Fotó: Kalló Iván
Egy éve, hogy családi okokra hivatkozva felállt a kabinetfőnöki székből. Elárulja, mi állt a döntés hátterében?
– Látja, ilyen ország vagyunk: a hivatalos bejelentés mögött mindenki mást sejt, keresi, kutatja a valós okot. Pedig isten bizony, hogy a fiam születése volt az elsődleges és meghatározó ok. Hosszú évekig nem tudtam válaszolni otthon az olyan kérdésekre, hogy „Mikor érsz haza?” „Mi lesz hétvégén?”, és hasonlók. Márpedig ezt egy kicsi gyerekkel nem tudom, és nem is akarom megtenni. Ami ezen túl szerepet játszott, talán furán hangzik 35 évesen: a kimerültség. Hét éve léptem a frontvonalba, elegendő ideje ahhoz, hogy tudjam, van egy határ, ami után újra töltekezni, tanulni kell. Ezt teszem most. Sok minden változott azóta, de a lényeget Gyurcsány Ferenc a blogjában is megírta: marad a barátság és a politikai szövetség.
És megmaradt?
Teljes mértékben.
Mikor beszélt vele legutóbb?
Mi van ma, hétfő? Pénteken járt nálunk Klárával, vendégségben. Jó bort ittunk, jót dumáltunk.
Kikéri kommunikációs ügyekben ma is az Ön tanácsát?
Régebben sem csak kommunikációs ügyekben kérte ki. De ma is minden lehetőségem adott, hogy elmondjam neki a véleményemet.
Nem inkább azért távozott, mert az MSZP-frakció, s a párt elnöksége is elégedetlen volt a kormányzati kommunikációval?
Elmondtam, miért távoztam. Tudja, amióta én a politikában dolgozom, az MSZP elnöksége és a frakciója elégedetlenek a kormányzati kommunikációval. Ettől még időnként választásokat szoktunk nyerni. Hozzáteszem, gyakran a kommunikáció a politika álneve. Bírálják a kommunikációt, miközben magával az intézkedéssel van bajuk. De ha valaki azt hiszi, hogy én elégedett voltam a kommunikációval, nagyot téved.
Mennyiben írható az elégtelen kommunikáció számlájára az, hogy a reformokat erős társadalmi és szakmai ellenszélben kellett végigvinni?
Hangozhat mentegetőzésnek, bár nem annak szánom: a reformok megtorpanásának nem a kommunikáció volt a kizárólagos oka. A kormány olyan problémák kezelésére kínált sokszor konfliktusos válaszokat, amelyek létezéséről az ország nagyobbik része nem tudott, s attól tartok, ma sem tud.
Talán azért, mert a politikusok altatásban tartották az országot.
Méghozzá mély altatásban, már a kilencvenes évek óta. A Bokros-csomag egy pillanatra felrázott sokakat, de aztán a politika csendben visszatakarta őket. A felelősség közös, az a kérdés maradt: ki képes ezzel szembenézni, elszámolni és változtatni. Mi nekifogtunk, de akkor már nem maradt idő a fokozatosságra. Ebben az időkényszerben aztán akaratlanul, de aligha elkerülhető módon összecsúszott a megszorítás és a reform. A vízi közművektől a nyugdíjrendszerig, a szociális ellátástól az autópályamatrica-rendszerig mindenhol szükség volt és van változtatásra. Reformláz lett úrrá a kormányon, az országon pedig az értetlenség. Ezt tetézte az ellenzék által előre megfontolt szándékkal elkövetett karaktergyilkossági kísérlet a miniszterelnök és a szocialisták ellen, valamint az a felelőtlen populizmus, amit jól láthatóan egy világméretű gazdasági válság sem képes megtörni a jobboldalon.
Eggyel hátrébb lépve az élvonalból, miként látja, kitart a kormány 2010-ig?
Van, aki ebben kételkedik? Csak olyat ismerek, aki vágyakozik. Az egészen más.
Szeptemberben még „temették” a miniszterelnököt, most meg stabilan áll a posztján. Igaza van az elemzőknek, hogy Gyurcsány Ferencnek és az MSZP-nek is kapóra jött a válság, mert a választók belátják, nem lehet választási kampánnyal vesztegetni az időt?
Felnyögök, ha ezt hallom. A sírásóknak már szeptemberben sem volt igazuk.
Nem más a szcenárió, ha nincs válság?
A kisebbségi kabinet működőképessége már a válság begyűrűzése előtt megmutatkozott. A válság legfeljebb mélyítette azt a meggyőződést, hogy a személyes hatalmi érdekeken túllépve kell vállalni nehéz döntéseket. A kormány teszi, amit kell, a pénzügyi válság legsúlyosabb következményeit elhárította, most a gazdasági válság hatásait kezelő növekedési programot kell letennie az asztalra. Ez utóbbi pedig nem megy másként, csak úgy, ha újra napirendre kerülnek reformelképzelések. A válság segíthetett volna, ha a helyzet jobb belátásra bírja a Fideszt. De ez sem történt meg. Ülnek a páholyban, eszik a pattogatott kukoricát, és alig várják, hogy a konfliktusos döntések politikai következményeiért a miniszterelnök és az MSZP jól megfizessen.
A reformok egy része kétharmados támogatottságot igényel. Mennyire tartja tragikusnak az ország politikai kettészakítottságát?
A „tragikus” jelző is szerény a helyzet leírására, súlyos száz- meg ezermilliárdokba kerül a magyar adófizetőknek ez az irracionális szembenállás. Napi kapcsolatom van ellenzéki politikusokkal, s azt látom, szakértői szinten hamar konszenzusra lehet jutni, csakhogy a Fidesz egyszerű képviselőinek nincs semmilyen döntési mandátuma, minden ügy felmegy a pártvezetés szintjére, és ott tízből kilencszer valaki beteszi a lábát az ajtórésbe. Nekem az a tapasztalatom, hogy ez a láb Orbán Viktorban végződik. Nincs megállapodás a legegyszerűbb ügyekben sem, amelyekben pedig szakmai szinten megegyezünk, mert személyes, hatalmi érdek, hogy másként alakuljon. Ezért gondolom, hogy a jobboldalt a mai állapotában elképesztően veszélyes lenne kormányra engedni. Ha azt csinálják, amit mondanak, azért; ha mást tennének, mint amit hirdetnek, azért. Van két évünk arra, hogy ezt az ország előtt is világossá tegyük.
Úgy látja, 2010-ben nyerhet az MSZP?
Igen. Fontos persze, hogy az MSZP is így lássa, s hatalmi érdekekből ne nyissanak meg lezárt vitákat. A jövő évi európai parlamenti választás ilyen értelemben állapotfelmérés lesz. Meggyőződésem, hogy teljesen megújult EP-listával, új szereplőkkel kell a pártnak indulnia.
Amikor azt mondta, fontos, hogy lezárt személyi vitákat ne nyissanak meg újra, Gyurcsány Ferenc pártelnöki, miniszterelnöki pozíciójára gondolt? Várható, hogy 2010-ben is ő lesz az MSZP listavezetője?
Ő mondta korábban: az legyen, akivel nyerni lehet. Szerintem vele igenis lehet.
S az őszödi lemez? Éjjel-nappal az fog menni.
Két éve ez megy.
Elég azt a néhány mondatot újra és újra lejátszani, Gyurcsány végét jelentheti.
Annyiszor meghirdették már Gyurcsány Ferenc végét. Kibírja, ha hetente egyszer meghirdetik. Minél többször játsszák le, annál többen lesznek azok, akik megértik a valódi üzenetét.
