Hosszú ideig messze a legolcsóbb volt egy nagy gyógyszercég egyik terméke az ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó, többféle gyógyszerből álló csoporton belül. A kérdéses szer ára 20 százalékkal verte még a legközelebbi vetélytársát is. A Molnár Lajos és Horváth Ágnes miniszterségével jelzett, 2006-tól 2008 közepéig terjedő időszak egyik legfőbb célja éppen az ilyen helyzetek kialakítása volt, ebbe az árversenyes irányba kívánták elmozdítani a piacot.
Van olcsóbb gyógyszer
Abból az alapvetésből indultak ki, hogy a különböző intézkedések hatására az orvosok a beteg számára legolcsóbb gyógyszereket írják majd fel nagy mennyiségben, így ezek teszik ki a forgalom zömét. A gyártók érdeke tehát az lesz, hogy sorozatos árcsökkentéseikkel ebbe a pozícióba juttassák a termékeiket, az így lefelé tartó árspirál pedig közvetetten a költségvetés terheit is csökkenti.
Az élet azonban sok esetben nem igazolta ezt az elképzelést. A fent említett gyártó például öt hónapos kivárás után a teljes készletezett gyógyszermennyiséget megsemmisítette, mert azt az orvosok olcsósága ellenére sem írták fel.
A cég ott követte el a „hibát”, hogy egyetlen gyógyszerismertetőt – közkeletű elnevezéssel: orvoslátogatót – sem állított rá a készítményre.
Akkor is, ha drágább
Az orvosok döntő többsége pedig konzekvensen az orvoslátogatók által propagált gyógyszereket írta fel, akkor is, ha azok a beteg számára drágábbak voltak. (Az állam szempontjából mindegy, hogy az azonos hatóanyagúak közül melyik gyógyszer milyen arányban fogy, mert mindegyik ugyanakkora összegű támogatást kap.)
Sokszor előfordul, hogy a beteg, aki évek óta szed egy bevált gyógyszert, nem akar átállni egy ugyanazt a hatóanyagot tartalmazó olcsóbbra, mert tart a váltás mellékhatásaitól. Ez szakmailag is indokolható, mivel két tökéletesen egyforma gyógyszer nincs.
Anomáliák
Bár a piac sokat tisztult az elmúlt években,
informátoraink szerint egyes látogatók továbbra is javadalmazást
ajánlanak fel a gyógyszert felíró orvosnak, a pácienst rábeszélő
patikusnak.
Egy nyugat-magyarországi patikus elmondása szerint
az orvoslátoga-tók gyakran a propagált készítmény nevével kitöltött
recepteket visznek az orvosnak, aki alkalomadtán csak ráüti a pecsétet,
és felírja a beteg nevét.
Elvileg visszatartó erőként szolgál,
hogy az orvosoknak az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felé havi
jelentést kell írniuk arról, milyen összegben írtak fel tb-támogatás
alá eső szereket. Ám könnyen levédhetik magukat, ha a beteggel
aláíratják, hogy ő ragaszkodik a drágább szerhez, mert megszokta és
bevált neki. Egyébként ez gyakran így is van, ám ha mégis az orvos
finom ösztökélése van a háttérben, akkor a mögöttes orvoslátogatói
tevékenység kimutathatatlan.
A leépített orvoslátogatók közül a
gyógyszerész végzettségűek egy része a főként plazákban nyílt új
patikákban helyezkedett el. Ezen új egységekben – amint az a kamarához
érkező panaszokból kiderül – helyenként elégtelen szakmai színvonalú a
kiszolgálás. Amint egy forrásunk rámutatott, ez nem meglepő, hiszen a
volt gyógyszerlátogatók, akik korábban csupán tucatnyi készítményt
ismertek „kívül-belül”, aligha ismerhetik a többi 11 ezret úgy, mint
azok a kollégák, akik több tíz éve dolgoznak közforgalmú patikákban.
Az azonban egyértelműen az orvoslátogatói munka hatékonyságát bizonyítja, hogy az új betegek sem kapják automatikusan a számukra legolcsóbb szert, az orvos többnyire nem ezzel kezdi, nem próbálja ki, hogy beválik-e, hanem az esetek döntő többségében a másoknál bevált, s az általa is ismert készítményt írja fel. (S persze azt ismeri a legjobban, amely mögött a legjobb gyógyszerismertetői munka áll.)
Így nem dőlt meg az a régóta érvényes állítás, miszerint Magyarországon orvoslátogatók nélkül szinte nem is lehet gyógyszert eladni. A gyártók célja tehát nem feltétlenül a legalacsonyabb ár elérése, sokkal inkább a megfelelő árszinten tartott gyógyszerek megfelelő támogatása, a kellően nagy eladott mennyiség elérése érdekében.
Átláthatóság
“A legtöbb esetben nem a legolcsóbb készítmény a legnagyobb forgalmú egy adott gyógyszercsoportban” – támasztja alá a fentieket Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. pr és kormányzati kapcsolatok vezetője. Kérdés, ha e szerint szinte „kötelező” orvoslátogatót alkalmazni, akkor minek tekinthető az az évi 5 millió forint befizetés, amelyet 2007-től minden ilyen dolgozóra kivetett az állam (a törvény eddigi és jövőbeni sorsáról lásd a keretes írást).
