– Demján Sándor önkritikus kijelentést tett a nemzeti csúcson: „Mindenki szégyellheti magát, aki az asztalnál ül.” Vajon az SZDSZ mennyire érez felelősséget azért, hogy évek óta halasztódott az adóreform és az állami kiadások lefaragása? Különösképpen pedig azért, mert a Medgyessy-kormány 100 napos programja tette lejtőre az országot?
Az SZDSZ is felelős, ráadásul a felelősségünk még nagyobb is, mint a többi ellenzéki párté, mert kormánypárt voltunk. A nemzeti csúcson is elhangzott, hogy a magyar gazdaságpolitika 2001-től került arra a pályára, amelyen elkezdődött a jövő felélése, az adósság és a költségvetési hiány növekedése.
Amit mi rontottunk el… (Fotó: MTI)
Kétségtelen, ez az Orbán-kormány időszaka, no de most 2008-at írunk, és a negatív folyamatok eszkalációja 2002–2003-ban zajlott le, valóban a 100 napos program kapcsán, amikor is az SZDSZ kormánypárt volt. Emiatt a felelősségünk fokozott, s a rendbehozatalra is áll. A becsület azt kívánja: amit mi rontottunk el, azt mi is hozzuk rendbe. Ezzel tisztában vagyok, még akkor is, ha csak néhány hónapja töltöm be az SZDSZ elnöki tisztét.
– Tavasz óta ellenzéki az SZDSZ. Elég sok bakugrás történt ahhoz, hogy szerintem már a saját szavazóik sem tudják, mire számítsanak. Hová lett az elvhű liberális stratégia?
– A stratégia kezdettől fogva világos volt. Az áprilisi küldöttgyűlésen, amikor a koalícióból való kilépésről döntöttünk, azzal érveltem, hogy csak az szavazzon a kilépésre, aki a változásra voksol. Köztudomású volt, hogy én végiggondolatlannak tartottam a kilépés folyamatát, de ha egyszer így döntöttünk, ennek megfelelően kell a politikánkat újragondolni. Az nem változás, amiben sok MSZP-s reménykedett, hogy az SZDSZ kilép, majd kívülről szépen kisegíti a kisebbségi kormányt. Nem ígértem könnyű utat. Minden status quo felmondása konfliktusokkal jár. A liberálisok küldetése nem merülhet ki abban, hogy megakadályozzuk Orbán Viktor visszatérését a hatalomba. Szakítani kell azzal a „hagyománnyal”, hogy Orbán vagy Gyurcsány.
Meggyőződésem, hogy ez árt az országnak. Ez a szembenállás, a másik oldal diabolizálása mentett fel minket is egy sor cselekedet alól. Ez mentette fel a bal-liberális oldal elhibázott kormányzását a bal-liberális értelmiség szemében az előző ciklus idején. És számos értelmiségi barátunk most is ennek a folytatására kért minket. Elnökké választásom után először a párbeszéd programját folytattam, majd azt mondtam, hogy joga van az országnak tudni, mire készül a kormány az elkövetkezendő időszakban, ezért kértünk cselekvési programot. Erről bebizonyosodott, hogy nem alkalmas az ország előtt álló problémák megoldására, így felvetettük a szakértői kormány szükségességét, ezt azonban a többi politikai párt elutasította. Ebbe a folyamatba csapott bele a világgazdasági válság. A krízis hatására nyilván az SZDSZ-nek is a stabilitásra és a gyors megoldásokra kell koncentrálnia. A politikai kérdéseket átmenetileg hátrébb kell sorolni, mert most veszélyben van a forint, a magyar gazdaság, a családok megélhetése és az állam finanszírozhatósága is. Ilyenkor nem lehet előrehozott választásokat követelni.
– Azért az SZDSZ nem rejti véka alá, hogy elégedetlen a kormány eddigi válságkezelésével…
– Egyebek között amiatt, mert irreális költségvetést nyújtott be szeptemberben. Az októberben ismételten benyújtott javaslat sem reális, a két hónappal ezelőtti állapotokat tükrözi. A kormánynak jóval érzékenyebben kellene reagálnia az eseményekre, reálisabban terveznie, nem vágyálmokat megfogalmaznia. Jelenleg inkább csak kullogunk a válság után, és próbáljuk a károkat enyhíteni, a romokat eltakarítani. A megelőzéshez bátrabb cselekvésre lenne szükség.
– Konkrétan miben hibázott a kormány?
– Túlságosan lassan mondta ki, hogy teljes körű garanciát vállal a lakossági bankbetétekre. Tartózkodnia kellett volna attól, hogy az IMF-fel való tárgyalást azonnal nagydobra verje, mert ellenkező hatást váltott ki a piacokból. Határozottnak kellett volna lennie tehát a garancia megadásában, s abban, hogy milyen kérdéseket terjeszt a parlament elé, egyéb ügyekben pedig nagyon visszafogottnak. Nem kell megneveznie pénzintézeteket, tárgyalópartnereket, mert rögtön a gyanú árnyéka vetül rájuk, ok nélkül, a piacok irányában pedig megnyugtatóan kell fellépnie. A háttérben érdemes intenzív tárgyalásokat folytatni nemzetközi fórumokon, de nem azonnal kiállni a nagyközönség elé, mert az pánikot kelt.
– Milyen azonnali lépések kellenek?
