Sem ön, sem zenéje nem titkolja a roma gyökereit. Hallott a Magyarországon elharapózó romaellenes támadásokról?
Pont amikor novemberben otthon voltam koncertezni, akkor is történtek tragikus támadások a romák ellen, így sajnos tisztában vagyok a magyarországi helyzettel. Nem sokkal korábban épp a rasszizmus témájában tartottak egy konferenciát Bolzanóban, ahol nemcsak zenéltem, de fel is szólaltam.
A színpadon felismerik (Fotó: Kallus György)
Hozzáteszem, Olaszországban sem jobb a romák helyzete. Aztán Budapesten, a szállodai szobámban bekapcsoltam a tévét, és a romák elleni halálos támadásról adtak hírt éppen. Remélem, a magyar kormány mielőbb fellép az ügyben!
Húsz éve Berlinben él, ahol hatalmas kulturális különbségekkel élnek egymás mellett emberek. Magyarországon nehezen fér meg roma és nem roma. Mit tudnak a németek, amit mi nem?
Szerintem a németek történelmi okokból is igyekeznek befogadni az újonnan érkezőket, másrészt a németországi kisebbségek nagyon igyekeznek beilleszkedni. Dolgoznak, iskolába járnak. A régóta itt élő bevándorló már hozzánőtt a németekhez.
Akkor a magyarországi romáknak is hozzá kell nőniük a nem romákhoz?
Nem akarom a magyarokat megbántani – én is magyar vagyok – de azért elgondolkodtató: a mai napig előfordul, ha hazamegyek, hogy a boltokban furcsán méregetnek, a rendőrök pedig rendszeresen igazoltatnak.
Felismerik?
A színpadon igen, az utcán nem tudják, ki vagyok. Így látom, hogy a romákkal szembeni előítélet jelentős méreteket ölt. Nem mondom, hogy a németeknél nincs előítéletesség, de nem olyan kriminális formában, mint Magyarországon. Talán nem véletlen, hogy külföldön is ismert a magyar romaprobléma. Hiszem, hogy az unió rajta tartja a szemét a magyar viszonyokon.
Koncertjein rendszeresen lépnek fel külföldi zenészek is, ők mit szólnak Magyarországhoz?
Állandó zenésztársam, a Norvégiában élő Paolo Vinaccia olasz származású. Rendszeresen mesél nekem arról, hogy Olaszország hogyan bánik a romákkal, a táborokról, arról, hogy ujjlenyomatot vesznek tőlük, nyilvántartásba veszik őket. De ő is meg van döbbenve a magyarországi romákat ért támadások hírétől.
A Snétberger Trió (Fotó: snetberger.com)
Ráadásul – és ezzel a többi külföldi zenész is így van – azért érthetetlen ez számukra, mert a magyar közönséget imádják. Azt a környezetet, amely itthon a zenét körülveszi.
Akkor a zenében bízhatunk?
Többek között, mert a zenével lehet békíteni. Én is ezen dolgozom. A világszerte elismert magyar jazz-zenészek nagy többsége roma származású. De abban az iskolában is sok lehetőséget látok, amit Magyarországon szeretnénk majd beindítani a hátrányos helyzetű cigány gyerekek számára.
Korábban Németországban már volt ilyen kezdeményezése, igaz?
Igen, csak az kisebb léptékű volt, és a németországi roma gyerekeknek segített. Azt elindítottuk, de aztán más elfoglaltságaim miatt ki kellett szállnom. De az intézmény működik. Most Mészáros Zoltánnal, aki a magyarországi menedzserem is egyben, döntöttünk úgy, hogy belevágunk. Már akadt is egy terület Veszprém megyében, ahol – ha minden a tervek szerint halad – 2010-ben elindulhat az oktatás. Igaz, előbb nyernünk kell a pályázatokon, fel kell építenünk az iskolát.
Az iskolaépítés manapság az államnak sem megy könnyen. Egyeztetett a kormánnyal az ügyben?
Teleki Lászlóval rendszeresen. Közös törekvésünk, hogy létrejöjjön az iskola.
Csak roma gyerekeknek?
Elsősorban nekik, de bármilyen, hátrányos helyzetű fiatal helyet kaphat és tanulhat zenét és járhat iskolába. Bentlakásos formában, hogy az étkezésük is megoldott legyen. Segítenénk abban is, hogy később hogyan menedzseljék magukat, mert ma már csak zenélni tudni nem elég. A zeneoktatásban én is részt vennék, de a tervek között van, hogy híres magyar zenészek is oktatnak majd jazzt és klasszikus zenét.
Külföldi zenészek is jönnének?
Azt nem ígérném, hogy rendszeresen tanítani fognak, de szeretném, ha egy-egy kurzus erejéig Chick Corea is eljönne és Bobby McFerrin is részt venne a projektben. Az oktatási koncepció kidolgozásában egyébként a magyar származású David Friedman is közreműködött, aki a berlini zeneakadémia professzora. Hiszem, hogy van kereslet egy ilyen iskolára, ahogy Németországban is rengeteg megkeresést kaptam szegény sorsú romáktól, szintóktól.
Ön is a szintó cigányok közé tartozik. Kik azok a szintók?
Ők az úgynevezett európai cigányok, akik Nyugat-Európában élnek. Édesapám volt szintó, édesanyám pedig félig volt roma. A származásom alakította a zenémet is, nekem ez tényleg a véremben van. Most lépek fel Frankfurtban, egy roma/szintó együttes kísér majd, és a népem emlékére írt darabomat (In memory of my people – M.M.) adjuk elő.
Összeállt már a 2009-es éve? Magyarországra mikor jön?
Ami biztos, hogy május másodikán lesz otthon egy nagy koncertem, ahol Richard Bonával zenélek együtt, legközelebb pedig Dhafer Yousseff-fel játszunk a berlini Passionskirchében. A legnagyobb terv jövőre pedig az, hogy közelebb kerüljünk a magyarországi iskola elindításához.
pályakép
Az idén 51 éves gitáros-zeneszerző Salgótarjánban született egy szintó-roma család harmadik gyerekeként. Gyermekkorában édesapja volt a példaképe, aki szintén gitározott. Repertoárját hazájának roma hagyományai, a brazil zene és a flamenco épp úgy inspirálja, mint a klasszikus gitár és a jazz. Végigkoncertezte Európát, fellépett Japánban, Koreában, Indiában és az Egyesült Államokban, 1988 óta Berlinben él. 1995-ben, a holokauszt 50. évfordulójára komponálta „IN MEMORY OF MY PEOPLE“ (Népem emlékére) című, gitárra és nagyzenekarra írt művét, melyet népének ajánlott. 2002-ben szülővárosa díszpolgárává avatták, két évvel később pedig a Magyar Köztársaság Érdemrendjével tüntették ki. 2005-ben Budapesten Liszt Ferenc-díjat kapott.