Székely Krisztina, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke a minap egy beszélgetésen megadta a választ. „Nagyon kérem, ne nevezzék ezt regisztrációs díjnak, mert ez egy adó.”
Vétó után újra
Visszaállítanák az orvoslátogatók évi 5 millió
forintos regisztrációs díját – az erről szóló törvénymódosítási
javaslatot a parlament őszi ülésszakán tárgyalják a képviselők. Erre
azért van szükség, mert az Alkotmánybíróság (AB) másfél év után, ez év
júniusában eltörölte a korábbi passzust, ám a kormányzat semmiképpen
sem akar lemondani a kieső összegről. A cégek a másfél évre vonatkozó
addigi befizetéseiket nem igényelhették vissza, azóta viszont
értelemszerűen már nem fizetik a díjat. A minisztérium nem tart egy
újabb vétótól; a sajtóosztály kérdésünkre közölte: „az AB határozata
egyértelmű és világos útmutatást adott a kifogásolt kérdések
alkotmányossá tételéhez, ennek megfelelően dolgoztuk át a törvényt”. A
taláros testület ugyanis nem a díj kivetését tartotta
alkotmányellenesnek, hanem azt, hogy arra az időszakra is kelljen
fizetni, amikor nem dolgozik az orvoslátogató, s a ténylegesen meg nem
szerzett jövedelmet is megadóztassák. Az Innovatív Gyógyszergyártók
Egyesülete mindenesetre úgy véli, a szöveg a megváltoztatott formában
is alkotmányellenes, és mérlegeli, hogy újra megtámadja azt.
A szaktárca szerint a rendelkezéssel nem csak az egészségügyi kassza bevételének növelése volt a cél, hanem az is, hogy átláthatóbbá váljon a gyógyszerismertetők tevékenysége. Ám regisztrációs díj korábban is létezett: a cégeknek egyszeri 50 ezer forintjába került orvoslátogatóik bejelentése.
A hivatalok előtt tehát eddig is ismert volt ez a kör, igazából csak az összeg nagysága változott. „Egyértelműen nem teljesült az a várakozás, hogy átláthatóbb lesz a piaci működés, javul az ellátás” – fogalmazott lapunknak a Magyar Gyógyszerészi Kamara egyik névtelenséget kérő megyei elnöke.
Alkotmányellenes
Az orvoslátogatói díjat 2007-től vezették be, s az idén nyáron alkotmányellenesnek bizonyult, ám várhatóan hamarosan újra bevezetik. Ami a hatását illeti, kérdésünkre a Richternél, az Egisnél és a Sanofi–Aventisnél is megerősítették, hogy a befizetési kötelezettség ellenére érdemben nem változtattak alkalmazotti létszámukon, és kimondottan e miatt nem is fognak.
Igaz, Mario Gattino, az amerikai Pfizer magyar leányvállalatának vezetője arról számolt be, hogy náluk korábban mintegy 200 orvoslátogató dolgozott, és mára felére csökkent a számuk, de a karcsúsítás összefüggésben van az iparágat sújtó egyéb intézkedésekkel is.
„Hirtelen a duplájára nőtt az egy főre jutó bér- és járulékköltségünk” – foglalja össze a díj bevezetésének legkényesebb hatását Gattino. „Ha újra bevezetik, rövid távon ugyan bevételt hozhat a költségvetésnek, de közép- és hosszú távon a kormányzat elveszíti a hitelességét, az ország pedig elesik számos beruházástól és állásteremtő lehetőségtől” – vázolja a következményeket a cégvezető.
Harc
Ám összességében mégis az látszik, hogy eddig sok gyógyszercég kénytelen-kelletlen kifizette a díjat, mert becslések szerint összességében 2,8 ezerről 1,9 ezerre mérséklődött az orvoslátogatók száma. Ezen alkalmazottak már jó ideje a patikusokat is látogatják, így az utóbbiak már nem csak áttételesen (a környék betegeinek kezéből kapott vényekről), hanem közvetlenül is érzékelik e piaci tevékenység hatásait. Ahogyan egy Győr-Moson-Sopron megyei gyógyszerész fogalmazott: „változatlanul gátlástalan nyomulás észlelhető, és nem csak a háziorvosi és szakrendelőkben, hanem a kórházakban és a patikákban is”.
A legnagyobb harc továbbra is a generikus szerek (az eredetinél olcsóbb „másolatok”) és a támogatottság nélküli készítmények eladásának növelése érdekében folyik. Úgy tűnik, egy jó orvoslátogató az évi 5+5 millió forintos (bérből és regisztrációs díjból álló) költségét meg tudja keresni a munkaadójának. Vagyis olyan összegről van szó, amelyet az állam még kivethet, és bár a cégek tiltakoznak ellene, együtt tudnak vele élni – az újságok például továbbra is tele vannak az álláshirdetéseikkel –, az államnál pedig évente 8–10 milliárd forint landol ebből a forrásból.
