mandátumelosztást a szavazati arányokhoz igazítsa. A pártlistás szisztéma a kerületnagyságtól és a matematikai formulától függően kedvezhet a legnagyobb, a nagy, a közepes vagy akár a kisebb pártoknak is. A politikatudomány alaptézisei szerint az ilyen rendszer három fontos következménnyel jár.
Egyrészt fragmentáltabb pártrendszert és parlamentet hoz létre, azaz rendszerint kettőnél több párt jut be a törvényhozásba. Ez azt is jelenti, hogy kisebb az esély az abszolút többségre, így a pártok kénytelenek koalícióra lépni egymással. Ez jelen esetben inkább az MSZP-nek kedvezhet, hiszen mind az MDF, mind az SZDSZ számára csábítóbb koalíciós partner lehet, mint a Fidesz.
Másodsorban az arányos választási rendszer nagyobb teret enged a pártrendszer változásának, az új vagy kisebb pártok parlamenti megerősödésének. A pártok közti szavazati arányokban beállt változást ugyanis azonnal „beviszi” a parlamentbe. Ebből pedig az következik, hogy egy párt szavazatvesztése mandátumvesztéssel is jár.
A rendszer előnye tehát, hogy színesebb lehet a parlament, több párt juthatna be (ha elérik az 5 százalékos küszöböt), és valószínűleg a lebonyolítás költsége is csökkenne. Hátránya viszont, hogy a választók nem személyekre, hanem pártokra szavazhatnának. Így például a független jelöltek bejutási esélye is megszűnne.