– Az SZDSZ „három pontos” csomagot fogalmazott meg a válság kitörése előtt, s nyugodtan mondhatom, javaslataink alkalmasak a mostani helyzet kezelésére, sőt, aktuálisabbak, mint valaha. Azt mondtuk, a hiányt csökkenteni kell, közelíteni a 3 százalékhoz, ami aztán szerepelt a miniszterelnök 12 pontjában is. Átvette tőlünk. Megfogalmaztuk, hogy el kell kezdeni a takarékoskodást, a tartalékok zárolását, erről szól a takarékos állami gazdálkodásról szóló javaslatunk, amely a nyilvánosság előtt „költségvetési plafon” néven ismert.
– Arról van szó, hogy 2008-as szinten fagyasztanák be a kiadásokat?
– Igen, ami jelentős vágást jelentene a kiadási oldalon. Mert a magyar gazdaság problémája szerkezeti; igaza van Demján Sándornak, hogy az elmúlt tíz évben nem született olyan döntés, ami átszabta volna az állami gazdálkodást, lényegileg érintette volna a struktúrát… Természetesen nekünk is módosítani kell az álláspontunkon, s készek vagyunk kompromisszumot kötni, hogy ne csak fújjuk a magunkét, „mi megmondtuk előre, mit kell tenni”, hanem lássuk be, esetleg azon is változtatni kell.
Megváltoztatható az adóreform alap szerkezete, sőt, átkeresztelhető stabilitási és adóreform alappá, mert valóban, most a hiánycsökkentésnek van prioritása. Ezt tegyük első helyre, hogy ha szükség van gyors intézkedések meghozatalára – persze inkább ne legyen –, akkor legyen miből fedezni, s csak utána kerüljön sor adócsökkentésre. Egyébként a reformot úgy is el lehet kezdeni, hogy nem kerül sor adócsökkentésre, pusztán az adózási rendszer belső szerkezetét változtatjuk meg, mert ez a mostani szisztéma, amelyben kevesek fizetnek sok adót, nem tartható fenn hosszú távon. A válság semmilyen körülmények között nem adhat felmentést arra, hogy ne csináljunk semmit.
– A javaslatok megszavazása érdekében jöhetnek létre új szövetségek az országgyűlésben? S meddig maradhat a kisebbségi kormány?
– A felelős politikai magatartás azt kívánja, tegyük félre a beidegződéseket, s a szó nemes értelmében az ország érdekét nézve cselekedjünk. Ez mindenkire érvényes, és pozícióhoz való ragaszkodás vagy a hatalom féltése semmiképpen sem lehet indok arra, hogy ne tegyünk meg fontos lépéseket. A kisebbségi kormány már csak a kisebbségi volta miatt sem alkalmas arra, hogy a válságot kezelje. Óriási hendikepje ez az országnak. Egy ilyen beszorított helyzetben lévő kabinet nem tudja megoldani a problémákat. Ezért mindenképpen lépni kell, s szerteoszlatni a politikai bizonytalansággal kapcsolatos érzeteket. Meggyőződésem, hogy a Magyarország elleni spekulációs támadások nem függetlenek a politikai helyzettől sem.
– Miért pont most tudnának a pártok átlépni a saját árnyékukon?
– Mert ha nagy baj van, mindig nagyobb az esélye a változásnak is. A jelenlegi helyzet abnormális, ezért hirdettem meg a párbeszéd programot, hogy üljünk le olyanokkal is, akikkel ez régóta nem sikerült. A Fidesz és az SZDSZ között például 14 éve nem volt vezetői szintű találkozó, ami önmagában minősíti a közéletet. Szégyen, szerintem.
– A találkozó kapcsán számos spekuláció látott napvilágot, kombinált a politikai elit és találgattak a szavazók is, hogy az SZDSZ átáll a Fideszhez.
– Olyannyira, hogy tömegével kaptam üzeneteket: nekem végem, mert magával a sátánnal ültem le tárgyalni, és soha az életben nem szavaznak ránk. Majd amikor egy hét múlva leültem a miniszterelnökkel, akkor is kaptam üzeneteket, hogy én milyen gazember vagyok, hogy „egy ilyen hazudozó, hiteltelen emberrel” szóba állok. Eszeveszett gyűlölködés és ostobaság uralkodik az országban, ebből kell kilépni. Ezért idéztem Bibó Istvánt a nemzeti csúcson, aki hatvan évvel ezelőtt megírta, Magyarországon az a probléma, hogy a társadalom egy része a proletárdiktatúrával riogatja a másikat, a másik pedig a reakcióval, s e két riogatás között minden értelmes reformgondolat meghal. Ugyanez van ma is.
– Két hete a Figyelőnek Botka László szocialista politikus azt nyilatkozta, 2010-ig marad a jelenlegi parlamenti felállás, nincs többségi támogatása annak, hogy előrehozott választásokra kerüljön sor. Akkor is így gondolja az SZDSZ, ha a kabinet nem tud úrrá lenni a pénzügyi válságon?
– Az biztos, hogy a jelenlegi válságos időben tovább rontanánk a helyzetet azzal, ha feloszlatnánk a parlamentet, s így még politikai krízissel is tetéznénk a bajokat. Ebben a helyzetben, ha valamire nincs szüksége az országnak, az egy elhúzódó választási kampány. Most a jelenlegi felállásban kell megtalálni a politikai összefogás kereteit. Azonban ha a gazdasági válság közvetlen hullámai alább hagynak, vissza kell térni a politikai kérdésekre is.
